Az Európai Unió szemlátomást akadályokba ütközik abban a törekvésében, hogy az angol-amerikai stílusú woke ideológiát rákényszerítse a tagállamokra. Legutóbb Ferenc pápa marasztalta el az Európai Uniót, amiért „ideológiai gyarmatosításon” buzgólkodik. Azt kifogásolta, hogy az EU megpróbálta kiiktatni hivatalos szótárából a „karácsony” és a „keresztény” szavakat. A pápa arra figyelmeztetett, hogy az EU széteshet, ha Brüsszel továbbra is diktatórikus stílusban működik és rá akarja kényszeríteni az emberekre a maga woke szóhasználatát.

Az ideológiai gyarmatosítás jó példájával találkozhattunk novemberben, amikor az Európa Tanács egyik új kampányábanegy főkötőt viselő asszony képéhez a következő felirat társult: „Szépség a sokszínűségben, akárcsak szabadság a hidzsábban”. A szervezetet népszerűsítő kampány üzenete, miszerint a hidzsáb a szabadság jelképe, még a multikulturális sokszínűség lelkes szószólóinak némelyikénél is kiverte a biztosítékot. Más liberális politikusokhoz hasonlóan Sarah El Haïry francia ifjúsági miniszter megdöbbenésének adott hangot, merthogy ez a szemlélet szöges ellentétben van kormányának a világi államról vallott felfogásával. Ugyanakkor sok konzervatív kommentátor kifejezetten a hagyományos európai és keresztény értékek lekicsinylését célzó provokációt látott ebben a plakátban.

Végül a hidzsábban a szabadság jelképét látó túlbuzgó aktivisták kénytelenek voltak visszavonulót fújni. A hidzsábot népszerűsítő kampányt leállították, s az Európa Tanács úgy nyilatkozott a BBC-nek, hogy a kampánnyal kapcsolatos Twitter-bejegyzéseket törölték, „s közben a projekt jobb bemutatásának lehetőségét fontolgatjuk.” Úgy is fogalmazhattak volna, hogy társadalom-mérnökösködő tevékenységüknek kevésbé direkt és körültekintőbb formát kell találniuk, hogy ne ütközzenek ellenállásba.

Közben azonban az Európai Unió agitproposai is alaposan elragadtatták magukat. Mielőtt annyit szólhattunk volna, hogy mukk, az Európai Bizottság hirtelen kiadta a befogadó kommunikációról szóló 30 oldalas útmutatását.

Ez a befogadásügyi nyelvi használati utasítás szakasztott úgy fest, mintha szóról-szóra az amerikai egyetemeken dívó nyelvi rendőrködési kézikönyvekből másolták volna ki. Azt éppen nem követeli meg, hogy a megszólítottak éljenezzék a hidzsáb viselését, viszont kifejezetten azt tanácsolja az EU alkalmazottainak, hogy kommunikációjukban igyekezzenek leválasztani Európát a maga keresztény hagyományairól. „Nem ünnepli mindenki a karácsonyt, és nem minden keresztény ünnepli ugyanazon a napon” – olvasható benne. Azt tanácsolja az Unió alkalmazottainak, hogy kerüljék az olyan kifejezéseket, mint „A karácsonyi időszak stresszes lehet”, és helyettük így fogalmazzanak: „Az ünnepi időszak stresszes lehet.”

Az iránymutatás a „keresztnév” szó használatától is óv, s helyette az „utónév” szó alkalmazását ajánlja, továbbá nem javasolja az alkalmazottaknak az olyan utónevek használatát, amelyek „egy konkrét vallásra jellemzőek”. Példaképpen a „Malika és Julio” névpárt ajánlja, ha egy „nemzetközi pár” megnevezéséről van szó. A kereszténységen és a karácsonyon kívül azonban az Európai Unió nyelv- és értékújítói más szavakra is kivetették hálójukat. Felszólították az EU alkalmazottait, hogy kerüljék az egyes nemekre vonatkozó személyes névmásokat, valamint a nemekre utaló hagyományos kifejezéseket. Például angolul a szervezetek elnökét gyakran „chairmannek” nevezik, s ez a bizottság szerint helytelen, hiszen a férfit jelentő „man” szót is tartalmazza. Hasonló kifogás alá esik az ember alkotta jelentésű „man-made” kifejezés is. Mi több, nem ajánlatos így fordulni a közönséghez: „Hölgyeim és Uraim”. Ezenkívül a Bizottság munkát s fáradságot nem kímélve igyekszik terjeszteni az amúgy különben is egyre terjedő woke nemi illemtant. Az angol-amerikai transzizmus példáját követve azt ajánlja alkalmazottainak, kérdezzék meg ügyfeleiktől, milyen személyes névmást használnak, továbbá óvakodjanak attól, hogy a „meleg”, illetve a „leszbikus” szót főnévi értelemben használják. „A transznemű, a bi- és interszexuális szavak nem főnevek. [...] „Tessék transz emberekről, meleg személyről stb. beszélni, vagy pedig tessék néven nevezni az illetőt” – olvasható az útmutatásban.

