Látószög blog

Tovább a tartalomhoz Ugrás a lábléchez
"Ne sétálj előttem, lehet, hogy nem követlek. Ne járj mögöttem; nem vezethetlek. Csak sétálj mellettem és légy a barátom." – Albert Camus

India és az orosz-ukrán konfliktus

"Ne sétálj előttem, lehet, hogy nem követlek. Ne járj mögöttem; nem vezethetlek. Csak sétálj mellettem és légy a barátom."
Albert Camus

AZ AZONNALI REAKCIÓK ÉS A HOSSZÚ TÁVÚ KÖVETKEZMÉNYEK

Indiában az embereket megdöbbentette Oroszország katonai beavatkozása, amely nagyon úgy néz ki, mint egy teljes körű háború. Ezt azonban szinte azonnal düh váltotta fel, amiért az ukrán határőrök indiai orvostanhallgatókat ütöttek és rugdostak, sőt apartheidet teremtettek a vonatokon és a befogadóközpontokban. Európában az indiaiak elleni rasszizmus talán kisebb jelentőséggel bír, mint a kék szemű ukrán menekültekkel szemben, de Indiában felháborodást váltottak ki ezek az incidensek. Az indiai lakosság egyik napról a másikra megváltoztatta hozzáállását, és száz százalékban támogatta India hivatalos álláspontját az ukrán válsággal kapcsolatban:

mélységesen sajnáljuk Önöket, de India barátsága Oroszországgal egy minden vihart kibíró kapcsolat, ezért nem tudjuk és nem is fogjuk elszigetelni Oroszországot.

A lengyel és az ukrán tisztviselők által tanúsított brutális rasszizmus sok jó szándékú indiait sokkolt. Megdöbbentő volt az Európai Unió némasága az aljas és nyíltan rasszista cselekedetekkel szemben. Néhány szó következmények nélkül. Fiatal, művelt indiai szakemberek egész generációja szembesült az európai felvilágosodással, ahogyan az valójában létezik, és ez nagyon felzaklatta őket. A háború által sokkolt, a fagypont alatti időjárási körülményeknek kitett, kétségbeesett indiai orvostanhallgatókról szóló képek, akiket a lengyel és az ukrán határőrök felváltva vertek bőrszínük miatt, nem fognak egyhamar elhalványulni. Ha van valami, amit az indiaiak jobban utálnak a háborúnál, az a rasszizmus, és mint minden más dolognak, a rasszizmusnak is ára van. Azt, hogy ki fog fizetni érte, majd idővel eldől, az óra azonban ma India javára ketyeg.

Nem tudjuk, ki nyeri ezt a háborút, a Nyugat vagy Oroszország, de India már most egyértelmű győztes.

Mindenkinek szüksége van Indiára és Indiának is szüksége van mindenkire. Az indiaiakra egyre inkább mindenhol szükség lesz. India és az indiaiak részei a megoldásnak oly sok problémára, amelyekkel a globalizált és dezorientált világunk szembesül. India nélkül a világ, úgy tűnik, működésképtelenné válik. És ez a felismerés hirtelen történt.

Az Oroszország és Ukrajna közötti konfliktus a világtörténelem egyik jelzőpontja lesz, mert véget vetett annak a bizonyos zűrzavarnak, hogy ki hol áll. Az esemény fontos, és valószínűleg fordulópontot jelent India számára. A közelmúltig a nyugati világ tudta, hogy India létezik, de úgy kezelte, mintha nem lenne fontos fogaskerék a világrendszerben. Az elmúlt 30 évben a Nyugat Kínába volt szerelmes.

Ma már szó szerint az egész világ India barátságát akarja és aktívan keresi. Modi legutóbbi európai útja során az összes nagy európai vezető „legjobb barátjának” nevezte Indiát, eurómilliárdokkal és még több ígérettel halmozta el. Ami figyelemre méltó volt, hogy nyilvánosan e vezetők egyike sem panaszkodott India tartózkodása miatt az Ukrajna nácitlanításának nevezett orosz műveletet elítélő ENSZ szavazáson.

