„Kína nem akar háborút, de meg akarja hódítani a világot.”
Richard Nixon

VISSZA A JÖVŐBE

Richard Nixon 1969 és 1974 között volt az Amerikai Egyesült Államok 37. elnöke. Republikánus, antikommunista, aki az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Kongresszusi Bizottság alelnökeként szerzett magának országot hírnevet. Noha a Nixon név hallattán szinte mindenkinek azonnal a Watergate-botrány ugrik be, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy elnökként az ő nevéhez fűződik a vietnami háború lezárása, az enyhülési politika, a fegyverkorlátozások beindítása a Szovjetunióval, valamint az amerikai–kínai kapcsolatok kiépítése, mely „az 1945 utáni világrend legfontosabb geopolitikai változását” hozta el. [1] 1980-ban megjelent kötetében olyan kérdéseket feszeget, melyeknek aktualitásán az idő vasfoga semmit sem fogott. Hogy miért? Azért, mert szerinte a 21. század legfontosabb kérdése az lesz, hogy meddig tart a kínai–szovjet (orosz) törés? Mennyire maradnak tartósak az amerikai–kínai kapcsolatok? Milyen szerepet fognak a világban játszani? Meddig veszik a kínaiak tudomásul Tajvan önállóságát? Nixon szerint a válaszok „egyaránt függenek Washingtontól és Pekingtől. [...] Ha Peking elveszti a bizalmát Washingtonban, bármekkora lesz is a közöttünk levő kereskedelmi forgalom és bármekkora pénzügyi segítséget is kapjon Kína, a kapcsolatok megromlanak.” A volt elnök szerint, ha az Egyesült Államok magatartása Ázsiában és a világ többi részén arra engedi következtetni a kínaiakat, hogy az USA már „nem hiteles barát vagy szövetséges”, akkor „a területi, ideológiai és személyi ellentétek ellenére újra kiegyeznek” az oroszokkal. „Az tehát, hogy a kínaiak milyen szerepet játszanak majd a jövőben, nemcsak az ő kezükben van, hanem a miénkben is.” – írja. [2]

Ami Nixon részéről 1980-ban még csak egyszerű jóslatnak volt tekinthető, az mára már a nyers és rideg valósággá vált. A 21. század elejére ugyanis mindenki számára jól érzékelhetővé vált, hogy „az Egyesült Államok rendszerszintű kihívóra talált Kínában”. [3] Tehát a kérdés már nem az, hogy mikor talál kihívóra az Egyesült Államok, hanem az, hogy miként alakul majd a két óriás versengése. „Az amerikai évszázad” [4] által megszabott nemzetközi rend szabályai ugyanis megváltozni látszanak: a 21. századot egyértelműen „a nemzetközi világrend állandósult mozgása, átalakulása jellemzi.” [5] És korántsem elkerülhetetlen, hogy Kína az USA fölé kerekedjen. Utóbbi nukleáris szuperhatalomként még mindig dominál, és bár vezető szerepét, az általa terjesztett „liberális világrend” megkérdőjelezhetetlenségét egyre többen vonják kétségbe, még mindig Amerikáé a legnagyobb innovációs és „puha hatalom” (soft power). Jóval több szövetségessel, a nemzetközi nagyhatalmi játékban pedig komoly tapasztalattal rendelkezik, melyben – skizofrén módon – az egykori gyarmatosító és gyarmattartó britek adják a tudásbázist. [6]

