A CIA több mint hatvan éve állítja, hogy alig vagy egyáltalán nem volt információjuk Lee Harvey Oswaldról, aki 1963. november 22-én meggyilkolta John F. Kennedy amerikai elnököt Dallasban. A most nyilvánosságra került dokumentumok azonban ennek épp az ellenkezőjét bizonyítják.

TELJES FELOLDÁS

„Az amerikai nép megérdemli az igazságot.”
Donald Trump

Donald Trump egyik első dolga volt hivatalba lépése után, hogy elnöki rendeletet adjon ki arról, hogy nyilvánosságra kell hozni az 1963-as, John F. Kennedy elnök elleni merénylettel kapcsolatos összes, korábban titkosított aktát. Trump akkor úgy fogalmazott, hogy az átláthatóság és a közbizalom növelése érdekében véget fognak vetni a kormányzati dokumentumok „túltitkosításának”, az amerikai nép pedig megérdemli az igazságot.

A Kennedy-gyilkossággal kapcsolatos akták nagyjából 99 százalékát egyébként már korábban nyilvánosságra hozták, de több ezer iratot csak bizonyos információkat kisatírozva tettek közzé, vagy teljesen visszatartottak. Az amerikai kongresszus még 1992-ban kötelezte törvényben a kormányzatot, hogy nyilvánosságra kell hozni a Kennedy-gyilkossággal kapcsolatos összes aktát. A döntést azután hozták meg, hogy Oliver Stone Oscar-díjas filmje, a JFK – A nyitott dosszié újra a közbeszéd tárgyává tette a merényletet. Határidőnek 25 évet adtak meg, ami 2017. október 26-ra, azaz Trump első elnökségének idejére esett. Addigra az amerikai levéltár egyébként már az iratok 88 százalékát teljesen, további 11 százalékát pedig kisatírozásokkal elérhetővé tette. Trump azonban nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva több ezer iratot visszatartott. Joe Biden 2021 októberében, 2022 decemberében és 2023 júliusában további iratok közzétételét rendelte el, de több ezret részben, vagy teljes egészében ő is visszatartott. Ennek oka, hogy az 1992-es törvény az elnök hatáskörébe helyezte, hogy melyik iratot teszi közzé, és mind Trump, mind Biden arra hivatkozva tartotta vissza a dokumentumokat, hogy azok olyan információkat tartalmaznak, aminek közzétételénél a nemzetbiztonsági érdekek felülírják a közérdeket.

Trump végül betartotta ígéretét és magyar idő szerint március 19-én nyilvánosságra hoztak több mint 80 ezer oldalnyi, a merénylettel kapcsolatos dokumentumot. „Óriási mennyiségű papírunk van. Sok olvasnivalójuk lesz” – jegyezte meg akkor az elnök. Míg a korábban nyilvánosságra hozott dokumentumok a legtöbb esetben rendezettek, rendszerezettek, olvashatóak voltak, a mostaniak mindenféle logika nélkül, ömlesztve kerültek fel a National Archives oldalára.

A republikánus elnök ezzel a döntésével:

1. Bizonyította cselekvőképességét, hiszen nemcsak, hogy eleget tett a választási ígéretének, de be is tartotta azt.
2. Gesztust tett egészségügyi miniszterének, a meggyilkolt elnök unokaöccsének, Robert Kennedy, Jr-nak is, aki évtizedek óta küzd, hogy nyilvánosságra hozzák nemcsak az elnök, hanem apja, a szintén merénylet áldozatává vált Robert Kennedy aktáit is.
3. Erős és egyértelmű üzenetet küldött a még talpon maradt neokonzervatívoknak és a szolgálatoknak is: figyellek titeket és mindent tudok rólatok.
4. Az akták nyilvánosságra hozatala egybevágott másik nagy belpolitikai ígéretével, a mocsár lecsapolásával is, hiszen a Kennedy-akták egyértelmű bizonyítékai annak, hogy az a mélyállam, amely ellen az elnök harcot hirdetett, évtizedek óta működik párhuzamosan az adminisztrációval. Erről árulkodik Arthur Schlesinger, Jr. 1961-es (!) emlékeztetője is, amiben azt javasolja Kennedynek, hogy a túlzottan erőssé vált CIA-t oszlassák fel, az ellenőrzését pedig rendeljék a State Department, vagyis a Külügyminisztérium alá.
5. Politikai kommunikációs értelemben egy hatalmas zajt csapott.

A márciusban nyilvánosságra hozott dokumentumok elsősorban nem a Kennedy-merénylettel kapcsolatosan hoztak ki új és eddig soha nem ismert információkat, hanem egy sokkalta pontosabb képet kaptunk arról, hogyan is működött a világ legismertebb hírszerző ügynöksége a hidegháború évei alatt, aminek láttán még John le Carré is csettintett volna.

