Látószög blog

Schmidt Mária blogja
Tovább a tartalomhoz Ugrás a lábléchez

Nem minden terrorizmus, ami nem tetszik

A terrorizmus nem játék. Aki mindenfajta erőszakot terrorizmusnak nevez, tréfát űz belőle.

Bevallom, összerezzennek, valahányszor valaki szemrebbenés nélkül terroristának bélyegez egy csoportot, csak azért, mert nem kedvére való. A szó elértéktelenedésének szemléletes példája, hogy a nőgyűlölő incel-mozgalmat is terroristának szeretnék titulálni. Az incel név két angol szó: az involuntary (akaratlan), illetve a celibate (nőtlen) összevonásából keletkezett. Tagjai a feministákat és általában a nőket teszik felelőssé sanyarú, szexmentes életükért. Némelyikük hevesen lázadozik nemi és kulturális elnyomottsága ellen, mások egyenesen nőket gyilkoltak meg Kanadában és az Egyesült Államokban.

A héten a magát incelnek valló Alek Minassiant, aki 2018-ban mikrobuszával egy torontói utcában belehajtott a járdán összezsúfolódott tömegbe, bűnösnek mondta ki a kanadai bíróság tíz ember megölésében és tizenhat megsebesítésében. Minassiant a nők iránti gyűlölete vezette e szörnyű bűncselekményre. De ez elegendő-e ez ahhoz, hogy egy tömeggyilkost terroristának nevezzünk?

Mindenesetre a kanadai rendőrség hajlik erre a megoldásra. Tavaly terrorizmus miatt indított eljárást egy 17 éves torontói fiú ellen, aki egy masszázsszalonban megölt egy nőt. A rendőrség szerint a fiú szélsőséges incel-felfogásának engedelmeskedve ölt. A Kanadai Királyi Lovasrendőrség – ez a hatóság hivatalos neve – azzal érvelt az ügyben, hogy az incelek mozgalma „ideológiailag motivált erőszakos, szélsőséges”.

0314 incel truck.jpg

A nők elleni gyilkos erőszak eseteit ősidők óta jegyzik a krónikák. Az azonban csak most merült fel, hogy ezeket a súlyos bűncselekményeket „terrorizmusnak” minősítsék. És nemcsak az incelek tetteit nézik manapság ezen a prizmán keresztül. Az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában az erőszak-cselekményekre egyre gyakrabban használják a „belföldi terrorizmus” kifejezést. Az Egyesült Államokban már dolgoznak olyan törvényeken, amelyek a jobboldali aktivisták által elkövetett erőszakos támadásokat terrorcselekménynek minősítenék. Egy neves kommentátor megfogalmazása szerint „tátongó űr van a hatályos törvényben”, nevezetesen az, hogy „hiányzik a belföldi terrorizmust büntető önálló tényállás".

Az elmúlt években a belföldi terrorizmust célba vevő törvények ügyében indított kampányokat gyakran indokolták azzal, hogy a belföldi terroristák sokkal nagyobb veszélyt jelentenek, mint az iszlamista dzsihadisták. A New York Times jellemző példával szolgált akkor, amikor a következő címet adta cikkének: „A belföldi terroristák megelőzik a dzsihadistákat – új törvény a napirenden”. A cikk olvasója alighanem arra a következtetésre jutott, hogy a dzsihadisták már nem veszélyeztetik oly nagymértékben az Egyesült Államokat. A szerző szakértőket idéz, akik állítják: a fehér felsőbbrendűség nevében fellépő szélsőségesek magasfokú fenyegetést jelentenek, míg az Iszlám Állam, az al-Kaida és a hozzájuk kapcsolódó csoportok viszont alacsony fokút.

Matt Stied is aggálymentes hangon ír a New York Magazine-ban az iszlám terrorizmusról, ugyanis arról számol be, hogy „a belföldi terrorizmus továbbra is nagyobb veszély, mint az iszlamista terrorizmus”. A brit médiában is gyakran találkozni efféle értékeléssel: „az Egyesült Királyságban a szélsőjobboldali terrorizmus veszélye nő a leggyorsabban, jelenti a rendőrség” – olvashatjuk a The Guardianben.

Azok a „félrevezetett” emberek, akiket ennek ellenére mélyebben aggaszt a dzsihadista szellemiségű terrorizmus, mint a szélsőjobboldal tevékenysége, minden bizonnyal megkapják a rasszista vagy az iszlamofób bélyeget. Egy amerikai elemzés „a belföldi terrorizmus fehér arcáról" írva azt állítja, hogy „az iszlamofóbia eltorzítja az amerikai terrorista erőszak jellegét”. Egyértelmű, hogy mi következik ebből a megállapításból: csakis iszlamofób emberek nem veszik észre, mekkora fenyegetést képvisel a fehér felsőbbrendűség híveinek erőszakos fellépése.

AZ A JELENSÉG, HOGY AZ ANGOL ÉS AZ AMERIKAI TÁRSADALMAKBAN A TERRORIZMUS KIIFEJEZÉST EYGRE KITERJESZTŐBB ÉRTELEMBEN ALKALMAZZÁK, SZOROS ÖSSZEFÜGGÉSBEN VAN AZZAL, HOGY AZ IDENTITÁSKÉRDÉSEK EGYRE NAGYOBB POLITIKAI SZEREPET KAPNAK ÉS KULTURÁLIS KONFLIKTUSOK ROBBANNAK KI BELŐLÜK.

Következésképp immár nem elég elítélni az erőszakos magatartást, hanem elvárják, hogy az erőszakot a férfi identitással kapcsolják össze és így új politikai kategóriát vezessenek be: „a nők elleni férfierőszakét”. Amikor aztán az incel-áramlat erőszakos cselekményeit terrorizmusnak minősítik, az egy újabb lépés ezen az úton.

A kétfajta terrorizmus, a fehér, illetve az iszlám versengő elítélését aztán kultúrpolitikai felhangok is kísérik. Gyakori, hogy ha Allah nevében követnek el terrorcselekményt, a médiában megszólaltatott szakértők annak az aggályuknak adnak hangot, hogy az eset az iszlamofóbok kezére játszik. Annál valószínűtlenebb viszont, hogy a washingtoni szélsőjobboldali erőszakcselekmények kommentátorai amiatt aggódjanak, hogy az incidensből majd a jobboldal-ellenes aktivisták kovácsolnak tőkét maguknak.

A „terrorista” minősítés egyre kiterjesztőbb értelmű használatával egy időben az az állítás is terjed, hogy a társadalom hajlamos elhamarkodottan terroristának minősíteni a muszlimok által elkövetett erőszakcselekményeket. A „terrorista” szó szelektív és torz alkalmazása azzal a következménnyel jár, hogy sokan alábecsülik a társadalmat fenyegető valós veszélyt.

Azok a hétköznapi emberek, akik látták a manchesteri arénában elkövetett bombamerénylet után kitörő zűrzavart, vagy hallottak a foglyaikat lefejező dzsihadistákról, alighanem többnyire nagyobb fenyegetést látnak az ilyesfajta eseményekben, mint a fehér felsőbbrendűség képviselőinek tetteiben. Ők ugyanis a valódi világban élnek. Természetesen minden szélsőséges erőszak elítélendő és kíméletlenül büntetendő. Azoknak viszont, akik a januári washingtoni tömeges rendbontást a Világkereskedelmi Központ lerombolásával emlegetik egy lapon, nagyon jót tenne a valósággal való szembesítés.


Képek forrása: The Conversation