India ezen hozzáállásának több oka van, ezek közül néhány, amiért India nem hajlandó a Nyugat oldalára állni:

1. HA INDIA NEM ÁLL OROSZORSZÁG MELLÉ, AKKOR KÍNA FOG, ÉS AZ SENKINEK SEM JÓ

A kontinentális Ázsiának három nagyhatalma van: India, Oroszország és Kína. Ezt a háromszöget és a három közötti egyenlő távolságot mindenáron fenn kell tartani. A hármuk közötti konvergencia kiváló, de a divergencia végzetes lehet. A bizalom és a kölcsönös egymásrautaltság a kulcsa annak, hogy elkerülhető legyen egy nagyobb konfliktus Ázsiában. Az indiaiak szemében az ukrán konfliktusnak nagyon kevés köze van az ukrán néphez és annak szörnyű szenvedéséhez. Szerintük inkább köze van a hidegvérű geopolitikai számításokhoz, amelyek az Európai Unió területi expanziójával és az Egyesült Államok hegemón helyzetének elsőbbségével kapcsolatosak Európa felett, illetve, hogy meg kell állítani Franciaországnak a kontinentális Európa „stratégiai autonómiája” felé tett lépéseit. Felmerül az is, hogy az Egyesült Királyság a Brexit után azért küzd, hogy egy újjáéledő NATO-n keresztül megerősítse befolyását Európa felett. Sok köze van a Baltikumtól a Fekete-tengerig terjedő Nagy-Lengyelországról szóló álmokhoz is. A Nyugat pedig újra fegyverkezik, mindezzel a harcias hozzáállásával viszont ismét veszélyt jelent a világ stabilitására. Ez az egész folyamat Ázsiát mélyen érinti, az együttes hatás következménye pedig az, hogy az orosz szféra Ázsia védőbástyájává válik. Ha Oroszország meggyengül, egész Ázsia nagy bajba kerül. Minden ázsiai nagyhatalomnak, nevezetesen Indiának és Kínának érdeke, hogy ez a fal olyan magas és szilárd legyen, hogy szembe tudjon állni a Nyugat neoimperialista terveivel Eurázsiában. India és Kína eltökélten fog Oroszország mellett állni. Nincs más lehetőségük.

2. INDIA VÉLEMÉNYE A NYUGAT VÁLTOZÉKONY ERKÖLCSÉRŐL ÉS SZANKCIÓS POLITIKÁJÁRÓL KÖZELEBB HOZZA OROSZORSZÁGHOZ

A nyugati kormányok és médiumok által az orosz nép ellen tanúsított zsigeri gyűlöletet az indiaiak a faji alapú diszkrimináció újabb példájának tekintik. Ezen túlmenően az USA és az EU katasztrofális szankciós csomagról döntött az orosz nép ellen, de egy percig sem vették figyelembe, hogy ez milyen következményekkel járhat az olyan szegény országok megélhetésére, mint Nepál és Srí Lanka. Az oroszok kizárása a SWIFT nemzetközi fizetési rendszerből és a „vagyonbefagyasztás” borzongást keltett a fejlődő világban. A Nyugat mindenkit becsatornázott egy olyan trükkös világrendszerbe, amelyet bárki ellen fordíthat. Ma Oroszország, holnap Kína és holnapután India, mindannyian sorra kerülhetnek, hogy az egyre inkább feudális és imperialista Nyugat megzsarolhassa őket. Az indiaiak félnek és bizalmatlanok a Nyugattal szemben annak egyoldalúsága miatt. A Nyugat erkölcsi magaslata a kicsinyesség és a csúsztatás visszhangja. Miközben a Srí Lanka-iak szó szerint éheznek, az IMF figyelmen kívül hagyta a segítségkérésüket, de túláradó szolidaritást tanúsított a rendkívül korrupt ukrán rendszerrel kapcsolatban. Indiát és Oroszországot ugyanazok a félelmek és kétértelmű szándékok kötik össze, mint a Nyugatot. Ahogy egy indiai újságíró írta: „Ha Nyugaton egyesek aggódnak, hogy India nem az ő oldalukon áll, ugyanúgy sok indiai aggódik, hogy a Nyugat ››saját oldalukról‹‹ alkotott elképzelése nem tartalmazza Indiát”. Az a kép jön át, hogy a Nyugat becsap, és nem lehet bízni benne. Végső soron csak a konkrét tettekre és viselkedésmintákra épülő bizalom és barátság számít. Nekünk, történészeknek egészséges szokásunk, hogy hátra tekintgetünk, hogy megértsük, mi történik szemünk előtt.