FEDŐNEVE: HOWARD

„Azt a legnehezebb tudni, hogy mikor bízhatunk meg a magukfajtákban, és mikor nem.”
John le Carré

1963-ban George Joannides (fedőneve: Howard) CIA-ügynök azt a feladatot kapta, hogy segítsen finanszírozni és felügyelni egy diákokból álló Castro-ellenes csoportot a napfényes Miami városában. Az ügynök ezen felül még azt a feladatot kapta, hogy menedzselje és erősítse fel a Castro-ellenes propagandát, tartsa figyelemmel és zavarja a Castro-párti csoportok munkáját még akkor is, ha a CIA-nak tilos volt belföldi kémkedést folytatnia.

Ez a csoport a Diákforradalmi Igazgatóság (Directorio Revolucionario Estudiantil, DRE) volt, akik előtt ismert volt Lee Harvey Oswald tevékenysége, hiszen nemcsak, hogy JFK későbbi merénylője nyilvánosan Castro-párti álláspontot képviselt, de tagja volt annak a Fair Play for Cuba Committee (FPCC) nevű csoportnak is, amellyel a DRE New Orleans utcáin került összetűzésbe, amikor Oswald épp „El a kezeket Kubától!” (Hands Off Cuba!) szórólapokat osztogatott. A verekedésnek a rendőrség vetett véget, a tárgyalásról a helyi sajtó is beszámolt. A két szervezet közötti párharc augusztusban folytatódott a helyi televízióban. Ezt követően Oswald felajánlotta a segítségét a csoportnak, mondván: szívesen kémkedne nekik. A most 86 éves Jose Antonio Lanuza, a DRE korábbi tagja szerint „Oswald megpróbált a CIA kegyeibe férkőzni és azt mondta, bármit hajlandó lenne megtenni [nekik].”

A Központi Hírszerző Ügynökség régóta tagadja, hogy bármi köze lett volna a fent említett diákcsoporthoz vagy, hogy létezett volna olyan ügynökük, akinek Howard lett volna a fedőneve. A CIA ugyanis mind a Warren-bizottságnak (1964), mind a merényletekkel foglalkozó képviselőházi bizottságnak (1976) is azt a tájékoztatást adta, hogy Howard nem létezik. 1998-ban szintén azt a tájékoztatást adták, hogy nincsenek Howard-ra, vagy Howard-dal kapcsolatos feljegyzéseik. A dokumentumot készítő J. Barry Harrelson azt nyilatkozta, hogy Howard neve nem szerepelt a CIA „regisztrált álnevek” adatbázisában és a 17 hónapos, Miamiban való tartózkodásáról sem készült egyetlen jelentés sem, ami arra enged következtetni, hogy Howard tevékenysége még a CIA-n belül is titkos lehetett.

De hogy derült mindez ki?

A hónap elején hozták nyilvánosságra George Joannides személyzeti aktáját, amelyből többek között az derült ki, hogy az ügynöknek Howard Mark Gebler névre állítottak ki jogosítványt Washingtonban 1963. január 24-én.

Az aktákból az is kiderült, hogy a CIA 1981-ben kitüntette őt részben azért, mert a miami iroda „pszichológiai hadviselés részlegének helyettes vezetőjeként [...] különösen jól teljesített a száműzött diák- és tanárcsoportok kezelésében”, valamint azért, mert összekötőként dolgozott a merényletekkel foglalkozó képviselőházi bizottságban. A bizottságnak dolgozó kutatók szerint Joannides akadályozta a munkájukat abban, hogy mélyebbre áshassanak a CIA aktáiban. „Világossá vált, hogy a CIA gondosan átnézte a dokumentumokat, mielőtt azokat átadták volna nekünk” – vallotta Dan Hardway képviselőházi meghallgatása során. Noha Joannides 25 éve, hogy meghalt, a CIA csak azt követően erősítette meg, hogy ő volt a Howard fedőnévre hallgató ügynökük, hogy a személyzeti aktája nyilvánosságra került – ami szintén kérdéseket vet fel.

Ahogy az is, hogy miért tagadta a CIA több mint hatvan éven keresztül, hogy nem, vagy csak alig rendelkezett információkkal Lee Harvey Oswaldról, akinek tevékenységét 1959 óta figyelemmel kísérték. Miután 1963. november 22-én elfogták Lee Harvey Oswaldot és megvádolták azzal, hogy ő lőtte le John F. Kennedy elnököt, a sajtóban futótűzként terjedt a hír. A DRE vezetése a hír hallatán kapcsolatba lépett Howarddal, aki azt javasolta nekik, hogy Oswald levelét – amelyben felajánlotta szolgálatát a szervezet számára – adják át az FBI-nak. Így is történt, de a Szövetségi Nyomozóiroda ígérete ellenére sosem adta vissza a levelet. Eközben a szervezet mozgósította a sajtókapcsolatait és rövid időn belül híre ment annak, hogy Oswald Castro-párti kommunista, a Fair Play for Cuba Committee tagja, ami a szervezet összeomlásához vezetett. Mindez pedig hatalmas győzelem volt nemcsak a CIA, de személyesen Howard ügynöknek is.

Ezen információk alapján az elnök halála csupán járulékos veszteség volt egy sokkal nagyobb küzdelemben.