Hillary Clinton és Donald Trump 2016-os versengése az elnöki székért lefutott meccsnek tűnt. Hillary-nek sokkal nagyobb fejfájást okozott pártbéli ellenfelének: a szocialista Bernie Sanders-nek a kisiklatása, amit a Demokrata Párt Clinton-klán által irányított vezetése annak rendje és módja szerint le is bonyolított. A nyomok eltüntetésénél dezinformációs céllal az orosz szálat használták, miközben persze a Demokrata Nemzeti Bizottság (Democratic National Committee, DNC) számítógépes rendszerére rálátó alkalmazott kiiktatása is elkerülhetetlenné vált. A sztori szerint az oroszok, Putyin utasítására, feltörték a párt szerverét, ellopták a rajta tárolt adatokat és töröltek róla egy csomó mindent. A meggyilkolt informatikusról több szó nem esett. Miután az orosz szál, vagyis a putyini beavatkozás legendája bejött, a Clinton-kampány vérszemet kapott és összeállíttatta az ún. Steele-dossziét, ami egy egykori MI6-ügynök hamisításait, kompromittáló pletykáit tartalmazta. Ezekre a teljesen légből kapott koholmányokra hivatkozva vádolták meg a kampányban Trumpot azzal, hogy orosz kém, akit moszkvai utazása alatt szerveztek be az oroszok, amikor olyan terhelő anyagokat készítettek róla, minthogy luxusprostituáltak vizeltek a jelenlétében az ágyra stb. Aztán persze az oroszok meg is vették Trumpot kilóra, mert különben tönkrement volna. Ezeket az oroszokkal kapcsolatos, semmivel alá nem támasztott vádakat aztán addig ismételtették a fejlett Nyugat balliberális médiájával, amíg mindenki számára ténnyé vált. Amikor Hillary Clinton minden várakozás ellenére alulmaradt Donald Trumppal szemben, a teljes tudatipari komplexum bosszút esküdött és még nagyobb erőbedobással nyomta az orosz összeesküvés sztoriját, vagyis azt, hogy Trump elnök Putyin embere, sőt ügynöke, aki ezért orosz érdekeket képvisel. Ezzel hatékonyan elejét vették, hogy Trump választási ígéretének megfelelően konstruktív kapcsolatokat alakíthasson ki az oroszokkal. Az orosz összeesküvés vádjának (Russiagate) kivizsgálására vizsgálóbizottságok alakultak, különleges ügyészt állítottak rá, aki hosszú évek munkájával sem derített ki semmilyen terhelőt Trumpra, illetve munkatársaira vonatkozóan. De az orosz machinációkra, az oroszok beavatkozási kísérleteire történő szünet nélküli hivatkozások eredményeként a nyugati országokban sikerült oroszellenesé formálni a közvéleményt. A már jól bejáratott orosz dezinformációs kísérletre való hivatkozással utasította el 2020-ban Biden, a Trump alatt is végig a demokratákat szolgáló FBI segítségével Hunter Biden laptopjának a vizsgálatát, ami súlyosan kompromittáló anyagokat tartalmazott Biden, illetve fia korrupciós ügyleteiről, a részükre történt ukrán, valamint kínai kifizetésekről. Az ugyancsak a mélyállamhoz tartozó CIA, illetve más hírszerző szolgálatok 51 visszavonult főtisztje Biden kampánycsapatának kérésére írásba adta, hogy Hunter Biden laptopja orosz manipuláció, amivel nem szabad foglalkozni, amit tilos figyelembe venni. A Biden–Trump elnökjelölti vitában Biden erre a nyilatkozatra hivatkozva tért ki az ukrán, illetve egyéb korrupciós vádak tisztázása alól. Hogy ezt megtehette, abban a fősodrú média és a velük egy kottából játszó közösségi médiaplatformok együttműködésére is szükség volt.

