Látószög blog

Tovább a tartalomhoz Ugrás a lábléchez
„A kérdés már rég nem az, hogy jogállam-e a magyar állam, hanem az, hogy állam-e egyáltalán.” – Kis János

Kis János lejtmenetben

Ez a tragédia Orbán Viktor lelkén szárad” cím alatt jelentetett meg egy terjedelmes interjút a Magyar Narancs Kis Jánossal (2020. december 17.)

A cím önmagáért beszél. Ez az az elemzői szint, amire Kis élete delelőjén túljutva elérkezett. Egy világjárvány közepén, amikor ugyan már eddig is súlyos veszteségeket szenvedünk el, de a halálozási arányok még mindig nem lépték túl a környező országok szintjét, és mindenki azért dolgozik, hogy ez így is maradjon, sőt minél hamarabb túl legyünk a nehezén, jön Kis, aki arra az arrogáns és nyilvánvaló otrombaságra vetemedik, hogy Orbán Viktor tehet a járványról és arról, hogy az halálos áldozatokkal jár. Azért, mert állítása szerint az „egészségügy szét van rohasztva”, sőt „az állam sem működik üzemszerűen.”

Szerinte „a magyar betegellátás káoszba fulladt, ami miatt temérdek az emberi szenvedés és a szükségtelen halál.” Kedves Kis János, maga hol él? A CEU elefántcsonttornyából nem lát ki? Az épület annyira le van árnyékolva, hogy az információk sem jutnak be a falai közé? Mihez képest van a mi egészségügyünk lerohasztva? Az amerikai, az angol, a svéd, az olasz, vagy a belgához képest? Nálunk nem működik az állam üzemszerűen? Még véletlenül sem az USA-ban, ahol hónapok óta lángolnak a városok, be vannak deszkázva a főutcák és a főterek kirakatai, hogy a vandál hordák ne fosszák ki őket? Vagy Franciaországban, ahol évek óta egymást érik a terrortámadások, valamint a rombolásba és gyújtogatásba torkolló tömegtüntetések? Csendőröket lődöznek le és zsidókat molesztálnak? VagyBécsben, ahol a belváros szívében lövöldöznek a terroristák? Esetleg Szerbiában? Bulgáriában, ahol az ellenzék az utcáról akarja megdönteni a kormányt? Elég volt már ebből a mindenkit hülyének néző szadeszes hozzáállásból, ami azon alapszik, hogy ők és csak ők rendelkeznek kitekintéssel a világ dolgaira, csak ők rendelkeznek értesülésekkel, és azokat úgy szűrik meg és csöpögtetik kényük-kedvük szerint, ahogy akarják. Ez utoljára a hetvenes-nyolcvanas években volt így. Akkor tényleg az ő privilegizált helyzetük kellett ahhoz, hogy kijussanak Nyugatra, hozzájussanak az ottani sajtóhoz, könyvekhez, információkhoz. Mára azonban gyökeresen megváltozott a világ. Az újabb nemzedékek jól, nálunk sokkal jobban beszélnek angolul. Az internet révén minden tény, hír eljut hozzájuk. Mindenki kap a világ minden részéről képeket, beszámolókat arról, hogyan élnek mások, máshol. Milyen körülmények között dolgoznak, laknak, és arról is, hogyan küzdenek meg a járvánnyal. Mindenki összehasonlít, és ezért egyre jobban értékeli, azt, amink van. Szerte a világból, aki tudott, még a tavasszal hazajött, és nincs ez másképp most sem.

Kis szerint a magyar egészségügy azért nem működik, mert Orbán, „még ellenzékből megbuktatta az egészségügyi reformot.” Összefoglalnám, miből is állt volna az a reform. Több biztosítós modell lett volna, de hogy a több az hány, az a homályban maradt. Ahogy az is, hogy ezek területi, vagy egyéb alapon működtek volna. Magánosítva lett volna az egészségügy, de hogy ez az alapellátásra is vonatkozott volna, arról semmit nem derült ki. Ahogy arról sem, hogy mi tartozott volna az alapellátásba, és mi nem. És ez csak néhány a tisztázatlan, végig nem gondolt kérdések közül. A 300 Ft-os vizitdíj, aminek a beszedésére automatákat helyeztek el a kórházakban és a rendelők egy részében, szükségtelenül megnövelte a várakozási időt és plusz ügykezelési terhet rótt az egészségügyi dolgozókra, akik jövedelmi viszonyainak rendezéséről a reformerek nagyokat hallgattak. A vizitdíjra a fentiek miatt csak újabb sarcként tekintett mindenki, szerzett jogai csorbításaként, mert ellentételezésről nem esett szó, és mert senkit nem sikerült meggyőzni az értelméről. Az egészségügy egy hatalmas rendszer. Átállítása egy más működésre precíz előkészítést, hosszú évek tervezőmunkáját igényli. Szükség van még emellett gondos, meggyőző munkára és hatalmas energiaráfordítással kivitelezett szervezőmunkára. Ehelyett nem tapasztaltunk mást, mint a szadeszesek reformdühét, ami végiggondolatlan ötletelést, és a tőlük megszokott kapkodást jelentette. Ha az Orbán által sikerre vitt népszavazás nem lehetetlenítette volna el az MSZP-SZDSZ kormány kontárkodását, a 2008-as válság elsöpörte volna a privatizációra kiszemelt társadalombiztosítási pénztár teljes vagyonát, a magánkórházak és a leépített kapacitások pedig olyan drámai ágyhiányt okoztak volna, mint amit ma Olaszországban, illetve Svédországban tapasztalunk.

