Látószög blog

Tovább a tartalomhoz Ugrás a lábléchez

Magyarország és Lengyelország az Európai Unió célkeresztjében

Senki sem lepődhetett meg, amikor az Európai Unió erősen átpolitizált Bírósága úgy döntött: Magyarország és Lengyelország „nem a mi kutyánk kölyke”. Az ítélet értelmében a két ország több mint százmilliárd euró összegű juttatástól eshet el, amiért nem hajlandó tartani magát az Európai Unió úgynevezett alapértékeihez.

Az Európai Unió Bíróságára mindig is alaposan rányomta a bélyegét a politika. Az uniós oligarchia ugyanis arra használja ezt a testületet, hogy semleges hangzású igazságszolgáltatási aktusok révén érvényesítse politikai érdekeit. Ebben az esetben az e szellemhez igazodó bírák úgy ítélkeztek, hogy Brüsszel visszatarthatja az olyan országoknak járó kiutalásokat, amelyek megsértik a bírói függetlenség elvét, a migránskvótákat és az LMBT-jogokat.

Már az ítélethozatal időzítése is sokat elárul. Magyarország és Lengyelország, illetve az EU bürokráciája ugyanis régóta érdekkonfliktusban áll egymással, tehát, hogy éppen ez idő tájt hirdették ki ezt a gazdasági zsarolásnak is beillő ítéletet, annak alig lehet más indítéka, mint hogy befolyásolják az április 3-ai magyarországi általános választás eredményét.

Amikor az Európai Unió Bírósága azzal fenyeget, hogy Magyarország lemondhat a bruttó hazai termékének öt százalékát kitevő uniós támogatásokról, azzal a magyar választópolgároknak üzen. Az üzenet pedig így szól: „szavazzatok Orbán Viktor kormánya ellen, különben viselnetek kell döntésetek anyagi következményeit”. Amikor az uniós oligarchia bizonytalanságot és szorongást kelt Magyarország gazdasági jövőjével kapcsolatban, célja nem egyéb, minthogy valóra váltsa a kormányváltozáshoz fűződő reményeit. Orbán Viktor miniszterelnök fel is ismerte ezt a veszélyt, és már az ítélet előtt arra figyelmeztetett, hogy az Európai Unió „dzsihádot” folytat országa ellen.

Az Orbán-kormány ellenzéke lelkendezve fogadta a bíróság nyújtotta bátorítást és máris azzal érvel a kampányban, hogy Magyarországra a gazdasági elszigeteltség vár, hacsak nem őket juttatja kormányra. Történetesen azonban az Európai Unió oligarchiájának beavatkozása aligha hozza meg a kívánt eredményt. A magyar választók igen jelentős része érti ugyanis, hogy az ország belügyeibe való nyílt külföldi beavatkozással van dolga. Így aztán, amikor az EU azt üzeni: „álljatok be a sorba, különben…”, a magyar polgárok többsége nem lesz hajlandó fülét-farkát behúzni és meghunyászkodni a politikai zsarolás előtt.

A Magyarországot és Lengyelországot az EU-val szembeállító vita mögött az alapvető értékekkel kapcsolatos kulturális konfliktus húzódik meg. Ezen értékek közül is a legalapvetőbb a nemzeti szuverenitás elve.

Minden demokratikus társadalom lényegi vonása, hogy a közösség életében érvényesülő legfőbb értékek ügyében a szuverén ország szuverén népe dönt.

A külföldi kormányoknak és az Európai Unióhoz hasonló transznacionális intézményeknek elvitathatatlan joga, hogy vitassák a magyar kormánynak a migrációval, a transzneműséggel vagy az igazságügyi rendszerrel kapcsolatos álláspontját, de ha a szuverenitás elve még jelent valamit, ahhoz már nincs joguk, hogy nézeteiket Magyarországra erőltessék.

Ha Magyarországot rákényszerítenék, hogy az EU zenéjére táncoljon, akkor nem tekinthetné magát többé szuverén országnak, és csak névleg lenne különb valamiféle vazallus államnál.

Mindenkinek joga van hozzá, hogy támadja, bírálja a magyar kormányra jellemző politikai szemléletet és erkölcsi normákat. A kormánynak a tömeges migrációval, a gender-ideológiával vagy bármi egyébbel kapcsolatos politikáját bírálni teljes mértékben legitim cselekedet. Végül is azonban mindezekben az ügyekben a magyar választók jogosultak dönteni, nem pedig az Európai Unió korántsem érdeksemleges Bírósága.

Fontos megérteni, mi a különbség a jogállamot intézményesítő független igazságszolgáltatás, illetve az Európai Unió Bíróságának rendelkezése között. Demokratikus társadalmakban a jogállamhoz független bíróságra van szükség, továbbá a hatalmi ágak, nevezetesen a bíróság, illetve a politikai intézmények elválasztására. A gyakorlatban mindig nehéz fenntartani az igazságszolgáltatás és a törvényhozás elválasztását, de annál inkább mindent meg kell tenni azért, hogy a politikát távoltartsuk a jogtól.

Az Európai Unió azonban sajnos politikai érdekeinek érvényre juttatását szolgáló eszközt lát bíróságaiban. Gyakran jogi formába öltöztetve hozza meg politikai döntéseit. Így kerüli el, hogy felelősséggel tartozzék lépéseiért. A legalizmus ideológiáját alkalmazza, hogy eljelentéktelenítse a politika és a jog megkülönböztetését. Így vette át aztán a bírósági ítélkezés szerepét a legalista ideológia. A teológiából jól ismert fogalommal Judith Shklar politikai filozófus azt a felfogást írta körül, amely az erkölcsi magatartást a szabályok követésére korlátozza. Ez a megfogalmazás pedig tökéletesen tükrözi az Európai Uniónak a jogállammal kapcsolatos ethoszát.

Az Európai Uniós pénzügyi támogatások körüli vita tétje ugyanis a szuverenitás. A mostani ítélet célja, hogy elősegítse a magyarországi kormányváltást. Szerencsére a magyar kormánynak tulajdonított értékek elleni uniós támadás neokolonialista hangvétele minden bizonnyal visszaüt majd.

Ha a szabadság nyugati hívei védelmükbe veszik Magyarországnak az önrendelkezéshez való jogát, akkor ez a neokolonialista politikai művelet alighanem vakvágányra fut.