Az Európai Unió kommunikációs útmutatása a maga arrogáns, parancsoló hangjával és cenzori ambíciójával még olyanok körében is felháborodást váltott ki, akik általában nem berzenkednek az ellen, hogy Brüsszel rögeszmésen hangoztatja a sokszínűséget. Maga Ferenc pápa is, aki nem egyszer bírálta a multikulturalizmust ellenző európai kormányokat, felemelte szavát az EU orwelli útmutatása ellen. Ezúttal az EU sokszínűségi igyekezete már sok volt a pápának is. Diktatúrák szokásához hasonlította az Unió szándékát, hogy betiltsa a karácsonyt, s óvta Brüsszelt az „ideológiai gyarmatosítás” folytatásától.

Esetünkben az ideológiai gyarmatosítás projektje még az EU belső köreiben is sok volt egyeseknek. Az Európai Bizottság egyik tagja – aki névtelen kívánt maradni – így köszörülte a nyelvét Helena Dalli egyenlőségügyi biztoson: „Dalli biztos asszony úgy próbálja ellensúlyozni a maga teljes súlytalanságát a Bizottságon belül, hogy a kalapjából olyan befogadó útmutatásokat húz elő, amelyek a legelemibb szabályokat is lebontanák.”

Dalli nem sok támogatót tudhat maga mögött a szokásosakon kívül. Ez utóbbiak közé tartozik a The Guardian, a lap ugyanis felpanaszolta, hogy a „jobboldali felháborodás” nyomán az EU-nak vissza kellett vonni ajánlásait. Tény, hogy Dallinak meg kellett hátrálnia. „Aggályok hangzottak el a befogadó kommunikációs irányelvekben szereplő némely példa kapcsán, de hiszen ahogy már az ilyen irányelvek esetében megszokott dolog, folyamatban lévő munkával van dolgunk” – tweetelte a máltai biztos. „Megvizsgáljuk ezeket az aggodalmakat és az irányelvek frissített változatában megoldást találnunk rájuk.”

Akárcsak a hidzsáb reklámozása esetében, ezúttal is a megjelenítés és az időzítés kapcsán adódó gyakorlatias aggályok miatt állították le a kampányt. Ami kitalálóit illeti, az üzenettel semmi baj, csak a megvalósítás nem bizonyult sikeresnek. Így aztán amikor Dalli asszony „folyamatban lévő munkának” nevezi az irányelveket, azt akarja kifejezésre juttatni, hogy jön még más is. Érdemes megjegyezni, hogy az irányelvek a Bizottság elnökének, Ursula von der Leyennek oly kedves terv, az „egyenlőség Európája” projekt szerves része.

A hivatalos irányelvek szövege szerint az Unió az tekinti céljának, hogy „nemre, faji, etnikai származására, vallására vagy hitére, fogyatékosságára, korára és szexuális irányultságára való tekintet nélkül mindenkit megbecsüljön és elismerjen”. Valójában azonban az a cél, hogy az egész Európai Unióra kiterjesszék és intézményesítsék a kulturális identitáspolitikát. A megvalósítás első lépése pedig az, hogy megváltoztassák a nyelvet, amelyen az emberek közlik egymással gondolataikat. A második az, hogy elvágják a társadalmat kulturális és történelmi örökségétől. Ezért biztatják arra a beosztottakat, hogy ne használjanak keresztény neveket és alkalmazzanak nemileg semleges személyes névmásokat.

Törekvésének megvalósítása céljából pedig egyszerűen lemásolta az amerikai woke aktivisták forgatókönyvét. Az amerikai felsőoktatási és más kulturális intézményekben termékeny talajra hullott a törekvés, hogy átalakítsák az emberek nyelvhasználatát és magatartását. Szerencsére Európában bonyolultabb a helyzet. Az EU minden erőfeszítése ellenére a földrész még mindig a nemzetek Európája. Németország és Észak-Európa egyes részei kivételével az emberek többsége továbbra is igen nagy becsben tartja a nemzeti és kulturális hagyományt. Emiatt aztán az amerikai kulturális intézményekben oly jól bevált taktika és stratégia itt aligha bizonyulhat sikeresnek.

Az EU azonban újra és újra új és új érvekkel áll majd elő, hogy megváltoztassa a nyelvet és az emberek magatartását. Törekvése „folyamatban lévő munka”. A mi dolgunk pedig abban áll, hogy az EU ideológiai gyarmatosítást célzó rögeszméjével szemben annál is erősebb elkötelezettség védelmezze az európai civilizáció örökségét.