Az orosz összeesküvés jól felépített hazugságáradata ágyazott meg az elnökké választott Biden és a demokraták, illetve a velük egyívású republikánus neoliberálisok által szorgalmazott és támogatott orosz–ukrán háborúnak. Ettől az amerikai proxiháborútól Bidenék Putyin megbuktatását, rendszerének leváltását, Oroszország elfoglalását és természeti kincseinek megszerzését remélték.

Nem jött be.

2024-ben Trumpot újra elnökké választották. És annak ellenére, hogy a demokraták és elitjeik az óceánon innen és túl mindent megtesznek háborújuk folytatásáért, Trump békét akar és ennek érdekében tárgyalásokba kezdett Putyinnal. Ennek megakadályozása érdekében futtatói még arra is rávették Zelenszkij ukrán elnököt, akinek mandátuma a háború folytatásától függ, hogy ajánlja fel Trumpnak Ukrajna ritkaföldfém- és energiakészletét. A szerződés aláírására február 28-án Washingtonba érkezett ukrán elnök és Trump tárgyalása azonban látványos kudarcba fulladt. A kamerák előtt egyértelművé vált, hogy Zelenszkij nem akar békét és még abban sem érdekelt, hogy az amerikaiak fegyverszünetre vegyék rá az oroszokat. Zelenszkij szokásos agresszív és hisztérikus stílusában ordítozott vendéglátóival, ami ezúttal nem jött be neki, tiszteletlensége felbőszítette az elnököt és az alelnököt, akik végül is kipenderítették a Fehér Házból.

Lehet, hogy Zelenszkij eleve ezt tervezte azért, hogy ellehetetlenítse a ritkaföldfémek és az energiahordozók közös kitermelésére vonatkozó, már letárgyalt és előkészített szerződés aláírását, ami megfosztotta volna utolsó aduászától.

Végtére is színész.

A szerep az szerep.

A teljes mélyállam, vagy más szóval a mocsár azonnal kármentésbe kezdett, hogy továbbra is életben tarthassa a Zelenszkij-sztorit a rettenthetetlen hősről és felelevenítette az orosz érdekeket képviselő, orosz propagandát szajkózó Trumpról szóló rágalmakat. Azt állítva, hogy az USA elnöke orosz érdekeket képvisel és bedőlt az orosz propagandának.

Ezzel magyarázzák, hogy az Európai Unió fejlettjei úgy álltak egy emberként Zelenszkij mögé, mintha csak előre megszervezték volna. Hogy vele együtt, akár az USA nélkül, sőt ellenére is folytathassák a háborút.

A NEM LÉTEZŐNEK HAZUDOTT ÖSSZEESKÜVÉS

Donald Trump első elnökségét (2016–2020) teljesen ellehetetlenítette a mélyállam, vagyis a mocsár, aminek a lecsapolását ígérte, de ami ellen csaták sorát veszítette el. 2025-ben, újabb mandátumának elnyerésekor már felkészülten és kész haditervvel érkezett. Tábornokául Elon Muskot választotta. Azzal hatalmazta fel, hogy a DOGE (Department of Government Efficiency) program keretében tárja fel az állami intézmények túlköltekezéseit, nyesse vissza túlterjeszkedésüket. Musk felhívására minden intézmény betekintést engedett az anyagaiba, kivéve a USAID-t.

Persze, hogy ezzel kezdte.

Azonnal kiderült, nem mintha ez minket, összeesküvés-hívőket meglepett volna, hogy a USAID egy olyan titkosszolgálati fedőszervezet, ahova jelentős mennyiségű puha pénzt pumpáltak, azzal a dumával, hogy segélyeket, humanitárius akciókat koordináljon. Egy részlege persze ilyenekkel is foglalkozott. De a USAID mindenekelőtt az amerikai demokráciaexportot, vagyis a rendszerváltásokat, rendszerek, kormányok megbuktatását, a sajátjaik hatalomba segítését és tartását finanszírozta, illetve az ezeken munkálkodó NGO-kat, médiát, „független” intézményeket fizette. Részben a Soros-hálózaton keresztül, részben közvetlenül, részben más elosztóhelyek segítségével. Mintegy 50 milliárd dollár értékben. Az Obama-kormányzat óta fő feladatának a nacionalista, populista irányzatok elleni harcot tekintette. A USAID anyagaiból kiderült, hogy ez volt a populizmus-ellenesség egyik kulcsszervezete. Működése megfelelt a szolgálati logikának, hiszen előszeretettel bújtak meg a legkülönbözőbb fedőszervezetek mögött. Persze mindenki, aki a mélyállamról, a szervezetek közötti szolgálati hálózatosodásról, a végrehajtó hatalomtól való függetlenedésükről beszélt, önjáróvá válásukra utalt, azonnal megkapta az összeesküvés-hívő, alumíniumsisakos bélyeget.