Kis többi állítása ugyanolyan bombasztikus hülyeség, mint a fenti: „A kérdés, – mondja – már rég nem az, hogy jogállam-e a magyar állam, hanem az, hogy állam-e egyáltalán.” Jól hangzik, de nem értem. Eddig az volt a mondás, hogy „az Orbán” folyamatosan államosít, centralizál, mindent az állam alá rendel, most meg hirtelen kiderül, hogy nincs is nálunk állam?

De az EU-val kapcsolatban is össze-vissza beszél. Egy helyen azt veti Orbán szemére, hogy nemtelen támadást indított „az EU demokratikus identitásának védelmezői ellen”, hogy pár sorral lejjebb megállapítsa, „az unió demokratikus deficittel küszködik”, pedig „nem lehet meg demokratikus legitimáció nélkül”. Tehát az uniónak úgy van demokratikus identitása, hogy közben nincs demokratikus legitimációja, és ezért demokratikus deficittel küszködik?

Ahhoz, hogy ezt követni tudjam, „még fejlődnöm kéne ideológiailag”, mert a haladók érvrendszerét az én mezei felkészültségemmel nem igazán tudom értelmezni. Kis azt sem tudja eldönteni, hogy Magyarország állam-e vagy nem, ahogy ezek szerint arra a kérdésre sem tud felelni, hogy az Európai Unió demokratikus, vagy sem.

Kis szerint Orbán a 2020 végi „vétójával elszigeteltebbé vált, mint valaha és nemcsak a régi uniós országok körében, hanem a visegrádi négyek között is.” Pont az ellenkezője történt. Magyarország és Lengyelország sikerrel érvényesítette az érdekeit, amit maga Soros György, az ismert elemző igazolt vissza dörgedelmes írásában, amiben leteremtette az Uniónak azokat a vezetőit, akik a kialkudott kompromisszumot kimunkálták. Köztük az EU soros elnökét, Angela Merkelt. Aki nem volt hajlandó Soros kottájából játszani, nem úgy, mint az egykor jobb napokat látott Kis. A visegrádi négyek nem fordultak egymás ellen, sőt a csehek is felsorakoztak a magyar-lengyel tandem mellé, miközben a szlovákok is hitet tettek a további együttműködés mellett. Orbán nagy sikert aratott, mert ahogy Kis helyesen állapítja meg: „Orbánnak az az érdeke, hogy az unió ne legyen több annál, aminek valaha indult: egy szabad piaci övezetnél. Kézzel-lábbal hadakozik az ellen, hogy a tagállamok újabb szuverén jogköröket ruházzanak át az unióra.” Amit Orbánnal szemben Kis nemcsak helyeselne, de felettébb kívánatosnak is tartana. A helyzet azonban úgy áll, hogy a magyar választópolgárok népszavazáson a jelenlegi alapszerződés szerinti csatlakozásra szavaztak, és nem arra, hogy egy egységes birodalomban olvadjunk fel. Egy demokratának tudnia kellene, hogy erre csak egy újabb népszavazás adhatna felhatalmazást. Elemzők és eurokraták a szuverén nép helyett ilyen döntést nem hozhatnak. Birodalomépítő szándékaik tehát demokráciaellenesek, akármennyire is lelkesednek érte a sorosista, globalista erők.

