Látószög blog

Tovább a tartalomhoz Ugrás a lábléchez
„Az EU LMBTIQ-stratégiájának fő célja az, hogy választás elé állítsa Magyarországot és Lengyelországot." – Frank Füredi

Magyarország és Lengyelország igaza

Nincs abban semmi transzgyűlölet, hogy Magyarország és Lengyelország szerint az emberi nem férfiakból és nőkből áll, sem abban, hogy védelmezik a maguk konzervatív életmódját. Mégis szembekerülnek az Európai Unió tervezett LMBTIQ-szabályzatával.

Az Európai Unió meg akarja leckéztetni Magyarországot és Lengyelországot, s e célból le akarja nyomni mindkettő torkán azt a tervet, mely „a nemi egyenlőséget” hivatott előmozdítani. Ez a cél úgy értendő, hogy ha valamelyik kormány véleménye szerint csak két nem van, tudniillik vagy férfi valaki, vagy nő, azt az európai „értékek” megsértésével fogják megvádolni, és könnyen meglehet, hogy súlyos pénzügyi szankciókkal sújtják.

Amikor az Európai Bizottság nemrégiben nyilvánosságra hozta „a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, nem-bináris, nemközi és queer egyenlőség legelső uniós stratégiáját”, korántsem egyszerűen azt tekintette céljának, hogy megóvja a szóban forgó embereket a hátrányos megkülönböztetéstől. Olyan jogszabályt akar elfogadtatni, amely „védelmébe veszi a szivárvány-családokat, és Unió-szerte szavatolja szülői jogaikat, valamint az azonos neműek párkapcsolatának elismerését”.

Ha ezekről az ügyekről jogszabály születik, a Bizottság majd azt állíthatja, hogy ha bárki, illetve bármelyik kormány nem hajlandó az újonnan megalkotott jog szellemében cselekedni, akkor a jogállamisággal száll szembe. Márpedig, ha bármely ország elveti a jogállam bizottsági meghatározását, automatikusan az európai értékeket semmibe vevő demokráciaellenes páriának minősül.

Az EU LMBTIQ-stratégiájának fő célja az, hogy választás elé állítsa Magyarországot és Lengyelországot. Vagy beállnak a sorba vagy igen súlyos büntetéssel számolhatnak.

A katasztrofális világjárvány kellős közepén nem is lehetett más indítéka Brüsszelnek arra, hogy egy sor LMBTIQ-tárgyú dokumentumot hozza nyilvánosságra, minthogy e kérdés felvetésével büntesse meg Lengyelországot és Magyarországot, amiért az EU oligarchia megítélése szerint engedetlen magatartást tanúsítanak.

A rakoncátlan kelet-európai országokkal szemben alkalmazott uniós keresztes hadjárat egyik fő fegyvere, hogy olyan magatartásformákat kriminalizál, amelyek az illető társadalmakban természetesnek számítanak. Például Magyarországot uniós vezetők abban találták vétkesnek, hogy a heteronormativitás kultúráját támogatja. A brüsszeli woke körökben a heteroszexuális kapcsolatrendszer, mint norma kulturális bűnnek számít.

Mind Magyarország, mint Lengyelország kormánya tudtul adta, hogy határozottan támogatja a férfiak és a nők egyenlőségét, ugyanakkor elutasítják azt az uniós követelést, hogy szentesítsék a teljes gender-egyenlőséget. Hogy miért? Mert a gender-ideológia transzfóbnak minősíti a férfiak és a nők bináris megkülönböztetését, és mint ilyet elveti, ezek a kormányok pedig azt a több évszázados nézetet vallják, hogy a valóságban nincs több nem, mint kettő. A transz kultúra nyugati szószólóival ellentétben nem hiszik, hogy az ember neme szubjektív valami. Úgy gondolják, hogy objektív tényezők szabják meg: nevezetesen az, hogy XX vagy pedig XY kromoszómái vannak az embernek.

Az Európai Unió LMBTIQ stratégiája az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés 83. cikkelyében felsorolt „uniós bűnök” jegyzékét kiegészítené a gyűlölet-bűncselekménnyel és a gyűlöletbeszéddel, nevezetesen az esetben is, amikor ezek LMBTIQ emberekre irányulnak. Szó van benne arról is, hogy jogszabályt kell alkotni a szivárvány-családok jogainak védelméről , hogy Unió-szerte érvényesüljön szülői joguk, illetve az azonos nemű kapcsolatok joga. Nem sok kétség fér hozzá, hogy Magyarország és Lengyelország ellenáll majd ennek a törvényalkotási kezdeményezésnek, ennek következtében pedig uniós vezetők óhatatlanul a jogállamiság megsértésével fogják őket vádolni.

127807474_10158779408881093_4407230339670116698_o.jpg

Magyarország európai uniós állandó képviseletének szóvivője úgy nyilatkozott, hogy „a nemiség fogalmának meghatározása a tagállamok kizárólagos jogkörébe tartozik, s ezt tiszteletben kell tartani”, majd így folytatta: „az uniós okmányoknak... csak olyan hivatkozásokat szabad tartalmazniuk, amelyek minden tagállam számára elfogadhatóak és szilárd jogi alapokra, valamint konszenzuális meghatározásokra támaszkodnak.”

Csakhogy az Európai Unió nem konszenzusra törekszik. Továbbá a nemi és családi élettel kapcsolatos szokásokkal kapcsolatban nem tűr ellenvéleményt. Úgy gondolja, döntési monopóliuma van az emberi élet legbensőbb, illetve erkölcsi kérdéseiben.

Az EU azt reméli, hogy ha sikerül a pénzügyi átutalásokat a maga woke LMBTIQ-ethoszának elfogadásához kötnie, azzal rákényszerítheti Magyarországot és Lengyelországot a gyarmati alattvalók számára kidolgozott forgatókönyv követésére.

A két ország vezetőinek legutóbbi nyilatkozatai arra utalnak, hogy legalább is egyelőre ez a stratégia nem működőképes. Orbán Viktor magyar miniszterelnök ezzel kapcsolatban úgy érvelt, hogy az értékek fontosabbak a pénznél.

Brüsszel valójában attól fél, hogy végül nemcsak Magyarország és Lengyelország száll szembe woke útmutatásaival. Európa-szerte milliók érzik úgy, az Unió LMBTIQ-stratégiája mögött olyan cél húzódik meg, amely életformájukat aknázná alá. Lelkük mélyén valamennyien azt szeretnék, ha kormányukban lenne annyi bátorság, hogy szembeszálljanak Brüsszel birodalmi törekvéseivel.