Látószög blog

Tovább a tartalomhoz Ugrás a lábléchez
„A háború valószínűtlen, a béke lehetetlen.” – Raymond Aron

Pillanatfelvétel: Kína I.

„A háború valószínűtlen, a béke lehetetlen.”
Raymond Aron


MEGVÁLTOZOTT A VILÁG

A kelet-európai kommunista rendszerek kifulladásával egy időben Kína is szakított a szovjet típusú kommunizmussal. A váltásra Mao Ce-tung halála után utódja: Teng Hsziao-ping vezetésével került sor. Teng olyan forradalmi változást indított el, aminek világtörténelmi jelentősége a bolsevik puccshoz mérhető. Már a hetvenes évek végén több marxista dogmát is nyíltan megkérdőjelezett. Arra hivatkozott, hogy Lenin, Sztálin és Mao is újraértelmezte Marx és Engels tanításait, és az új kínai nemzedéknek is ezt kell tennie. 1978-ban arra szólította fel a párttagokat, hogy hagyják az üres elméleteket, legyenek gyakorlatiasok, mert, „az igazságról a gyakorlat és nem az elmélet dönt”. Teng elvetette az osztályharcot, az osztályok közötti együttműködésre, a valóságos érdekellentétek áthidalására helyezte a hangsúlyt. Utat engedett a magántulajdonnak, a mezőgazdaságban a háztáji gazdaságoknak, majd a tervgazdálkodás helyett a piacgazdaságnak. [1] Megnyitotta Kínát a külföldi tőke előtt. Nyugatra küldte tanulni és tapasztalatot szerezni fiataljait, szakembereit. Feladta az egyenlők kizsákmányolásmentes társadalmát ígérő forradalmi célt: a kommunizmust. „Először pár embernek kell meggazdagodnia ahhoz, hogy később mindannyian gazdagok lehessünk” – mondta. [2] Erénynek tekintette a gazdagodást, támogatta a vállalkozásokat. Újra a családot tekintette a társadalom alapegységének. A kapitalista gazdasági rendszerre való visszaállással párhuzamosan biztosította, sőt megszilárdította a pártállam társadalmi, politikai vezető és irányító szerepét. Miután Kína egy szigorúan materialista, parancsuralmi rendszer volt, az államkapitalizmusra és a Nyugat haszonmaximálásra fókuszáló stratégiájára különösebb zökkenő nélkül állt át. Mindezt segítette, hogy addigra már egy ideje újra érvényesültek a konfuciánus, meritokratikus elvek. Kína kereskedelmi és üzleti tapasztalatait évezredek formálták, ahogy azt az önképüket is, miszerint ők a világ közepe, és Kína nem más, mint az ég alattiak egyesülése. Az államkapitalizmusra való átállás biztosította a régi-új kínai modell túlélését, amiben az volt az új, hogy a kommunista párt tagjai közül kerültek ki az állami tisztségviselők.


A KÍNAI PÉLDA

„A marxizmus nem doktrína, hanem módszer.”
Engels

Mire mi 1989-ben a vasfüggönyt leromboltuk, Kína már lepéselőnyre tett szert a visszakapitalizálódásban. Kommunistátlanította marxista-maoista államvallását, megfosztotta azt utópikus jellegétől, miközben legfontosabb építőköveihez továbbra is ragaszkodott. Ateista, materialista és relativista maradt. A történelmi haladás biztosításának terhét levette a kínai munkásosztály válláról és a tudományizmusra bízta.

A 21. századba lépő Kína sikeresen ötvözte a forradalomtalanított marxizmust a neoliberalizmus gazdaságfilozófiájával. Mindkét nyugati ideológiát a maga képére igazítva, olyan hatékonnyá tette gazdaságát, hogy az mára az egész világot lekörözte. Úgy tűnik, hogy a transzatlanti térség neomarxista-neoliberális frigye a kínai sikerprojekt tükörképévé vált. Akárhogy is van, az éppen kibontakozó USA-Kína közötti újabb hidegháborút egyre kevésbé terheli ideológiai szembenállás, bármennyire is „diktatúrázik” Washington. A két fél közötti ellentét mostanra kizárólag hatékonysági, haszonmaximálási és gazdasági, illetve területfoglalási versengésről szól. Rendszereik ugyanis felettébb hasonlókká váltak, neomarxista-neoliberális elitjeik itt is, ott is, kizárólag a profitra fókuszálnak. Egyaránt ateisták, materialisták, relativisták, nihilisták. Abban is hasonlatossá váltak, hogy állampolgáraik szabadságát a technológiai eszközök egyre korlátlanabb lehetőségeit kihasználva, gátlástalanul kiszolgáltatják a saját, illetve a mindenhatóvá tett állam ellenőrzésének. A különbség legfeljebb annyi, hogy Kína pragmatikusabb és rég letett a „tökéletességizmusról”. Már évtizedek óta abbahagyta a „barbár” világ átformálását. Nem akar másokat átnevelni, illetve tökéletesíteni. Legalábbis rövid távon. Egyelőre üzletet akar és hasznot. Biológiai, genetikai, géntechnológiai kutatásait, klónozásait is hasznossági és piaci szempontjainak rendeli alá. Marxizmusából minden idealizmust kiiktatott, ami maradt, azt az állam és a fennálló hatalom reálpolitikai érdekeinek szolgálatába állította. Moralizálásra és „jóemberkedésre” nem vesztegeti az energiáit.