Ezen olyan nagyon nem lepődtünk meg. Hálózati működésüket 15 éve minden nap megtapasztaljuk. Ami azonban mostanra egyértelműen kiderült, az még az én képzeletemet is felülmúlta.

A Musk által már eddig feltárt és nyilvánosságra hozott dokumentumok alapján egyértelműen bebizonyosodott, hogy igenis van mélyállam, és ez a mélyállam nem csak külföldön, de az USA-n belül is államcsínyeket szervezett, fizetett és hajtatott végre. Az is kiderült, hiszen maguk az érintettek számoltak be róla (Mark Zuckerberg), hogy milyen széles hatósugarú cenzúrafelhőt vontak a tevékenységük köré, hogy az információáramlás szabályozása, illetve a tartalom ellenőrzése révén biztosíthassák narratívájuk érvényesülését. Michael Shellenberger tényfeltáró újságíró, aki egyike volt a Twitter Files-okat vizsgáló újságíróknak, a USAID anyagait átvizsgálva egyértelműen megállapította, hogy a szervezet Trump-ellenes államcsíny kísérletet szervezett.

Ez azt jelenti, hogy az amerikai adófizetők pénzéből finanszírozott, az állam biztonságát szavatolni hivatott szervek mélyállammá álltak össze és összeesküvést szőttek az államrend megdöntésére, a szabályosan megválasztott elnök hivatalából való eltávolítására. A műveletet a Fehér Ház egyik CIA-s köztisztviselője – vagyis nem politikai kinevezett – koordinálta, akit 2016-ban még Barack Obama bízott meg azzal a feladattal, hogy gyűjtsön terhelő bizonyítékokat Trumpra és a munkatársaira. Ő irányította a Trump első impechment-jéhez vezető akciót, amiben a CIA és a USAID együttműködése egyértelműen bizonyítható. Vagyis, ez a két szervezet, a State Department egyes tisztségviselőivel együtt államcsínyt akart végrehajtani a hivatalban lévő amerikai elnök ellen. Az ürügyül szolgáló ukrán szálra azért volt szükségük, hogy eltereljék a figyelmet Biden és fia ukrajnai disznóságairól, amikről Biden maga dicsekedett el. Azzal büszkélkedett az összegyűlt újságírók előtt, hogy megzsarolta Porosenko ukrán elnököt az amerikai segély visszatartásával, azt követelve, hogy váltsa le az ukrán főügyészt, aki azt a céget vizsgálta (Burisma), amiben fia, Hunter igazgatósági tag volt.

A félreértések elkerülése végett, itt és most kijelentem, hogy ez természetesen nem volt korrupció, sem hatalommal való visszaélés. Hiszen ezt az akkor hivatalban lévő demokrata alelnök, későbbi elnökjelölt, illetve elnök csinálta.

Trumppal szemben is ugyanazt a módszert alkalmazták, amit a 2011-es arab tavasznál kipróbáltak és a 2014-es Majdan-puccsnál sikerre vittek. Mindkettőnél a közösségi média manipulációjával kényszerítették ki az elnök lemondását, amit azóta is minden célkeresztbe került országnál alkalmaznak. Ennek érdekében a USAID és a vele összefonódott CIA, FBI, NED (National Endowment for Democracy), illetve DHS (Department of Homeland Security) stb. egy cenzúraipari komplexummal egészítette ki az általa működtetett tudatipari komplexumot. Ez a közösségi média teljes kontrollját és célzott felhasználását jelentette.