Oroszország Ukrajna elleni, 2022. február 24-én indított agressziója egyszer és mindenkorra érvénytelenítette Francis Fukuyama addigra már unalomig ismételt gondolatát „a történelem végéről”. [7] Több mint egy esztendővel a háború kitörése után azonban még mindig nem látni, hogy mikor lesz vége, ahogy azt sem, hogy Ukrajna milyen veszteségeket fog elszenvedni, és Oroszország végül mekkora területet lesz képes megszerezni vagy megtartani. Az viszont egyértelműen látszik, hogy egy új, többpólusú világrend kialakulása van folyamatban, amely már jóval azelőtt kezdetét vette, hogy az első orosz tankok benyomultak volna Ukrajnába. [8] Egy ilyen recsegő-ropogó nemzetközi rendszerben íródott a Ludovika Egyetemi Kiadó gondozásában megjelent Ütközőpályák: Magyarország mozgástere az amerikai–kínai nagyhatalmi játszmákban című tanulmánykötet. A könyv fő kérdései a köré csoportosulnak, hogy milyen mozgatórugók azok, amelyek miatt a Kína és az Egyesült Államok közötti vetélkedés küzdelembe csaphat át? Milyen tényezők befolyásolhatják egy ilyen verseny kimenetelét? És milyen helye, szerepe és mozgástere lehet egy ilyen változó világrendben Magyarországnak?

MOZGÁSBAN

A versengést, vagyis a Kína és az Amerikai Egyesült Államok összetett kapcsolatrendszerét egymástól valamennyire elválasztható témakörökre bontották a szerkesztők. Fellegi Tamás előszavában kiemeli, hogy a mai ütközőpályák egyik lényegi jellemzője, hogy „a geopolitikai mozgások kikerültek a hagyományos politikai-katonai-gazdasági keretekből, a technológiák és a rájuk épülő vagy belőlük fakadó társadalmi, gazdasági, üzleti folyamatok és ezek megvalósítói maguk is szereplőkké váltak.” [9] Meglátása szerint a közép-és kelet-európai vezetőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy mivel térségünk nemcsak a geopolitikai verseny színtere maradt, hanem háborús övezet is lett, minden egyes nemzeti mozgás egy-egy nagyhatalmi érdek sérelmét is magával hozhatja. Fellegi úgy véli, hogy ebben a folyamatosan mozgásban lévő, bizonytalan nemzetközi rendben kell Magyarországnak megtalálnia a válaszokat olyan meghatározó kérdésekre, mint az ország versenyképesége, demográfiai helyzete, a történelmi európai értékek rendszerszintű védelme és a nyugati világhoz való tartozása. Mártonffy Balázs tanulmánya a nemzetközi rendszerek mozgásában segít elméleti módon eligazodni, aki szerint „potenciális nagyhatalmi tranzíciós időszakokban” vagyunk, ahol a Magyarországnál jóval kisebb méretű országok is komoly célokat tudnak elérni a helyes stratégiával. [10] A szerző szerint a magyar mozgástér meghatározásának felméréséhez három dilemma helyes meghatározására és „a rájuk adott válaszok optimalizációjára van szükség: (1) Magyarország hatalmi identitásának meghatározása, (2) a realista szövetségi biztonsági dilemma magyar vonatkozásban, valamint (3) különleges-e a mai korszakunk – minőségileg más-e a helyzet például az atomfegyverek miatt. Mártonffy szerint „Magyarország számára a jelenlegi rendszerszintű bizonytalanságban a mozgástér növelése fontos, de csak addig, amíg a saját szövetségi rendszeren belül ez nem okoz túl nagy károkat. Túlfeszíteni a húrt semmiképpen sem érdemes, mert abból csak rosszul jött ki eddig a történelem folyamán mindegyik kis- és középhatalom.” [11]

Csizmazia Gábor és Kozma Klementina tanulmányukban az amerikai stratégiai prioritásokat mutatják be térségünkben. Megállapításuk szerint az orosz–ukrán háború miatt az Egyesült Államok a katonai biztonság terén vállalt fellépésével Kelet-Közép-Európában visszatért az amerikai geopolitikai elmélet logikájához, vagyis a Washingtonnal szemben ellenséges hatalom térnyerésének megakadályozásához, amit egy hosszú távú stratégia mentén valósít meg. A szerzőpáros szerint azonban „külön Kelet-Közép-Európára fókuszáló amerikai stratégiáról nem beszélhetünk, így továbbra is az orosz relációban kiemelten fontos országok számíthatnak Washington kitüntetett figyelmére.” [12] Baranyi Tamás egyfajta összegzésként Magyarország helyét próbálja meghatározni a megújult nagyhatalmi versengésben, és azonosítani a közeli és távoli igazodási pontokat Budapest számára. Szerinte a régió országai egyértelműen a huszadik század végi geopolitikai változások nyertesei, hiszen – ahogy megjegyzi – „nemcsak visszanyerték szuverenitásukat, de határvidékhelyzetüket tartósan maguk mögött hagyták.” [13]

