Ahogyan az várható volt, a 34 éves Zohran Mamdani nyerte meg a New York-i polgármester-választást. Jelen cikk írásakor a szavazatok 91 százalékos feldolgozását követően a radikális baloldali politikus a szavazatok 50,4 százalékát (több mint 1 millió szavazatot), míg New York korábbi demokrata kormányzója, Andrew Cuomo a szavazatok 41,6 százalékát (közel 855 ezer szavazatot) szerezte meg. De ki is New York első muszlim polgármestere és hogyan nyerte meg a választást?
Zohran Kwame Mamdani ugandai születésű radikális baloldali politikus még a nyáron aratott váratlan győzelmet a New York-i polgármester-választást megelőző demokrata párt előválasztásán, ezzel legyőzve a pártelit (például Bill Clinton, Mike Bloomberg, Jim Clyburn) által támogatott Andrew Cuomót, az állam korábbi kormányzóját. Így a november 4-i választást is az esélyesek nyugalmával várhatta, ráadásul a közvélemény-kutatások átlagosan 15 pontos előnyt mértek Cuomóval szemben.
A fiatalok szavazatai kulcsszerepet játszottak az előválasztás során aratott győzelemben: Mamdani kampánya ügyesen használta a közösségi médiát, így közvetlenül meg tudta szólítani a Z-generációt, miközben radikális baloldali, gyakran Amerika-ellenes, rendőrellenes vagy Izrael-ellenes üzeneteket közvetített.
Mamdani kampányát a New York-i Demokrata Szocialisták, a Working Families Party, valamint a baloldali aktivistákból és hírességekből álló fiatal szövetség támogatta, köztük Emily Ratajkowski, Ella Emhoff és David Hogg, az Amerikai Demokrata Nemzeti Bizottság elnöke. Az előválasztás statisztikái jól mutatják, hogy az ultragazdag manhattani kapitalista negyedek a szocialista muszlimra szavaztak. Mamdani az előválasztási kampány során arra fókuszált, hogy minél többen regisztráljanak és sikerült is felforgatnia a választási térképet: 37 ezer (!) új szavazót sikerült regisztráltatnia, ami 21-szerese (!) a 2021-es évnek.
Egy friss oknyomozó riport szerint Soros György alapítványai több mint 2,5 millió dollárral támogatták azokat a szervezeteket – köztük az MPower Change-et és az Emgage-et –, amelyek közvetlenül segítették Mamdani kampányát. A feltárt dokumentumok szerint 110 olyan szervezetet azonosítottak, amelyek Mamdanit támogatják. Ezek között muszlim és szocialista csoportok, valamint 76 demokrata párti és szakszervezeti szervezet szerepel. A hálózat egyik központi alakja Linda Sarsour, a palesztin származású amerikai aktivista, aki korábban a Women’s March mozgalom egyik legismertebb arca volt, illetve ő volt az, aki azt állította, Jézus valójában názáreti palesztin volt. A kampányban a már említett MPower és az Emgage játszottak kiemelkedő szerepet, de a teljes kör 30 etnikai és vallási csoportból áll – kiegészülve nagyjából 29 ezer önkéntessel. Ezek Mamdani kampányát közösségi médiás kampányokkal, választói megkereséssel, szavazók toborzásával és a hírveréssel segítették. Ezek alapján az mondható, hogy a nonprofit aktivizmust a vallásalapú politikával és a professzionális kampányműveletek pontosságával ötvözték. Ez a fajta “alulról jövő” építkezés sokban hasonlít Barack Obama korábbi kampányaira.