ÚJ LEOSZTÁS

„A marxista filozófiai kategóriák nem helyettesíthetik a tudományos kutatást.”
Fang Ji

Mindez annak fényében tesz szert különös jelentőségre, hogy Kína mostanra geopolitikai kihívóként is színre lépett, egyre jelentősebb szerepet kíván betölteni abban a nemzetközi térben, ahol az USA 1990-től egészen a legutóbbi időkig egyeduralkodó volt. Ez felbőszíti az USA-t, ami Kína megértése és elemzése helyett vele, akárcsak velünk szemben, a színvonaltalan „diktatúrázással” próbálkozik. „Csang Kai-sek is diktátor volt, ahogy Mao Ce-tung és Teng Hsziau-ping is, de diktátorok a mai vezetők is. Közben megváltozott Kína, megváltozott a világ. Szomorú, hogy az amerikai politika, az akadémiai világ és a média nem látja a különbséget.” – állapítja meg az egyik legelismertebb kínai társadalomtudósCsang Vej-vej. [3]

Igaza van. Új szempontokra, új szókészletre, új elemzésekre és főleg az új folyamatok megértésére lenne szükség. Meg kell értenünk Kínát, Indiát, Afrikát, de mindenekelőtt magunkat. Hol tartunk, mit akarunk, és mire vagyunk képesek. Miben kell változtatnunk, mit kéne megőriznünk, és mire kéne törekednünk.

Csang szerint „a Nyugat túlságosan elkényelmesedett. Társadalomtudományuk megrekedt a II. világháború utáni állapotában. Ez már csak egy pszeudo tudomány. Ezért nem tudták megjósolni Kína felemelkedését. Milyen nevetséges elvárás, hogy Kínán, ami egy több ezer éves birodalom az amerikai modellnek való megfelelést kérik számon!” – folytatja.

Kínában az utolsó negyven évben meghúszszorozódott az életszínvonal. Létrejött a világ legnépesebb, több mint négyszáz milliós középosztálya. Amit 2030-ra nyolcszázmilliósra, vagyis a duplájára akarnak duzzasztani. A kínai középosztály már most nagyobb, mint az USA teljes lakossága. A kínai meritokrácia lehetővé teszi a lentről felfelé áramló mobilitást, amit az USA Ivy collegekre szűkítő elitképzése mára szinte teljesen ellehetetlenített. [4]

Az USA utolsó 242 éve alatt csak 16 olyan év volt, amikor nem háborúzott. Az elmúlt 40 évben Kína egy lövést sem adott le és az USA mégis Kínát állítja be agresszornak, magát pedig békeszeretőnek – panaszkodik Csang.

Kína mára elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy három feltételt szabjon az USA-nak, cserébe a békés egymás mellett élésért. Az első: az állami szuverenitásával összefüggő területek Kína részeként való elismerése. Ezek Tajvan, Tibet, Xinjiang, és a dél-kínai tengereken lévő kínai szigetek. A második: az USA tartsa tiszteletben Kína társadalmi berendezkedését és ne próbálkozzon be „színes forradalmak” kirobbantásával és támogatásával. A harmadik: az USA vegye tudomásul Kína jogát a fejlődéshez, a fejlesztéshez és a kereskedéshez, vagyis a modernizációhoz.

Nagyon úgy tűnik, hogy az USA-nak nem lesz más választása. Flottája kiszorult a kínai tengerekről, Tajvan függetlenségének további biztosítása túl nagy árat követelne az USA-tól, aminek megkockáztatása igencsak kérdéses. A kereskedelmi kapcsolatok befagyasztása, vagy megnehezítése erős érdekkonfliktusokat generálhat például az Európai Unióval, illetve Németországgal.