Orbán, aki egy nemzetállam (most akkor van még állam, vagy már nincs?) autokrata vezetője, szemrebbenés nélkül vállalni tudja, hogy felelőssé teszik a sokat szenvedett és sürgős segítségre szoruló Olaszországnak és Spanyolországnak szánt uniós támogatás késleltetéséért.”– írja Kis és újra nem értem, mire gondolhatott közben. Szálazzuk ezt egy picit szét. Miért kéne nekünk a két déli állam megsegítésére sietnünk? Miért is szenvedtek ők sokat? Mikor? Amikor Olaszország hátba támadott minket az első világháborúban? Vagy amikor annyi nyugati forrást kapott, amiből mára a miénknél jelentősen magasabb életszínvonalat biztosított polgárainak? Ahogy a spanyolok is? Mikor voltak ők velünk szolidárisak? Hogy beszélt a Renzi nevű balos olasz miniszterelnök alig pár évvel ezelőtt rólunk? Mindkét ország tagja az eurózónának, mi nem. Szögezzük le, nem, hogy nem szenvedtek nálunk többet, viszont sokkal kevesebbet. Ezzel szemben felelősek azért, hogy a 2008-as gazdasági válságból nem tudtak kikecmeregni, és ezért védtelen és kiszolgáltatott állapotban érte őket a pandémia. Legalább most illene elgondolkodniuk azon, hogy szabad-e, lehet-e gazdaságaikat kizárólag a turizmusra alapozniuk. Már az is túlmegy a magyar nemzeti érdeken, hogy a gazdaságaik helyreállítására (nem reformjára, „koraszülött jóléti államuk” leépítésére, mert ezeket csak tőlünk követelték meg kíméletlen következetességgel a nyugati „fejlettek”) felvett hitelekért a többi tagállammal együtt mi is kezességet vállalunk. Hiszen mindkét ország, és nyugodtan ide vehetjük Franciaországot is, válságkezelési képessége az utóbbi évtizedekben vonal alatti eredményt mutatott fel.

Kis doktriner ostobasága kulminál abban az állításában is, miszerint „A Fidesz 2010 óta kitartóan menetel a szélsőjobb felé”. Erről az a hírhedté vált mondás jut az eszembe: "Hogy ki a zsidó, azt én mondom meg!" Így van ezzel Kis és egész pereputtya is. Hogy ki a szélsőjobb, azt ő, ők mondják meg. Ők pedig azt mondják, hogy a Fidesz. Semmiképpen nem a náci Jobbik, akiknél belefér, hogy tetűhintáznak, Judapesteznek és listázni akarják a zsidókat. Ők nem antiszemiták, és persze nem szélsőjobboldaliak, hanem az orbánellenes összefogás megbecsült tagjai. Különben is csak szimplán újnyilasok, akik mint tudjuk, mindig is vörösek voltak, némi nemzeti beütéssel. Pont, mint az 1941 utáni szovjetek, akik úgy megijedtek Hitlertől, hogy ijedtükben újra felfedezték Oroszország anyácskát. Szóval az egyesült ellenzék, a legjobb népfrontos hagyományokat folytatva, ugyan összeállt a cigány és zsidógyűlölő, uniós zászlókat égető Jobbikkal, de eközben továbbra is támogatja az Európai Unió birodalommá válását, mindent megtesz a határon túliakért, illetve nem, sőt a szavazati joguktól is megfosztaná őket, mindenkinek alapbért követel, illetve mégsem, azonnali eurót akar, illetve nem, és napestig lehetne sorolni az egymásnak ellentmondó alapvetéseket. De mindez ma már nem számít, mert van közös cél: és ez Orbán leváltása. Minden áron.

2020-1228-kisjanos.jpg

Az eddigieken kívül, mármint hogy Kis szerint Orbán tömeggyilkos, aki személyesen felel több mint ezer ember haláláért, miközben megszüntette az államot, illetve túlhatalmat összpontosít az államban. Autoriter és sikeresen vétózott, tehát sikertelen. A magyar szempontot képviselte, ami főbenjáró vétek, mert nem az Európai Egyesült Államok kiépülését szolgálja. Sőt nem is a déli államok érdekeit tekinti elsődlegesnek, hanem megint a magyar érdeket tartotta szem előtt! És akinek mindez nem lenne elég, azt Kis fő érvelése arról győzi meg, hogy Orbán és a Fidesz korrupt és az oligarchák zsebét tömi ki az uniós forrásokkal és a magyar adófizetők pénzéből. Ami hallatlan.