Zohran Kwame Mamdaniról azt a képet építették fel, mint aki megtestesíti az amerikai nagyvárosokban zajló demográfiai változások és a helyi közösségek energiájának történetét. A fentiek alapján azonban sokkal árnyaltabb a kép, pláne akkor, ha hozzátesszük, hogy „a névtelen kishivatalnokként” futtatott férfi nem más, mint egy elismert indiai–amerikai rendező, az Oscar-díjra jelölt Mira Nair fia. Tehát egyáltalán nem a véletlen műve, hogy hollywoodi hírességek sora üdvözölte az előválasztáson aratott győzelmét. Apja, Mahmood Mamdani, a Columbia Egyetem neves marxista tudósa. A szülők Kwame Nkrumah afrikai diktátor után adták fiuknak a Kwame középső nevet, aki egyébként Lenin Békedíjat is kapott.
Programjában ingyenes buszjáratok, 30 dolláros minimálbér és városi tulajdonú, állami élelmiszerboltok szerepelnek. A polgármesterjelölt 65 millió dollár befektetést javasolt a közegészségügybe, hogy a New Yorkiak, a fiatalok és felnőttek számára egyaránt biztosítsanak nemi átmenetet elősegítő kezeléseket. Azt is megfogadta, hogy megválasztása esetén egy új irodát hoz létre, amely az LMBTQ-közösséget szolgálja ki, és felelősségre vonja azokat a magánkórházi rendszereket, amelyek megtagadják a nemi identitást megerősítő ellátást, ez ugyanis őszerinte alkotmánysértő és ellentétes számos New York-i, városi törvénnyel is. Abban reménykedik, hogy megemeli a vállalkozások adóit, és 2 százalékos átalányadót vezet be azokra a lakosokra, akiknek az éves jövedelme meghaladja az egy millió dollárt. Egy friss felmérés szerint a New Yorkiak 26,5 százaléka fontolja, hogy elköltözzön a Nagy Almából, ha Mamdani nyeri meg a polgármester-választást. A megkérdezettek 39 százaléka szerint a jelölt veszélyt jelent a város jövőjére.
Mamdani győzelme történelminek aposztrofálható: ő az első muszlim, szocialista, ugandai származású jelölt, akit megválasztottak New York polgármesterének. De hogy ez a fordulat mit hoz New Yorknak – egy progresszív utópiát és/vagy káoszt –, az még nyitott kérdés.
Egy biztos: kampánya mögött egy olyan radikális ideológia rejtőzik, amely nemcsak New York jövőjét, de az egész Demokrata Párt irányát is új pályára állíthatja. Hiszen a Demokrata Párt a tavalyi elnökválasztási vereség óta belső válsággal küzd. Nincs valódi vezetőjük (persze, vannak önkéntes jelöltek) és ezért sem véletlen, hogy Barack Obama a korábbi elnököktől eltérően politikailag is egyre aktívabb szerepet játszik, hiszen egyedül neki maradt meg a párton belüli tekintélye, bár korlátozott mozgástérrel bír. Mamdani győzelme azért veszélyes a demokratákra nézve, mert felerősödhet a párton belüli radikális baloldaliak – mint Bernie Sanders vagy Alexandria Ocasio-Corzet – hangja és az amúgy is ezer sebből vérző demokratákat egy még szélsőségesebb irányba viheti el. Ami a jövőre esedékes félidős választásokra is befolyással lehet, hiszen nem egy olyan körzet volt, amelyet a demokraták éppenhogy el tudtak hódítani, azokban a körzetekben pedig, ahol nagyobb arányú kubai, venezuelai él, eleve hatalmas hátránnyal fognak indulni. A republikánusok pedig minden alkalmat meg fognak ragadni, hogy a demokrata pártot radikálisnak, szélsőségesnek, antiszemitának állítsák be és a még megmaradt, középen álló demokratákat joggal kérdezik majd fel, hogy támogatják vagy elhatárolódnak-e Mamdani nézeteitől.
Mamdani győzelme politikai, de kulturális üzenetet is hordoz magában: az új New York-i baloldal büszkén vállalja a progresszív identitáspolitikát, a Pride-mozgalmak támogatását, valamint a rendpárti és nemzeti gondolkodás elleni fellépést.