3. INDIÁNAK IS VAN TAPASZTALATA AZ ELNYOMOTT NÉPEK FELSZABADÍTÁSÁBAN, AMIKOR OROSZORSZÁG ÉS FRANCIAORSZÁG MELLETTE ÁLLT

Az üldözöttek megmentése nem újdonság az indiaiak számára. Az sem újdonság, hogy India 10 millió menekültet fogad be, noha maga is viszonylag szegény ország. India 1972-es bangladesi felszabadítási missziója elsősorban humanitárius cselekedet volt, hogy megmentse a kelet-pakisztáni bengáliakat a nyugat-pakisztáni pandzsábiak brutalitásától. A bengáliaktól megtagadták kulturális és nyelvi autonómiájukat, és gazdaságilag is kifosztották őket. A küldetés civilizációs célokat is szolgált, mivel Bengália az indiai civilizáció, hagyomány és örökség egyik fő központja volt. India számára kötelező volt a beavatkozás, mivel India nyilvánvaló feladata, hogy megvédje civilizációját.

Nagy meglepetés nélkül, az országok, amelyek India és Indira Gandhi megsegítésére jelentkeztek, Oroszország (Szovjetunió) és Franciaország voltak. André Malraux segítségével Indiának sikerült elérnie, hogy 1971 júliusában francia szankciókat vezessenek be Nyugat-Pakisztán ellen. A francia közvéleményt megdöbbentették a Nyugat-Pakisztán által elkövetett atrocitások és a népirtás. A franciák teljes mértékben támogatták Indira Gandhi intézkedéseit. De Indira Gandhi valószínűleg nem járt volna sikerrel Oroszország rendíthetetlen elkötelezettsége és anyagi támogatása nélkül.

Ennek oka az volt, hogy az Egyesült Államok a Bengáli-öböl blokádjára készült, és szárazföldi bevetésre is gondolt. Indira Gandhi amerikai segítségért való könyörgéseire közönséges és ocsmány hidegvérűséggel válaszoltak, miközben ártatlan bangladesiek ezreit erőszakolták és gyilkolták meg nap, mint nap. Nixon és Kissinger megmutatta valódi arcát Indiának és a világnak. Az Egyesült Királyság és az USA a Bengáli-öböl felé irányította haditengerészeti erőit, de Oroszország arra kérte Nixont, hogy vonuljon vissza, amit ő azonnal meg is tett. India soha nem fogja elfelejteni azt a barátot, aki egy nagyon nehéz pillanatban a segítségére sietett. Minden civilizált nemzet ugyanígy viselkedne. Rendkívül kegyetlen dolog mást kérni Indiától.

4. INDIA SAJÁT KÜLDETÉSE – HOGY HELYREÁLLÍTSA SAJÁT CIVILIZÁCIÓJÁT – ÖSSZEKÖTI OROSZORSZÁGGAL

Oroszország sok mindenben nincs egyedül. Az indiai elit hosszú távú küldetése nem lehet olyan messze attól, amit Putyin elnök ma az orosz szférában tesz, nevezetesen, hogy földrajzi értelemben is értelmet adjon az indiai civilizációnak. A vezetők jelenlegi generációja számára 1947 valójában nem a függetlenséget jelentette, hanem egy civilizációs polgárháború kezdetét. Egy pillanat, amikor egy ötezer éves civilizáció feldarabolódott, egy pillanat, amikor a részek kénytelenek voltak egymást ellenségnek tekinteni. Egyetlen dél-ázsiai – akár elit, akár nem – sem nyugodhat meg addig, amíg civilizációjukat nem állítják helyre a maga teljességében. Ez pedig nem fog megtörténni a területi reintegráció vagy racionalizálás, mint előfeltétel nélkül. Indira Gandhi volt az első vezető, aki tudatosította ezt a tényt. Ma már Modi miniszterelnök is teljes mértékben tudatában van ennek a szükségszerűségével, de fel kell építenie az eszközöket, hogy így vagy úgy, de nyomást gyakoroljon dél-ázsiai kollégáira.

Kína ugyanezen az úton jár, a kínai civilizáció visszatérése nem történhet meg a földrajzi rendezés előretörése nélkül. Ki kell mondani, hogy Európa sem tud kilábalni jelenlegi dezorientáltságából anélkül, hogy valamiféle civilizációs szellem és integráció visszanyerése nem történne meg. A geopolitika visszatérése egyre inkább valamiféle civilizációs racionalitás visszatérését is jelenti. A nemzetállamok korszaka hamis hajnal volt, és véleményem szerint veszélyes út, amelynek végkifejlete csak az állandó háború lehet valamilyen formában. A hanyatló Brit Birodalom és a felemelkedő Amerikai Birodalom úgy döntött, hogy a "nemzetállami" doktrína külpolitikai eszközként való alkalmazásával alakítják át a világot. Ez nem volt mindenki számára előnyös, különösen nem az ezer éves civilizációk számára.