Megtévesztésül a korrupciót és a szervezett bűnözés leleplezését állították fókuszukba. Ezekre a feladatokra állították rá az általuk sikeresen bevont európai „tényfeltáró újságírókat” is. 2016–18 között a „tényellenőrök” hálózatát is megszervezték. A USAID és társszervezetei által beintegráltak tényfeltárása abból áll, hogy időről időre célirányosan kiszivárogtatnak számukra hírszerzési anyagokat, mint például a Panama-papírokat. Ezzel akarták lerántani a leplet Putyin és körének pénzmosási akcióiról, illetve célzottam „feltárták” és tematizálták azokat a korrupciókat, amikkel az útjukban állók politikai helyzetét megingathatják. Leleplezéseik mindenki számára figyelmeztetést jelentenek. Azt sugallják, hogy mindent tudnak, ezért jobban jársz, ha beállsz a sorba és nem pattogsz. A korrupció azért az egyik legtöbbet használt fegyverük, mert azt mindenki elítéli, mindenki utálja, és elég csak vádként meglengetni ahhoz, hogy kételyt, ellenszenvet, sőt gyűlöletet lehessen a megvádolt ellen kelteni. Miközben mi, magyarok Hofi óta tudjuk, hogy „a korrupció az, amiből kihagynak.”

A Russiagate és Trump-ellenes koholmányaival kapcsolatban a mélyállam közel félmillió sztorit helyezett el világszerte, ezzel is megágyazva annak az oroszellenes közhangulatnak, ami az ukránoknak nyújtott pénz- és fegyvertámogatásokat, valamint az oroszellenes szankciókat elfogadtatta. Különösen fontos szerepet játszott ez a dezinformációs és „tényellenőrző” tevékenység a nyugat-európai közvélemény oroszellenessé formálásában.

A USAID jótékonysági tevékenysége ugyanolyan fedősztori, mint a Soros-alapítványoknál. A fő cél mindkettőnél a hard- és szoftpolitikai célok kiszolgálása. Vagyis a politikai célú destabilizálás, vagy éppen stabilizálás, mikor, mire van szükség a populizmus és a nacionalizmus elleni harcban. Ennek a célnak az elérése érdekében ellenőrizniük kell az emberek gondolkodását, amit a megvásárolt újságírók, médiamunkások csatasorba állításával, a nemtetsző vélemények cenzúrázásával, lejáratásával (tényellenőrök, fake news) érnek el.

2020 óta már nemcsak a populizmus és a nacionalizmus (kivéve az ukrán sovinizmus, amit nemcsak szabad, de kötelező is támogatni) ellehetetlenítése a cél, hanem egyúttal a woke-forradalom kötelezővé tétele is. A nemzeti kultúrák leváltása és behelyettesítése a megwoke-ult amerikai liberalizmus monokultúrára törekvő birodalmi érdekeinek szolgálatával.

A USAID-t Trump és Musk lemeztelenítve állította elénk. Azt a USAID-t, ami mindazt megtestesítette, ami a mostani bürokratúra jellemzőjévé vált. Ez a bürokratúra maga szabja meg a saját feladatait, amiknek a végrehajtását ők maguk ellenőrzik, maguknak tartoznak elszámolással, az államnak csak annyi a dolga, hogy a forrásokat biztosítsa a számukra.

Pont ilyen bürokratúra áll az Európai Unió élén is. Nem elszámoltathatóak, nem vonhatóak felelősségre, nem visszahívhatóak. Igaz, nem is választotta meg őket senki. Nem a saját népüknek felelnek, nem is nekik akarnak megfelelni, hanem a velük egyívású globális bürokráciának, ami globális elitté állt össze. Kiválasztásukról, előmenetelükről ők maguk döntenek, ami meg is látszik a teljesítményükön, illetve annak hiányán.

Egyre-másra bizonyítják, hogy agyműködés nélkül is el tudnak lavírozni.