„Európa: tartalmi űr”
Ulrich Beck

François Hollande egykori francia köztársasági elnök is sietett visszaigazolni Angela Merkel volt német kancellárt: „A minszki megállapodásokkal arra tettünk kísérletet, hogy Ukrajnának időt nyerjünk. Ez lehetővé tette, hogy az ukrán hadipotenciál megerősödjön, jobban felszerelt és kiképzett legyen. A 2014-es év geopolitikai helyzete kedvezőtlen volt Ukrajna számára, a Nyugatnak levegővételre volt szüksége.” – mondta. Mindez egybecseng Merkel azon állításával, hogy eszük ágában sem volt a kelet-ukrajnai helyzet békés rendezését elősegíteni, pusztán időt akartak nyerni Ukrajnának, hogy felkészülhessen a háborúra. Ezzel mindketten részfelelősséget viselnek az orosz–ukrán háború kirobbanásában.

Az amerikai és az európai vezetők szerint Putyin 2022. február 24-i háborús cselekménye megsértette a nemzetközi jogot, vétett a szabályokon és a jogon alapuló nemzetközi rend ellen. Szerintem is. De mi a helyzet akkor Merkellel és Hollande-dal, akik a fentiek szerint szintén megsértették, sőt semmibe is vették a nemzetközi jogot, hiszen a minszki megállapodásokat 2015-ben az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2202. számú határozatával nemzetközi jogi aktussá tette? [1] A helyzetet súlyosbítja, hogy az Európai Unió az oroszok ellen 2014 után bevezetett szankciókkal kapcsolatban kijelentette, hogy azokat a minszki egyezmények teljes betartása esetén feloldja. Most, hogy már tudjuk, hogy az Európai Unió két legfontosabb országának a vezetője rosszhiszeműen és megtévesztésből írta azokat alá, a többi európai vezető hitelességén is súlyos csorba esett.

A második világháború után politikusgenerációk dolgoztak azon, hogy a németek és az oroszok között helyreálljon a bizalom. Konrad Adenauer tette meg az első lépéseket, Willy Brandt, Helmut Schmidt, Helmut Kohl és Gerhard Schrödera továbbiakat. Fülükben csengett a nagy Bismarck intelme, hogy Németország jövőjének záloga a jó viszony Oroszországgal. Angela Merkel azonban hosszú időre ellehetetlenítette a két nép közötti bizalmat. Árulásán nem lesz könnyű túllépni.

Merkel nagy erényeként emlegették, hogy fizikus, a számok embere, aki a reálpolitika alapján áll. Nem érdekli az ideológia, a szimbolikus politizálás. Tizenhat éves kancellársága csak ez utóbbi állítást támasztja alá. Igaz, hogy egyetlen megjegyezhető mondata a wir schaffen das volt, Obama elnök választási ígéretének a yes, we can-nek a fordítása. De reálpolitikus sem volt, hiszen irracionális döntések sorát hozta. Minden számítást mellőzve promt bezáratta az atomerőműveket, hogy a szél-, illetve napenergiákra állítsa át országát. Ehhez sem gazdaságossági, sem az energiamixre vonatkozó számításokat nem végeztetett, vagy ha igen, azok eredményeit semmibe vette. Nem fejlesztette a német infrastruktúrát, nem fordított sem elég figyelmet, sem elég pénzt az információs társadalomnak megfelelő hálózatok kiépítésére. Az Economist beszámolója szerint a német cégek kétharmada ma is faxszal kommunikál! Annak ellenére, vagy talán épp azért, mert Merkel endékás volt, elhanyagolta az egykori keletnémet területek felzárkóztatását, tapasztalatainak hasznosítását.

Erre annál is inkább szükség lett volna, mert az Osztrák-Magyar Monarchia feloszlatásával a nyugati országok az első világháború után kiürítették Európa közepét. Az Európa szívtájékán keletkezett vákuumot lehetett és kellett volna Németországnak áthidalnia azzal, hogy Európa két részét összekapcsolja és egymásba fűzi. Erre predesztinálta, hogy keleti tartományait a második világháború után a szovjet blokkba kényszerítették, a nyugatiakat pedig amerikai megszállás alá rendelték. A merkeli Németország azonban alkalmatlannak bizonyult arra a történelmi feladatra, hogy Európa két eltérő fejlődésű és szocializációjú részének szintézisét megteremtse és közös jövőjének kereteit kimunkálja. Pedig rajta kívül Keleten és Nyugaton mindenki tisztában volt azzal, hogy a BRD rövid évtizedeit leszámítva a németek soha nem voltak a Nyugat részei, ő azonban a nyugatnémet elittel együtt erre a délibábra görcsölt rá. [2]

Németország demográfiai katasztrófát él meg. Ez veszélyezteti jóléti identitását, aláássa szociális- és nyugdíjellátó rendszerének fenntarthatóságát és megkérdőjelezi iparának működőképességét. A német nők nem szülnek, a német fiatalok nem vállalkoznak, nem dolgoznak. Azért, mert a németek túlságosan elkényelmesedtek, és mert az újraegyesülés óta semmilyen hivatásuk, feladatuk nem maradt. A jólét és a biztonság tunyává, felelőtlenné és érdektelenné tette őket. Merkel 16 éves kancellársága alatt megszüntette a német média sokszínűségét, felszámolta az értelmiségi hátország szuverenitását. Kényelmesebb és egyszerűbb volt a számára a narratív keret kimunkálását, a tematizálás és a nyelv meghatározását ráhagyni az amerikai megszállókra, hiszen a németek biztonságának és a védelmének szavatolása úgy is rájuk hárult. A szabadság hiánya majdnem teljesen megszüntette a német kultúrát és a tudományt, az országot ma belengi a fásultság, a közöny és az unalom.