Matura Tamás a kínai politika régiónkra és Magyarországra gyakorolt hatásait vizsgálja, melyben – többek között – eloszlatja azokat a vádakat, melyek szerint a közép-és kelet-európai országok áruba bocsátják az EU politikai kohézióját a Kínából kapott gazdasági előnyökért cserébe vagy éppen a 16+1 együttműködés egy rosszindulatú kínai kísérlet Európa megosztására. A szerző kiemeli: a gazdasági kapcsolatokat tekintve régiónk egyetlen országa sincs ráutalva Kínára, miközben Németország, az Egyesült Királyság és Franciaország exportfüggősége Kínától nagyobb, mint bármely közép- és kelet-európai országé, illetve az ott befektetett kínai tőke összege és legtöbbször relatív jelentősége is meghaladja a 16+1 uniós tagállamainak a szintjét. [14]

IDEOLÓGIAI HÁBORÚ MINDEN FRONTON

A kötet következő nagyobb tematikai egysége az Egyesült Államok jogi, belpolitikai és ideológiai viszonyainak egyes aspektusait, s azoknak – kitekintéssel – Magyarországra gyakorolt lehetőséges hatásait veszi górcső alá. A jog uralmát és a bíróságok viselkedését, valamint kifejezetten az Egyesült Államok Legfőbb Bíróságának reformját és ennek a rendszerre gyakorolt hatását vezeti végig konkrét eseteken keresztül Stumpf István és Borbély Boglárka tanulmánya. Megállapításuk szerint noha a Legfelsőbb Bíróság népszerűsége magasabb, mint a Kongresszusé (39–28), [15] bár az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent. A bírókiválasztás teljes átpolitizálódása erodálta az intézmény politikai legitimációját és társadalmi elfogadottságát. Az identitásháború pedig nem hagyja értintetlenül a politikai intézményeket és a választási küzdelmeket sem. [16]

Az Egyesült Államokban honos gondolkodásmódok és ideológiák változását, és ezek magyar vetületeit Magyarics Tamás tárgyalja a Trump-féle konzervativizmus kapcsán, külön kitérve a gazdaságra, a klímaváltozásra, az igazszágszolgáltatásra, a kül- és védelempolitikára gyakorolt hatásokra is. Megállapítása szerint Donald Trump programjának gyakorlatilag már minden eleme ismert volt korábban a politikatörténetben, ha nem is olyan módon összegyúrva, ahogyan azokat ő képviselte. Szerinte a volt amerikai elnök által képviselt politika rendkívül eklektikus elemeket tartalmaz, melyet nehezen lehet jellemezni, de szerinte a legjobban talán egy „demagógiába hajló ››populista konzervativizmussal‹‹ lehetne leírni azt. Helyesen megállapítja azonban, hogy mindkét jelző több mint problematikus a különböző értelmezések miatt. [17] A szerző szerint a Trump-adminisztráció, illetve az általa képviselt szakpolitikák vitathatatlanul javítottak az amerikai–magyar kapcsolatokon. Mándi Tibor tanulmányában az amerikai liberalizmus jelenét és jövőjét vizsgálja. Nem véletlenül: napjainkban az amerikai liberalizmus mélyreható, radikális változásának korszakát éljük meg, amelyet a progresszív identitáspolitika egyre radikálisabb követelései jellemeznek (úgy, mint kritikai fajelmélet, az elhallgatás kultúrája, woke stb.). Meglátása szerint bár ennek hatása az utóbbi időben az európai politikában is érzékelhető, a nagyban eltérő társadalmi kontextus, illetve történelmi hagyományok kérdésessé teszik, hogy képes lesz-e az amerikaihoz hasonló formában kibontakozni. Ennek esélye – állapítja meg a szerző – azokban az országokban nagyobb, ahol hasonló tényezők (faji-etnikai feszültségek, gyarmatosító múlt) elősegítik ezt, de még itt is kevésbé érzi valószínűnek, hogy a tengerentúlihoz hasonló dominanciára lesz képes szert tenni. [18]

