Ezért is választottuk idei megemlékezésünk fő alakjának Boldog Salkaházi Sárát, mert sorsa, mártíromsága radikális! Mélyebb értelmét, ha kibontjuk, arra a lelki, szellemi, spirituális és kulturális hagyományra találunk, amely egész civilizációnkat teszi méltóvá a létezésre. Ez a kassai polgárlány tele volt életvidámsággal, kíváncsisággal és alázattal. Útkeresése majd harminc esztendeig tartott, közben volt tanító, kalapárus, rövid ideig mennyasszony, hajadonfőtt sétáló, láncdohányos firkász, újságíró. A fordulatot életében a Schlachta Margit alapította Szociális Testvérek Társasága jelentette. Újabb tíz év elteltével, negyven esztendősen Salkaházi Sára örök fogadalmat tett: Sára testvér, Sára nővér lett belőle. Életét 1943-ban ajánlotta fel a Teremtőnek, az ilyen életfelajánlás nem tréfadolog. „Egy szociális testvér fáklya. Bevilágítani az utat az embereknek, amelyen az Úristenhez juthatunk. Égnem kell!” Ez volt hitvallása.

A náci megszállás után a Szociális Testvérek házai megteltek menekültekkel, a nővérek hamis papírokkal bújtattak mintegy ezer, zsidó származásuk miatt üldözött embert. A Sára testvér irányítása alatt álló Bokréta utcai házban is sokan leltek menedékre. 1944. december 27-én a nyilasok körülvették az épületet, elhurcoltak több személyt, akikről azt gyanították, hogy zsidók, és velük együtt Sára testvért és Bernovits Vilma hitoktatónőt. A Szabadság híd pesti hídfőjénél mindannyiukat a Dunába lőtték.

Sára testvér vértanúsága kezdettől nyilvánvaló volt: többen látták elhurcolását és volt szemtanúja halálának is: „Mielőtt a Duna-parton a sortűz eldördült volna, egy alacsony termetű, rövid fekete hajú nő valamilyen megmagyarázhatatlan nyugalommal kivégzői felé fordult, majd letérdelt, és égre emelt tekintettel nagy keresztet vetett magára.” Salkaházi Sára 45 esztendős volt. Annyi, mint most jómagam.

XVI. Benedek pápa 2006-ban avatta Boldoggá Salkaházi Sárát. Korunk pesszimizmusának hangján azt mondhatnám: milyen jó volna hinni, hogy az ilyen életutak és életpéldák fáklyák, amelyek elvezethetnek bennünket az Úristenhez. Ha ezt mondanám, hazudnék, valójában biztos vagyok benne.

Elhangzott a Terror Háza Múzeum Holokauszt áldozatainak emléknapján tartott megemlékezésén, április 17-én.