AZ ÚJJÁSZÜLETETT KÍNAI BIRODALOM

„Kína egy alvó óriás. Ne ébreszd fel!”
Napóleon

Hszi Csin-ping elnök 2021 márciusában a pekingi Népi Nemzeti Kongresszus háromezer küldötte előtt tartott beszédében bejelentette, hogy a kínai birodalom újjászületett. Kína újra a világ közepe és kész betölteni történelmi hivatását. Büszkén állapította meg, hogy Kína a világ legnépesebb birodalma, övé a legnagyobb hadsereg és a legtöbb innováció is innen indul ki. Mára Kína a világ legnagyobb kereskedelmi hatalma, a legnagyobb hitelező. Tíz éven belül lehagyja az USA-t, és övé lesz a világ legnagyobb gazdasága.

Kína mára olyan infrastruktúrával rendelkezik, ami behálózza a világot. Kikötői, vasútjai, úthálózatai, optikai-kábelrendszere, e-fizetési szolgáltatása és műholdjai révén mindenhol ott van. Míg a huszadik században az amerikai, európai és japán vállalatok voltak a legfejlettebbek, a 21. században átvette tőlük a vezetést Kína.

1219 kína fp.jpg

Mindezek alapján Hszi jogot formál arra, hogy megszabja az új világrendet. Ez az állam elsőbbségén alapul. Vagyis az intézményeknek, a jognak, a gazdaságnak és technológiának az államérdeket kell szolgálnia. Az állami ellenőrzés kiterjesztése, az egyén szabadságjogainak és a szabad piacnak a korlátozása mind erre hivatkozva történik. 2021 októberében Hszi ezt azzal egészítette ki, hogy „Kína történelmi kötelessége az ország újraegyesítése, aminek eleget kell és fog is tenni. Ez vonatkozik Hong Kongra, Tajvanra, a dél-kínai tengerre.” Az USA-nak tudomásul kell vennie, hogy nincs helye a Csendes-óceán térségében, hivatása az Atlanti-óceánhoz köti – jelentette ki.

Hszi szerint Kína defenzív beállítottságú. Bár állandó támadásnak van kitéve, csak a saját érdekeit védi, szuverenitását félti. Párbeszédben, tárgyalásban és együttműködésben érdekelt.

Ami Tajvant illeti, Hszi már 2017-ben, a Kínai Kommunista Párt 19. kongresszusán kijelentette, hogy a Tajvannal való újraegyesülés a között a tizennégy teendő között van, ami a kínai nemzet megújulásához szükséges. „A szoros mindkét oldalán ugyanannak a családnak a tagjai élnek. Közös a vérük. Senki nem vághatja szét a vérereket, amik összekötnek minket”.

A Selyemút projekt, amit Kína 2013-ban indított el, ugyancsak Kína középponti helyzetét erősíti. Összeköti Ázsiát, Európát, a Közel-Keletet és Afrikát. A projekt neve arra az időszakra utal vissza, amikor Kína a világ vezető hatalma volt. Csak most nemcsak az áruk, de a digitális világ kellékei, az egészséggel és gyógyászattal kapcsolatos javak, információk is rajta keresztül áramlanak. Eddig 60 ország csatlakozott a rendszerhez és mintegy 200 milliárd dollár kínai beruházás ment rajta keresztül, de a lehetőség mindenki előtt nyitva áll. A Selyemút hatására Pakisztán például teljesen átalakult, energiarendszere, úthálózata megújult, kikötői, pl. a Gwadari hatalmas fejlődésen mentek keresztül, ahogy digitális infrastruktúrája is. Görögországban a pireuszi kikötő kínai beruházásainak köszönhetően Európa egyik legjelentősebb kikötőjévé változott, a világ első 50 kikötője közé került. Brazília nem csak arra akarja használni a Selyemút nyújtotta lehetőségeket, hogy infrastrukturális fejlesztéseket valósítson meg, hanem innovációs és fenntarthatósági célú forrásokat is szeretne kapni.

Kína a szoftpolitika terén is hatalmas lépésekkel halad előre. 2020-ra már ötszáznál több Konfuciusz Intézetet alapított világszerte és további ugyanennyit tervez. [5]

Itt tartunk most. Ezzel kéne nekünk itt, Nyugaton, valamit kezdenünk. És itthon, Magyarországon.


Jegyzetek:

[1] Több megfigyelőt is küldött a magyar reformok tanulmányozására. Hazánkat egyfajta pilot-projektnek tekintette.

[2] Ladányi, László: The Communist Party of China and Marxism 1921-1985. A Self-Portrait. C. Hurst and Company, London, 1992. 494-513 o.

[3] ‘We’re really creating a miracle’: Scholar Zhang Weiwei discusses the Chinese state. In: The Hub, 2021. november 29.

[4] Az Ivy egyetemek közé nyolc magán kutatóegyetem tartozik.

[5] Economy, Elizabeth: Xi Jinping’s New World Order. In: Foreign Affairs, January/February 2022.


Nyitókép: Foreign Policy