TRANSZNACIONÁLIS KIHÍVÁSOK

A zárófejezet tanulmányai napjaink transznacionális kérdései közül részletesen foglalkoznak a világgazdasági folyamatokkal Örlős László elemzésében. Szerinte a hidegháború lezárását követő washingtoni konszenzus kritikája a fejlődő világban az 1990-es évek végén, a globális tagsággal bíró Bretton Woods-i intézmények érdemi reformjának elmaradása és legitimációs deficitje, majd az évtizedenként beköszöntő világméretű krízisek (2008: globális gazdasági és pénzügyi válság; 2020: koronavírus-járvány és annak egészségügyi, gazdasági és társadalmi hatásai) felgyorsították az amerikai vezető szerep meggyengülését. A többpólusúvá váló gazdasági világrend a Bretton Woods-i intézmények mellett felnövő új pénzügyi intézmények és a pénzügyi rendszer innovációja formájában ölt testet. [19] Az üzleti világ és az emberi jogok kérdését járja körül Sándor Lénárd írása, aki szerint „a transznacionális és platformalapú nagyvállalatok üzleti működése egyfajta ››ütközőpályára‹‹ került a nemzetközi elismerést nyert emberi jogokkal.” [20] Megjegyzi: ez azonban Magyarország és a régió országainak külgazdasági mozgásterét is kibővítheti.

Krasznay Csaba a kibertérben folyó küzdelemmel és az abban megnyilvánuló nagyhatalmi ambíciókkal foglalkozik. Írása végén felteszi azt a kérdést, hogy előfordulhat-e, hogy „jobbak” lesznek a kínai termékek, mint az amerikaiak? Meglátása szerint ezt a piac dönti el, a digitális technológiák piacát pedig jellemzően olyan szempontok befolyásolják, mint a kínai cégek által kevésbé jól használt marketing. De a szerző kiemeli az USA és a Szilícium-völgy multikulturális, kreatív közegét, mint hajtóerőt, valamint a tőke rugalmas rendelkezésre való állását, melyekre Kína – jelen állás szerint – még sokáig nem lesz alkalmas. [21] A kötet zárótanulmányában Gondola Csaba a közösségi média felelősségéről, az amerikai és nemzetközi szabályozásáról, valamint ezeknek a kérdéseknek magyarországi vonatkozásáról értekezik. A digitalizáció alapjaiban változtatta meg nem csak szokásainkat, de életünk minden egyes színterét is, viszont a big tech túlfejlődésével és annak visszás gyakorlataival szemben nincs megfelelő eszköz a kezünkben. A szabályozási környezet elavult és nem tud reagálni a fizikai letelepedést nem igénylő multinacionális vállalatok szabályozására. Gondola szerint elengedhetetlen, hogy „az Európai Unió, rosszabb esetben pedig a tagállamok egyenként olyan szabályozási környezetet hozzanak létre, amely gátat szab a monopóliumok tisztességes versenyt akadályozó gyakorlatának, a szólásszabadság és a demokratikus diskurzus korlátozásának és a véleménybuborékok kialakulásának.” [22]

Jegyzetek:

[1] Schmidt Mária: Jégkorszak In: Látószög blog, 2023. április 25. https://latoszogblog.hu/aktualis/jegkorszak/

[2] Nixon, Richard: The Real War. Simon & Schuster, New York, 2013. 128–149. Apple Books Edition.

