
Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Vendégeink! Emlékező Közösség!
Hetven esztendő történelmi távlata lehetőséget ad arra, hogy ne pusztán magának az 1956-os forradalom és szabadságharcnak világtörténelmi jelentőségéről beszéljünk – ennek ma már könyvtárnyi irodalma van, helyesen –, hanem az azóta eltelt időszakról is: leginkább arról, hogy milyen fénytörésbe helyezi az azóta történteket 1956 dicső ragyogása.
1956-ot a legújabbkori magyar demokrácia kulturálisan, politikailag és közjogilag is a kiindulópontjának tekinti. Az 1989–90-es rendszerváltoztatás 1956 emlékéből táplálkozott, a 2011-ben elfogadott Alaptörvény is rögzítette 1956 kiemelkedő jelentőségét.
1956 az 1990-ben létrehozott demokratikus rendszer eredetmítoszává vált.
1956 ezért nem pusztán egy évszám, nem egy négyjegyű számsor.
Aki 1956-ot mond, az valójában a magyar szabadságról és függetlenségről beszél.
1956 nem egy szlogen. Nem való elé hashtag. Leveti magáról a kattintás- és lájkvadászokat.
Mélysége van. Hetven esztendős mélysége.
Tisztelt Emlékezők!
Nem véletlenül alakult az úgy, hogy 1956 ötvenedik évfordulója vált a modern magyar demokrácia eddigi legmocskosabb és legtragikusabb napjává.
2006. október 23-a arra emlékeztet minket – és borzalmas, hogy ezt vízágyúk, gumilövedékek, viperák okozta testi és lelki sérülések is jelentik most már mindörökké –, hogy soha nem felejthetjük el, hogy az önkény és a diktatúra mindig köztünk jár.
Amikor már azt hittük, fél évszázaddal a magyar nemzet egyik legszebb és legfontosabb történelemformáló szabadságmozgalma után, hogy elűztük magunk közül az önkény és a diktatúra megtestesítőit, akkor azok ismét előbukkantak és véres parancsokat osztogatva támadtak a szabad magyarokra és Magyarországra.
Tisztelt Emlékező Közösség!
Ma kiállítást nyitunk 1956-ról és 2006-ról. Egy időpontban tesszük, egyszerre, okkal és joggal.
Mert ezzel is azt üzenjük, hogy minden generációnak újra és újra ki kell állnia az önkény ellen, meg kell harcolnia a szabadságunkért és a függetlenségünkért.
Ki kell állnunk magunkért, ahogy azt 1956-ban és 2006-ban is tettük.
Arra kérek mindenkit, kedves Barátaim, hogy 2026. október 23-án, pénteken, pontosan 70 esztendővel azután, hogy a szabadságvágyó tüntetők összegyűltek a Kossuth téren, a Terror Háza Múzeum előtti megemlékezésre hívok mindenkit, hogy együtt ünnepeljünk.
Álljunk ki együtt a szabad, az önkényt nem tűrő Magyarország mellett!
Ahol a hősöket nem felejtik, mindig lesznek újak!
Köszönöm a figyelmüket!
Elhangzott a Terror Háza Múzeumban, 2006. július 27-én a Világtörténelmet írtunk 1956–2026 és az Embervadászat 2006 című időszaki kiállítások megnyitóján.