Az elmúlt hónapokban úgy tűnt, hogy a Momentum ismét életjelet mutat, a Pride melletti tüntetések során újra bekerültek a hírekbe, sőt volt olyan közvélemény-kutatás is, amely szerint a tüntetések hatására nőtt a liberális párt támogatottsága. Azonban egyik napról a másikra látványosan bedobták a törölközőt: sorra jelentették be a momentumos politikusok a visszavonulásukat, végül a párt elnöksége is arra a döntésre jutott, nem támogatja a Momentum 2026-os indulását a parlamenti választáson. Mintha parancsszóra tették volna. És mindez nem véletlen...

A Momentum 2017 elején egyik napról a másikra jelent meg a szélesebb magyar nyilvánosságban, nem is akármilyen szándékkal: meg akarták akadályozni a 2024. évi nyári olimpiai játékok budapesti megrendezését, elindították a NOlimpia kampányt, amely aláírásgyűjtő akciót indított a budapesti olimpia ellen. 266 151 darab támogató aláírást szedtek össze, sikeresen megakadályozták az olimpiát, 2017 május elsején pedig már tízezres tüntetést tartottak a Hősök terén, Fekete-Győr András pedig az ifjú Orbán Viktorként volt ábrázolva a balliberális sajtóban, a párt vezetői – hasonlóan Magyar Péterhez és a korábbi ellenzéki reménységekhez – pedig arról beszéltek, hogy ők nemcsak kormányt, hanem ellenzéket is váltanak. Akkoriban úgy tűnt, hogy a Momentum lesz a jövő meghatározó pártja, amelyhez a külföldi hátszél is egyértelműen adott volt.

Már akkor megjelentek feltételezések a jobboldalon, hogy a Momentum egy külföldről irányított formáció, amikor még nem váltak hivatalosan párttá. Ennek hátterében az állt, hogy a budapesti olimpiarendezés egyik legnagyobb ellenfele Franciaország volt, akik szintén beneveztek a 2024-es olimpia megrendezésére. Adott volt az összefüggés: a franciák azért támogatnak egy, a budapesti olimpia ellen kampányoló mozgalmat, hogy végül ők rendezhessék meg az olimpiát. Sok összeesküvés-elméletről bebizonyosodik, hogy nem elmélet, hanem gyakorlat és a Momentum esetében valóban minden jel erre utalt: rendszeres bejárásuk volt a francia politikusokhoz, a párt vezetői gyakran találkoztak magával a francia elnökkel, sőt már 2017 szeptemberében, tehát pár hónappal a párt létrejötte után már Macron kampánycsapatában fogadták őket. Emellett 2017 októberében arról szóltak a hírek, hogy a francia elnöknek nagy tervei vannak a Momentummal, mint az akkori tudósítások fogalmaztak, egy európai pártszövetség létrehozásán dolgozott a francia elnök, és ebben magyar szövetségeseket is talált a momentumosok személyében. Már az akkori sajtócikkeknek is feltűnt továbbá, hogy a Momentum vezetői feltűnően sokat mutatkoznak Macron pártjának, az En Marche-nak a képviselőivel, sőt, még az elnök feleségével is találkoztak.

És akkor azt már nem is hozom ide, hogy a Momentum vezetőinek többsége vagy külföldön született, vagy külföldön élt huzamosabb ideig. De ami ugyancsak látványos volt, hogy a Momentum minden fontos társadalmi és politikai kérdésben szóról-szóra ugyanazt képviselte, mint a globalista társaik: bevándorláspártiság, háborúpártiság, az LMBTQ-propaganda támogatása és még olyan amerikai trendeket is igyekeztek meghonosítani, mint például a BLM-mozgalom. Összegezve: a Momentum esetében nem kellett sok képzelőerős ahhoz, hogy az ember lássa, itt bizony egy kívülről irányított projektről van szó, egy olyan politikai erőről, amelyik nem a magyar választóknak, hanem a külföldi támogatóknak igyekezett megfelelni.

Amilyen jól indult az ellenzéki oldalon a Momentum, olyan gyorsan belső konfliktusokkal lett terhelt a párt élete, ami végül a 2018-as parlamenti választáson is megpecsételte a sorsukat, amelyen csupán 3 százalékos eredményt értek el. 2021-ben szivárgott ki a sajtóban a Momentum elnökségi üléseinek jegyzőkönyvei, amelyek évekre visszanyúló belső válságról tanúskodtak. A párt egyik 2017-es elnökségi ülésén készült jegyzőkönyv szerint a Momentum kommunikációs csapata a kampányvezető leváltását kérte az elnökségétől pár hónappal a parlamenti választás előtt, aki akkoriban – a később Márki-Zay Péternek, illetve Puzsér Róbertnek is dolgozó – Zaránd Péter volt. Az ő személye adta a konfliktus egyik alapját a választás előtt pár hónappal, a párton belüli konfliktus pedig egészen odáig fajult, hogy Fekete-Győr András még lemondással is fenyegetőzött.