Akkor most beszéljünk a korrupcióról és az oligarchákról. Ez egy olyan fegyver, amit azok a nyugati globális cégek és magyar kitartottjaik mantrálnak, akik 1990 után hozzászoktak ahhoz, hogy térségünk és benne hazánk, az ő szabad vadászterületük. Kis is ilyen kitartott. Őt közvetlenül Soros György tartja el évtizedek óta. A nyugati gazdasági érdekkörök úgy gyarmatosították a szovjet megszállás alól magukat frissen kiszabadított országokat, ahogy egykor a világ számos kontinensén a gyarmatosítás közben már jól begyakorolták. Kimazsolázták a közüzemeinket, kiprivatizálták piacainkat, lenullázták termelő ágazatainkat, kivásárolták kiskereskedelmi láncainkat, lásd élelmiszerellátás, és napestig sorolhatnám. Felvásárolták a médiánkat, a bankjainkat. Fillérre visszafizettették, sőt még mindig fizettetik velünk a kommunisták számára számolatlanul nyújtott hiteleket és azok kamatait. Ami „támogatást” azóta adtak nekünk, annak a többszörösét vitték ki tőlünk tanácsadóik és beruházóik révén és még ma is viszik, hiszen képzett munkaerőnket magasabb fizetésért Nyugatra csábítják. Mire 2004-ben az Unióhoz csatlakoztunk, már ki voltunk filézve, mint a sütésre előkészített hal. Az Unióból kapott „támogatások” 75 százaléka folyik vissza a donor országoknak, akik térségünk infrastrukturális felzárkóztatását nemhogy nem tekintették prioritásnak, ahogy a „sokat szenvedett déli országok esetében” annak tekintették, hanem minden eszközt bevetettek és bevetnek még ma is annak érdekében, hogy felzárkózásunkat késleltessék, lassítsák. A helyzet a következő, kedves Kis János. Miután hazánkban, elsősorban az SZDSZ, aminek akkor te voltál az elnöke, és a máig továbbszolgáló baloldaliból neoliberálissá váló gazdasági és politikai elit hatására, a térségben egyedül nálunk nem volt reprivatizáció, a kérdés úgy vetődött fel: kik lesznek, lehetnek az új tulajdonosok? Visznek, vigyenek mindent a külföldiek vagy tulajdonhoz juttatunk hazai vállalkozókat is? Ha igen, kiket? Ti tulajdonhoz juttattátok a nomenklatúra tűz közeli tagjait, akikből az első nagytulajdonosok lettek és cserébe titeket támogattak, illetve azokat a külföldi beruházókat, akik idejöttek és a számukra kedvező üzlet érdekében korrumpálták a döntéshozókat, a vállalati szféra fontos elvtársait, köztük a ti kádereiteket, és a belőlük kinőtt, illetve velük összefonódott privatizátorokat. Mindez az első szabad választás előtt megkezdődött. És persze folytatódott utána is. Az SZDSZ és az MSZP támogatói mellett sokáig ott voltak azok a nagytőkések, újgazdagok, akiket ti juttattatok hatalmas vagyonokhoz. Őket miért nem hívjátok oligarcháknak? Ők, szemben a maiakkal, aktív szerepet játszottak például abban, hogy 1994-ben koalíciót kötöttetek az utódpárttal. Várszegi Gábor, akihez te is jártál tárgyalni, láttalak is nála, László András, Princz Gábor, Fenyő János, Máté László, Puch László, Budai, Haris Gyuri stb. akkoriban nyíltan befolyásolták a politikát, illetve maguk is politikacsinálókká váltak. Ahogy Simicska és Spéder is bepróbálkozott. Oligarchának ugyanis azt hívják, ha valaki gazdasági szerepére és anyagi erejére támaszkodva akar vagy tud politikát csinálni. Ahogy az USA-ban a Goldman Sachs vagy a Halliburton és persze Soros vagy Németországban a Siemens, Volkswagen, a Bertelsmann és sorolhatnám napestig. Attól, hogy a Bertelsmann vagy az Axel Springer, illetve a Soros által tulajdonolt sajtó nem így hívja őket, attól még pont rájuk illik a korrupt oligarcha kifejezés. Orbán rendszerében azonban nincsenek oligarchák. Le lettek nyírva, ki lettek gyomlálva. Nem ők írják a törvényeket, sőt nem is írathatják őket. Nem vásárolhatják ki a képviselőket, de indulhatnak közbeszerzéseken és sokszor nyernek is. Ha nem így lenne, akkor 30 évvel a rendszerváltoztatás után még mindig minden építési munkát, autópálya tendert a Switelski, illetve a Strabag nyerne és vinné ki a teljes hasznot az országból. Vajon miért hívta Csurka István oly találóan Kis pártját Strabag Demokraták Szövetségének? Csak nem volt olyan busás a tőlük jövő apanázs, hogy Kis még mindig szolgál érte?

Igaza van Orbán Viktornak. Magyarországon, illetve a térségben semmivel nem nagyobb a korrupció, mint Ausztriában, az USA-ban, Németországban, vagy máshol, csak ott normális ügymenetnek hívják. A többi közhelyet, amit Kis ebben a nyilatkozatában sorol, elengedem.

Szomorú lettem.

Olyan színvonaltalan.

Olyan lapos.

Mint a tevef..s.