Akár akarjuk, akár nem, Eurázsia hamarosan négy domináns civilizációval fog felemelkedni: az indiai, az orosz, a kínai és az európai civilizációval. A négy közül az európai a leggyengébb láncszem, mert túlzottan függ a transzatlanti kapcsolatoktól. A jelenlegi válság nemcsak az orosz energiától való túlzott függés veszélyeit mutatta meg, hanem azt is, hogy milyen nagy veszélyeket rejt az USA által uralt gazdasági rendbe való teljes integrálódás. 60 évvel ezelőtt is India volt az egyetlen ország, amely megmutatta a világnak, hogy a túlságosan szoros szövetségkötés nem erősíti a függetlenséget, ezért létrehozta az el nem kötelezettséget. Hamarosan ez lesz a játék neve a globális rendben, a civilizációk nem tehetnek mást. Ebben India és Oroszország ugyanazon az úton jár, az ukrán konfliktus ezt nyilvánvalóvá tette.

5. MACRON-MODI-PUTYIN A TARTÓS ÉS KÖLCSÖNÖS BARÁTSÁG HÁROMSZÖGE

Az ukrán konfliktus árhullámokat kelt az Indiai-óceánon!

Oroszország az indiai nép valódi barátja, aki számára mindig megbízható, legalábbis ez tükröződik India fegyverbeszerzési stratégiájában. E barátság és bizalom egyik következménye, hogy India jelentős fegyverrendszereket vásárol Oroszországtól. A Stimson Center kutatói kiszámították, hogy India főbb fegyverei még mindig túlnyomórészt – mintegy 85%-ban – orosz eredetűek. Miközben India igyekszik csökkenteni az orosz fegyverektől és katonai technológiától való függőségét, ezzel párhuzamosan igyekszik fokozni az együttműködést és az interoperabilitást Franciaországgal. Hosszú távon, mint minden más nagyhatalom, India is önellátóvá akar válni, ugyanakkor tudatos döntés született a fegyverrendszerek interoperabilitásának megteremtése mellett. Ezt csak akkor lehetséges, ha világrendről is hasonló elképzelésük van. Indiát érdekli és ki is próbálta a jól bevált francia fegyverrendszereket. A franciák világszínvonalú védelmi rendszerrel rendelkeznek, amely rövid időn belül a világ bármely pontján működőképessé válhat, és India Franciaországról szeretne példát venni.

Másokkal ellentétben Oroszország és India Franciaországot tekintélyes és jelentős hatalomnak tartja, amellyel mind politikai, mind katonai szempontból számolni kell. Amint már említettük, Franciaországnak is valós és mélyen gyökerező aggodalmai mutatkoznak az európai civilizáció és annak folyamatos hanyatlása miatt. Ez főként az angolszász kultúrával szemben jelenik meg. Mindez természetesen egyre közelebb hozza Indiát és Oroszországot Franciaországhoz. Remény van arra, hogy az ukrán konfliktus fokozza a szocializációt Franciaország és India között, és Oroszországgal együtt háromszöget és egyenlő távolságot teremt az Indiai-óceánon.

A bizalom és a kölcsönös tisztelet az, amit Franciaország nem kap meg Nyugaton.

Igaz, hogy Franciaország nagyhatalom volt korábban a nemzetközi rendszerben, és akkor volt még beleszólása a világpolitikába, amikor el tudott szakadni a Nyugattól. Különösen akkor, amikor biztonságos távolságot tudott tartani az angolszász országoktól, amikor bízott a saját találékonyságában. Ez újra és újra beigazolódott. Legutóbb 2021 szeptemberében, amikor Ausztrália egyoldalúan felmondta a francia hadiipari vállalatokkal kötött védelmi szerződését, hogy Ausztráliát nagy teljesítményű tengeralattjárókkal szereljék fel. A szerződés értéke 31 milliárd euró volt. Ausztrália nyilvánosságra hozta, hogy meggondolta magát, és helyette amerikai tengeralattjárókat választ, amivel elveszíti minden önállóságát. Továbbá az Egyesült Királyság, az USA és Ausztrália védelmi paktumot (AUKUS) írt alá Franciaország figyelmen kívül hagyásával. Míg az Egyesült Királyságnak nincsenek jelentős érdekei az indo-csendes-óceáni térségben, addig Franciaországnak igen.