Most, hogy a Biden elnök bejelentésének megfelelően egy terrorakció felrobbantotta a németek energiaellátását biztosító Északi Áramlat csővezetékeket, Németországgal szemben beállt a hadiállapot. Hiába játssza azt a német elit, hogy nem is történt hadüzenet, kénytelen szembenézni a ténnyel, hogy meg lett támadva, el lett árulva és hogy szövetséges nélkül maradt. Nem csoda, hogy kétségbeesetten és tehetetlenül kapálódzik. [3] Most kezdi csak kapizsgálni, hogy Washingtoniránti elkötelezettsége erősen egyoldalú maradt. Az USA nem rá, hanem Londonra, Varsóra és Kijevre tett. [4] És jogosan tart attól, hogy további büntetésekkel is számolnia kell azért, mert összebútorozott Moszkvával és Pekinggel. [5]

Merkel még abból sem vonta le a megfelelő következtetést, hogy Obamáék lehallgatták a telefonját. Ugyanúgy elbábozta, hogy az nem volt több egy jelentéktelen csínytevésnél, ahogy Scholz próbálja meg nem történtnek tekinteni a német energiaellátást biztosító gázvezetékek felrobbantását. Miközben mindkettő kőkemény figyelmeztetés volt. Merkellel tudatták, hogy minden egyes mozdulata és szava nyitott könyv előttük, és hogy a német elhárítás …t sem ér. Scholzzal pedig azt, hogy a németek nem számítanak. Válaszul Merkel még elkötelezettebben építette le a német hadsereget! Scholz pedig eljátssza, hogy lesz ideje egy újat építeni.

Amikor 2013. szeptember 22-én, választási győzelme után Merkel a kezébe adott német zászlót félredobta a kukába, nyilvánvalóvá vált, hogy neki Németország felszámolása a feladata. Alapos munkát végzett.

Szögezzük le, érvelt Alain de Benoist 2022. november végén, budapesti Eötvös előadásában: „Egyetlen európai országnak sem fűződött megvédendő nemzeti érdeke az ukrajnai háborúval kapcsolatos állásfoglalásához. Ebből pedig egyenesen következik, hogy az Uniónak békeközvetítőnek kellett volna ajánlkoznia. Meg kellett volna próbálnia a tűzszünet és a béke kieszközlését, ahelyett, hogy olyan intézkedéseket hozzon, amelyek meghosszabbítják a háborút. Végül pedig értekezletet kellett volna tető alá hoznia Oroszország és Európa részvételével egy olyan új kollektív biztonsági rendszer kidolgozása céljából, amely minden fél érdekeit tiszteletben tartja. Az Európai Unió ehelyett csatlakozott az Atlanti-óceán túlpartján autoriter módon elrendelt szankciókhoz, holott ezek ellentmondanak az európaiak ipari és energetikai érdekeinek, olyannyira, hogy Európa lett a szankciók első áldozata. A népeket a szankciók bevezetésének szükségességéről nem kérdezték meg, a szankciók árát viszont ők fogják megfizetni. A szankciók kapcsán Orbán Viktor úgy fogalmazott, hogy „az európai gazdaság tüdőn lőtte magát”. Pontosan ez történt.”

A Nyugat szavahihetetlen! – vonták le a tanulságot Merkelnek és Hollande-nak a minszki megállapodásokkal kapcsolatos coming out-jaiból Indiában, Kínában, az arab világban, Dél-Amerikában, Afrikában és persze Oroszországban is.

Hogy fognak tudni az európaiak így leülni és kiegyezni egymással?

Jegyzetek:

[1] Az ENSZ Biztonsági Tanácsa felszólítja az aláírókat, hogy tartsák be a minszki megállapodásokat, amelyeket 2015. február 12.-én fogadtak el a belorussziai Minszkben. A Tanács meggyőződése, hogy csak békés eszközökkel lehet megoldani a kelet-ukrajnai válságot. Ezért üdvözli az orosz, az ukrán, a francia és a német vezetők nyilatkozatát, amellyel támogatják az elfogadott intézkedéscsomagot, és elkötelezettek annak végrehajtatására.

[2] A két háború között sem ők, sem mások nem tekintették a németeket nyugatiaknak.

[3] Berlin tudja, hogy az amerikaiak robbantották fel az Északi Áramlatokat. Közös amerikai, brit és lengyel akcióval. Az USA és szövetségesei ezzel hadat üzentek Németországnak. Az elkeseredett Scholz kancellár azzal próbálkozott, hogy elment Pekingbe. Miután Peking és Moszkva szövetségesek, ha Berlin Pekinggel nem szakítja meg a kapcsolatát, akkor ezzel a Nyugat ellen, értsd az USA ellen fordul. Emanuel Todd: Ez a háború Németországról szól. Weltwoche, 2023. január. (az interjút készítette: Jürg Altwegg)

[4] Ukrajnát „de facto” NATO-taggá teszi az, hogy megvan az ennek megfelelő fegyverzete, és e fegyvereket használni is tudja. Ez a tényszerű igazság.- mondta Olekszej Reznyikov ukrán védelmi miniszter a BBC-nek, 2023. január 13. https://mandiner.hu/cikk/20230113_ukrajna_nato_haboru

[5] Scholz kancellár minden bátorságát összeszedve 2022. november 3.-án ellátogatott Pekingbe, legnagyobb kereskedelmi partneréhez, mert tudja, hogy ha az USA követelésének engedve a kínai kapcsolatokat is fel kell adnia, akkor végképp lehúzhatják a redőnyt.