Majdnem napra pontosan 81 esztendővel ezelőtt, 1943. december 5-én egy tizenhat éves fiatalember elkezdte megírni a magyar sporttörténelem egyik legfontosabb fejezetét.

Az akkor 16 éves Puskás Ferenc aznap játszotta le élete első felnőtt labdarúgó-mérkőzését.

Csodálatos futballista-karrierje huszonhárom évvel később ért véget. Ezt követően edzőként és sportvezetőként is kiváló eredményeket ért el.

És mindeközben ő lett a világ leghíresebb magyarja. És még mindig az.

És ki tudja, talán örökre az is marad.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Csányi elnök úr, Senor Butragueno! Kedves Családtagok! Kedves Ünneplők! Hölgyeim és Uraim!

Sokan kutatták már mi volt Puskás titka.

Hatvan éve nem futballozik. Harminc éve nem edzősködik. És tizennyolc éve nincs közöttünk. És mégis: Puskás hatása máig tart.

Mi hát a titka?

Ez a kérdés sokáig foglalkoztatott engem is.

Puskás életének minden mozzanata jól dokumentált, filmkockák, fényképek, feljegyzések, újságcikkek tízezrei szólnak róla. De mindannyian érezzük, hogy a titok nem ezekben a dokumentumokban rejlik.

Puskás sportolóként elért eredményei, pusztán statisztikai szempontból is lenyűgözőek. Mozgása, cselei, lövései, passzai ma is mindenkit lenyűgöznek.  

De emberi minősége is példás.

Mert azt képviseli, amiért mi, magyarok büszkék vagyunk magunkra. A hazaszeretet, a becsületet, a barátságot, a csapatszellemet, a csibészséget.

De hát ezeket is tudjuk róla régóta.

Nem ez tehát a titok.

Akkor mi? Egy ponton rájöttem, hogy úgysem fogok rájönni, mert vannak különleges emberek és különleges életpályák, amelyek egyszerűen megfejthetetlenek.

És arra is rájöttem, hogy jobb, ha a titok, titok marad.

Ne akarjam, ne akarjuk minden elemében megérteni ezt a különleges tehetségű, olykor zabolátlanul derűs, optimista és végtelenül kedves embert.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A ma megnyíló múzeum látszólag Puskás Ferencről és az Aranycsapatról szól, de valójában mirólunk, magyarokról mesél. Arról a büszke népről, amelyik soha nem félt megvívni a küzdelmeit, sem a csatatéren, sem a tárgyalóasztalnál, sem a futballpályán.

Ha megnézik a múzeumot, akkor megértik, hogy miért mondom azt: minden magyarban van valamennyi Puskásból.

És lehet, hogy az a titok, hogy mindannyian kicsit Puskások is vagyunk.

Ki tudja?

Ha belépnek majd a múzeumba, egy nagy Puskás kép felett ez a felirat fogadja Önöket:

Helyettünk is hős.

Köszönöm a felkérést Magyarország Kormányának és Miniszterelnök úrnak.

Szebb, nemesebb, de nehezebb feladatot nem is adhatott volna. Hamarosan kiderül, hogy megfeleltünk-e az elvárásainak. Egy bizonyos: a legjobb tudásunkat és szándékainkat tettük bele.

Köszönöm kollégáim odaadó munkáját!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ez a múzeum egy nagyszerű emberről és egy csapatról szól, akik számára az volt a legfontosabb, hogy a hazájukat szolgálják.

Úgy akartuk ebben a múzeumban Puskást megmutatni, hogy közben Magyarországot láttassuk.

Mert ha bárhol a világon valaki azt mondja, Puskás, azt válaszolják rá: Magyarország.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Elhangzott 2024. november 25-én Budapesten, a Puskás Múzeum megnyitóján.