Január közepén felhívást tettünk közzé itt, február közepén pedig ennek történeti hátterét részleteztük. Mégpedig annak érdekében, hogy a 19–20. századi ipari nagyváros helyén nap mint nap születő 21. századi metropolisz projektjének áldozatul eső háborús emlékeket és forradalmi mementókat megőrizzük az emlékezetnek. A kétezres évek eleje óta zajló – részben természetes, részben erőltetett és agresszív – budapesti térátalakító folyamatok emlékezetfelejtéssel és ebből fakadóan a főváros kollektív erőfeszítéseinek elhalványításával járnak. 

A város belső kerületeiben az 1944/45-ös harcok és az 1956-os küzdelmek nyomai egymást fedik, a házfalak őrzik Budapest bő évtizeden belüli két elfoglalásának kárait, a Vár és a II. kerület régi épületei a világháborúban értelmetlenül feláldozott város örök mementói maradnak, a külvárosban óvóhelyek és légoltalmi figyelőállások emlékeztetnek a bombázásokra és az ötvenes évekbeli hidegháborús paranoiára. Minden, ami egy hivatalból pacifista fogyasztói társadalomban a korábbi korok konfliktusaira emlékeztet, alá van vetve az „eltűnés esztétikájának” (Paul Virilio).

Számos olyan helyszín akadt, amely hősies melankóliával emlékeztetett a város szenvedéseire, szabadságvágyára és megpróbáltatására, de ma már nem található meg. A Szugló utca 58. számú ház (XIV. kerület) szétlőtt homlokzatán nemrégiben még látható volt az átlőtt házszám. A Pacsirtamező utca 21. (III. kerület) golyónyomos lábazata tavaly tűnt el, az egész épülettel együtt. Józsefváros területén – ahol máig a legtöbb ’56-os forradás található – a Fiumei úti sírkert kerítése fölé magasodó golyónyomos márványobeliszk éppen felújítás alatt áll, akárcsak a Víg utca 20. felső emelete, amelyen a belövés nyomát már el is tüntették. Budapest utolsó „Ruszkik haza” feliratát még éppen, hogy olvasni lehet egy félreeső VIII. kerületi falszakaszon. 

Budapest sok helyütt még mindig élő lenyomata a múltnak. Most ismét arra hívunk fel, hogy gyűjtsük össze azokat a budapesti épületeket és objektumokat, nyomokat és jeleket, amelyek itt maradtak a háborúból és a forradalomból; létükkel ma is az ostromra, bombázásra, szabadságharcra vagy a hidegháborús készülődésre emlékeztetnek. Amíg még nem késő, és nem tűnnek el. 

Ha ilyet látsz, készíts fényképet és küldd el nekünk a haborusbp@terrorhaza.hu címre, névvel és helyszínnel, esetleg leírással, történettel. 

Mi jöhet szóba?

• a világháborús ostrom és a bombázás utcai mementói (falsérülések, feliratok, táblák, légópincék, légvédelmi figyelők)
• az 1956-os forradalom és szabadságharc köztéri nyomai (például golyónyomok, belövések)
• az 1950-es évek hidegháborús készülődésének jól látható maradványai (bunkerek, óvóhelyek) 

Ha látsz valamit – szólj!

(A felhasznált képek a Golyószórta falak blogról származnak, illetve Losoncz Attilának köszönjük. Ezúton fejezzük ki köszönetünket Dr. Georg Paternek is.)