Innentől kezdve eldőlt, hogy a Momentum nem lesz kormányváltó erő, csupán egy újabb olyan próbálkozás, amelyet számos más hasonló, külföldről támogatott projekt kísért. A 2022-es parlamenti választás előtt is hasonló mozzanatokat láthattunk, a külföldi körök egy újabb forgatókönyvvel próbálkoztak: az ellenzéki pártok egyesítésével és egy közös miniszterelnök-jelölttel, aki a magát jobboldalinak mondó Márki-Zay Péter lett.

Ide kapcsolódik Békés Márton 2021-ben megjelent írása, melyben tökéletesen megfogalmazta, hogy lényegében egy nemzetközi párt jött létre a magyar kormánnyal szemben. Békés úgy fogalmazott, ez nem ismeretlen a hazai történelemből, hiszen ez immár száz éve újra és újra felbukkanó mintázat: a magyarországi progresszív erők (radikális liberálisok és velük szövetkező baloldaliak) 1918 óta külföldi érdekeket kiszolgáló, kívülről irányított, egységes csoportot képeznek. A 20. század során több alkalommal is koalícióra léptek egymással, hogy keleti vagy éppen nyugati irányból várva az utasításokat, a nemzeti érdeket alárendeljék a mintául választott égtáj akaratának, amelyet a mindenkori „haladás” aktuális hordozójának véltek – fogalmazott.

Ez igaz volt a Momentumra, de igaz volt a 2022-es ellenzéki projektre is, amely csúfos vereséget szenvedett, hiába fektettek beléjük több milliárd forintot a külföldi finanszírozók. Emlékezetes ugyanis, hogy a 2022-es választási kampány után maga Márki-Zay Péter akkori ellenzéki miniszterelnök-jelölt vallotta be, hogy több milliárd forintot kaptak Amerikából, majd később az is kiderült, hogy az Action for Democracy (AD) mellett egy svájci alapítványt is találtak, amely pénzt juttatott az ellenzék kampányába. De már az ellenzéki előválasztási kampányban is látványosan támogatták és irányították ezeket az ellenzéki szereplőket, például Karácsony Gergely előválasztási kampányában is ismeretlen helyről jelent meg hirtelen 500 millió forint, ez volt az úgynevezett „adományládikák” története.

A 2018-as és a 2022-es parlamenti választás elbukása után a külföldi érdekkörök új szereplő iránt néztek, a régieket pedig a jelek szerint teljesen eldobták, már Gyurcsány Ferenc is távozik. Magyar Péter megjelenésével ugyanis most egy új reménységre találtak, így a teljes propagandasajtójuk és a nemzetközi hálózatuk a Tisza mögé állt be. Azok, akik korábban a Momentumot, majd a közös ellenzéki listát támogatták, ma Magyar Péterben látják a reményt.

És hogy mit várnak el cserébe az ellenzéki szereplőktől, így most Magyar Pétertől? Azt, hogy majd behódol minden elvárásnak, ami Brüsszelből és a nyugati nagyhatalmaktól érkezik, így támogatja majd a genderpropagandát, a háborút, Ukrajna uniós tagságát és természetesen a migrációt is. Beáll a sorba, támogat mindent, amit Brüsszelből diktálnak neki. Természetesen ezt nem vallja be nyíltan, de a tettek önmagukért beszélnek, az Európai Néppárt tagjaként világosan a globalista tömbbe tagozódtak be. Ennek a jele egyebek mellett, hogy a tiszások ugyanott folytatták, ahol a momentumosok és a DK-sok abbahagyták: Kollár Kinga szavai szerint annak szurkolnak, hogy Magyarország ne kapja meg a neki járó uniós forrásokat, továbbá ukrán zászlós pólóban tapsolnak Zelenszkij háborúpárti beszédének, az Európai Néppárt tagjaként pedig támogatják a háborúpárti és ukránpárti politikai döntéseket az unióban. Hiába próbálja meg mindezt a hazai közvélemény előtt titkolni Magyar Péter, ez egyre kevésbé sikerül neki, hiszen az Európai Néppárt tagjaként nem határolódhat el nyíltan ezektől a célkitűzésektől.

Ahogy Békés Márton a 2021-es írásában fogalmazott, egy nemzetközi érdekeket szolgáló ellenzék áll szemben a nemzeti értékeket védő jobboldali kormánnyal, ami az európai politikában föderalisták és szuverenisták párharcává tágul, korunk egészét pedig a globális–lokális ellentéttel fogja át.