Most, hogy a norvég miniszterelnöknek a Downing Street 10-ben tett nagyszabású látogatása és a stratégiai együttműködésről szóló kétoldalú nyilatkozat után Norvégia eltörölte a francia katonai NH90 helikopterek importrendelését. Véletlen egybeesés volna ez? Talán igen, talán nem. Mintha ez nem lenne elég, a nagyon pacifista német kancellár, Olaf Scholz az ukrán válság közepette 35 Lockheed F-35 vadászgépet vásárolt az Egyesült Államoktól. Ez hatalmas csapás volt a franciák azon törekvésére, hogy az EU-n belül nagyfokú interoperabilitást teremtsenek a védelmi rendszerek között. Franciaország leépítésére irányuló lépéseknek oka van, mert ez lenne az utolsó remény egy független európai katonai hatalom megteremtésének. Ha ezt megszüntetjük, Európa jelentéktelenné és alárendelté válik USA számára.

A francia elit számára az ébresztő elsöprő erejű lett!

India ideális partner Franciaország számára, egy olyan ország, amelyben megbízhat és hosszú távra tervezhet. Egy ilyen partnerséget De Gaulle és Nehru már az 1950-es és 1960-as években megálmodott, mint ideális megoldást. Vannak arra utaló jelek, hogy Franciaország mindig is az el nem kötelezés mellett volt, [1] az Atlanti-óceántól az Orualig (de l'Atlantique à l'Oural) Európa koncepciót is támogatta, amely civilizációs rokonságon alapult, és nem állt olyan távol Nehru el nem kötelezettségi doktrínájától. Ez az elképzelés még mindig közel áll Oroszország saját felfogásához a kiegyensúlyozott világrendről. Putyin elnök a multilateralizmust javasolta, elismerve Oroszország megváltozott státuszát szuperhatalomból nagyhatalommá, ami most már Indiával és Franciaországgal teszi egy szintre. Ennek erősítése érdekében 2009-ben támogatta a BRICS fórum/szervezet létrehozását. Az ukrajnai konfliktus (a Nyugat proxy-háborúja) ideológiailag egyre közelebb hozta Indiát, Oroszországot és Franciaországot. A „stratégiai autonómia”, az „el nem kötelezettség” és a „multilateralizmus” szinonimává váltak. Nehéz megmondani, hogy ez a három ország védelmi politikájának tényleges szinkronizálásához vezet-e a terepen, vagy sem.

Néhány hónappal ezelőtt még úgy tűnt, hogy a világnak választania kell az Egyesült Államok és Kína között, egy neoliberális világkormány és egy autoriter rendszernek tartott között. Az egyik vagy a másik verzió még mindig megtörténhet, de az ukrán konfliktus, illetve a Nyugat Oroszországgal folytatott proxy-háborúja végre alternatívát nyújtott számunkra a Kína-USA dialektikával szemben. India, Oroszország és Franciaország a civilizáció visszatérését javasolja, mint kiutat a válsághullámból, amellyel szembenézünk. Egy dolog biztos, ahogy barátom és példaképem, professzor Hans Köchler elmagyarázza: a globális hatalmi harc új szakaszba lépett. A 21. század elején a pax Americana kihívása határozza meg a globális rend átalakulását egy új többpólusú konstelláció irányába, amely különbözni fog attól, amely 1945 után rövid ideig a BT 5-ök (a Biztonsági Tanács öt állandó tagja) között létezett. [2]

Ahogy Franklin D. Roosevelt elnök írta az emberiség történelmének egy másik kritikus pillanatában: „Ma azzal a kiemelkedő ténnyel szembesülünk, hogy ha a civilizáció fenn akar maradni, akkor az emberi kapcsolatok tudományát kell művelnünk - minden népnek azt a képességét, hogy mindenféle néppel együtt tudjon élni és együtt tudjon dolgozni, ugyanabban a világban, békében”.

A bizalom a civilizációközi kapcsolatok első törvénye.


Jegyzetek:

[1] Véső des Roziers , E. 1985. Le non-alignement . In Barnavi , É., & Friedländer , S. ( szerk .), La politique étrangère du général de Gaulle. Graduate Institute Publications . Tiré de http://books.openedition.org/iheid/1990

[2] Köchler, H. (2022, June 12). THE STRUGGLE FOR WORLD ORDER - Reflections in Times of Global Realignment. I.P.O. Information Service, p. 5. Retrieved June 13, 2022, from http://i-p-o.org/IPO-nr-THE-STRUGGLE-FOR-WORLD-ORDER-12June2022.htm