[3] Mártonffy Balázs: A méloszi dilemma a Duna partjáról nézve. In: Magyarics Tamás és Mártonffy Balázs (szerk.): Ütközőpályák: Magyarország mozgástere az amerikai–kínai nagyhatalmi játszmákban. Ludovika Egyetemi Kiadó, Budapest, 2023. 17–30.

[4] Lásd bővebben: Schmidt Mária: Új világ született 1918–1923. Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány, Budapest, 2019. 139–140.

[5] Fellegi Tamás: Előszó. In: Magyarics Tamás és Mártonffy Balázs (szerk.): i.m. 13.

[6] Schmidt Mária: Amerikai Egyesült Államok Birodalom. In: Látószög blog, 2023. június 9. https://latoszogblog.hu/aktualis/az-amerikai-egyesult-sallamoks-birodalom/

[7] Fukuyama, Francis: A történelem vége és az utolsó ember. Európa, Budapest, 2022.

[8] Lásd bővebben: Békés Márton: A világrendszerváltás – A többpólusú világrend forgatókönyve. In: Kommentár, 2022/4, 71–85.

[9] Fellegi Tamás: i.m. 15.

[10] Mártonffy Balázs idézi: Braveboy-Wagner, Jacqueline: Opportunities and Limitations of the Exercise of Foreign Policy Power by a Very Small State: The Case of Trinidad and Tobago. In: Cambridge Review of International Affairs, 23. (2010), 3. 407–427.

[11] Mártonffy Balázs: i.m. 29.

[12] Csizmazia Gábor és Kozma Klementina: Washingtoni stratégiai prioritások Kelet-Közép-Európában. In: Magyarics Tamás és Mártonffy Balázs (szerk.): i.m. 33–54.

[13] Baranyi Tamás: Keleti vagy nyugati orientáció? – A közép-európai Magyarország a nagyhatalmak vonzásában. In: Magyarics Tamás és Mártonffy Balázs (szerk.): i.m. 85–86.

[14] Matura Tamás: Kína hatása Közép-Európára és Magyarországra. In: Magyarics Tamás és Mártonffy Balázs (szerk.): i.m. 59.

[15] Lásd bővebben az Economist / YouGov legutóbbi közvélemény-kutatása: https://docs.cdn.yougov.com/rj3bg6ve06/econTabReport.pdf

[16] Stumpf István és Borbély Boglárka: Bíróságok hatalma, a hatalmasok bírósága – Az Amerikai Legfelsőbb Bíróság reformja? In: Magyarics Tamás és Mártonffy Balázs (szerk.): i.m. 148.

[17] Bővebben: Magyarics Tamás: A Trump-effektus konzervativizmusra gyakorolt hatása. In: Magyarics Tamás és Mártonffy Balázs (szerk.): i.m. 92–95.

[18] Mándi Tibor: A kortárs progresszív liberalizmus az Egyesült Államokban. In: Magyarics Tamás és Mártonffy Balázs (szerk.): i.m. 127.

[19] Örlős László: Bretton Woods öröksége és jövője. In: Magyarics Tamás és Mártonffy Balázs (szerk.): i.m. 175–176.

[20] Sándor Lénárd: Tízéves a UNGPs – Ütközőpályán az üzleti világ és az emberi jogok. In: Magyarics Tamás és Mártonffy Balázs (szerk.): i.m. 196.

[21] Krasznay Csaba: A kibertér technológiai vonatkozásai: az USA–Kína-versengés Budapestről nézve. In: Magyarics Tamás és Mártonffy Balázs (szerk.): i.m. 218–219.

[22] Gondola Csaba: A gondolat szabad? In: Magyarics Tamás és Mártonffy Balázs (szerk.): i.m. 236–237.

Fotó: Ingram Pinn / Financial Times

Magyarics Tamás és Mártonffy Balázs (szerk.): Ütközőpályák: Magyarország mozgástere az amerikai–kínai nagyhatalmi játszmákban. Ludovika Kiadó, Budapest, 2023. 240 oldal