Látószög blog

Tovább a tartalomhoz Ugrás a lábléchez

A német elitnél meleg fogadtatásra talál a woke imperializmus

A századforduló óta eltelt években globálissá vált a kultúrharc. Az amerikai kulturális elit Washington hivatalos támogatásával ipari méretekben exportálja a woke értékeket. Az identitáspolitika Kaliforniából származó retorikája és narratívája egyhamar utat talált az európai fővárosokba.

A német politikai elit az új kormány alakulása (2021) óta lelkesen vesz részt a globalista kereszteshadjáratban, amely a bevett társadalmi és kulturális konvenciókat vette célba. Az újonnan megválasztott parlamenti képviselők közül sokan szorgoskodnak azon, hogy terjesszék és intézményesítsék a woke eszményét. Jóllehet, fennkölten hirdetik a sokszínűség és az identitás értékeit, van egyetlen identitás, amelyre ez a befogadó szellem nem vonatkozik, az pedig a német identitás. Tavaly, a parlament alakuló ülése előtt Paula Piechotta zöld képviselő az Intstagramon emelt panaszt „minden idők legcsúnyább fesztivál-karkötője ellen”. A szóban forgó szalagon (amelyet a képviselőknek a csuklójukon kellett viselniük, hogy belépési jogosultságokat igazolják) a német nemzeti színek díszelegtek.

A német politikai elit jelentős része tudatosan elhatárolja magát nemzeti örökségétől, olyannyira, hogy nem is hajlandó kiállni bizonyos alapvető nemzeti normák és értékek mellett.

Így például ahelyett, hogy a német nyelv szeretetét ápolnák és őriznék, meg sem próbálták útját állni a woke-szellemű nyelvi barkácsolásnak. Néhány hangos hagyományőrző csoporton kívül, amelyek szót emeltek a Gendersprache (gendernyelv) ellen, senki sem kifogásolta, hogy az állami- és a magánszektorban egyaránt új nyelvi szokások honosodtak meg, például a hímnemű főnevek tömegéhez párosítottak nőneműt.

Látványosan terjed továbbá a nemileg semleges nyelvhasználat, akárcsak a transznemű ideológia. 2018-ban szövetségi törvényt fogadtak el, amely kötelezővé tette, hogy minden hivatalos személyi okmányban – így a születési anyakönyvi kivonatokban és az útlevelekben is – a tulajdonos nemét a következő három változat közül kell kiválasztani: férfi, nő és egyéb. De a törvény azt is megengedi, hogy az állampolgár egyiket se jelölje meg. Azóta a német intézmények egymással versengve igyekeznek új nyelvi leleményeket bevezetni, hogy bizonyítsák, mennyire elsajátították a woke erényeket. 2019-ben Hannover városa minden hivatalos közlésben – az e-mailektől a brossúrákon át a plakátokig – kötelezővé tette a nemileg semleges nyelvhasználatot. Hannover eredeti újítással is előállt: bevezette a „nemi csillagot”, így jelezve, hogy egy adott főnév férfiakra, nőkre és bármilyen típusú harmadik neműekre is vonatkozik.

Az angol-amerikai világban meghonosodott gyakorlatot követve Németországban is szorgosan működik a nyelvrendőrség, és meg is tesz mindent, hogy megakadályozza az olyan szabad és nyilvános vitát, amelynek tárgya a transzneműség politikája és gyakorlata lenne. Néhány hónappal ezelőtt genderkritikus kutatók egy csoportját a holokauszttagadókhoz hasonlították, mert kétségbe vonták a transzneműség ideológusainak némely tételét. A német közéletben ma már bevett gyakorlat, hogy a holokauszt emlékét fegyverként használják az ellenfelek befeketítésére.

Ha a kormánynak sikerül elfogadtatnia a Bundestaggal a transzneműség ügyében tervezett törvényt, akkor Németországot joggal nevezhetik majd genderügyi tekintélyelvű államnak. A kormány törvényjavaslata ugyanis minden 14. életévét betöltő polgárnak megengedné, hogy nemet váltson. Más országokkal ellentétben ez esetben a hatóságnak el kell fogadnia a változtatást, nem kérhet orvosi szakvéleményt, nem vizsgálhatja, indokolt-e a nemváltás. Mi több, sőt, sokkal több: a törvénytervezet büntetendővé tenné az úgynevezett „holtemlítést”, vagyis tiltaná, hogy a nemváltókat régi nevükön említsék. Az úgynevezett „holtemlítést” tiltó rendelkezés a szólás- és a gondolat szabadságát támadja. Ha az embereknek meg lehet tiltani, hogy valakit a számukra ismerős néven említsenek, az arra utal, hogy a woke ideológia terjesztői már nem is palástolják autoriter hajlamaikat. Az ilyen gyakorlat a legrosszabb középkori igazságszolgáltatási szokásokra emlékeztet. Egyúttal arra utal, hogy a Németországban még mindig jelen levő autoriter ösztönöket manapság a woke projekt szolgálatába állítják. Így aztán arra kell számítanunk, hogy az esztelen kaliforniai woke-ság és a drákói német jogszolgáltatás hibridje jön létre a világban.

A tervezett illiberális jogszabály önmagában is elég aggasztó. Még aggasztóbb azonban a német elit azon tagjainak hallgatása, akik pontosan tudják, milyen veszélyes törvénytervezetről van szó. Mint a The Times megjegyezte, „a politikai fősodorban kísérteties csend honol”, és még a konzervatív ellenzék, valamint a jobboldali sajtó is „nagyjában-egészében igyekszik kimaradni a kavarodásból”. Úgy látszik, nemigen fűlik a foguk hozzá, hogy védelmükbe vegyék a férfiak és a nők biológiai megkülönböztetését, amely pedig az évszázadok során mindig is az emberi közösségek alapvető normája volt. Ha pedig ők gyáván távol maradnak a kulturális harcmezőtől, az arra vall, hogy a német társadalom nagy bajban van.