A skót kormány olyan törvénytervezetet készül beterjeszteni, amely büntethetővé tenné, ha valaki saját otthonában bántónak vagy gyűlölködőnek minősülő hangnemben beszél. Veszedelmes ötlet, mely, ha megvalósul, arra ösztönzi majd a gyermekeket, hogy kémkedjenek a szüleik után.
A Skót Nemzeti Párt vezette kormány szemlátomást elhatározta, hogy eltörli az emberek magánélete és nyilvános magatartása között fennálló különbséget. Hamisítatlan totalitárius gondolkodásra valló eltökéltséggel feljogosítaná a kormányt a polgárok magánéletébe való beavatkozásra és a családi ügyek szabályozására.
A Gyűlöletbűnözésről és a Közrendről szóló skóciai törvénytervezet (Hate Crime and Public Order (Scotland) Bill) messzebbre megy, mint a gyűlöletbűntettek tárgyában más országokban bevezetett szabályozások. Nem pusztán a nyilvánosság előtt elhangzó beszédet veszi célba és teszi büntetőeljárás tárgyává, hanem a konyhaasztalnál vagy tévénézés közben elhangzó kijelentéseket is bevonja a büntethetőség körébe.
Új bűncselekménytípust vezet be, melynek neve „gyűlöletkeltés olyan személyek ellen, akiknek egyes tulajdonságai oltalom alatt állnak.” E tulajdonságok pedig egyebek között a nemi orientáció, a rasszjegyek és a fogyatékosság. Humza Yousaf, a Skót Nemzeti Párt igazságügyi szaktitkára nem lát különbséget aközött, hogy a nyájas olvasó otthonában, vacsora közben szidalmaz valakit, avagy a nyílt utcán, esetleg a munkahelyén. „Csakugyan nyugodt lélekkel vennénk védelmünkbe olyasvalakit, aki fenyegető vagy gyalázkodó magatartást tanúsít, s így szándékosan gyűlöletet kelt például a muszlimokkal szemben?” – kérdi Yousaf, majd így folytatja: „Úgy értsük, hogy az ilyesmi jogos, csak azért, mert otthon követik el?”
Mármost, ha az állam arra törekszik, hogy beengedje nyelvrendőrséget az állampolgár otthonába, azzal kétségbe vonja a családi élet szentségét. Egyúttal azzal fenyeget, hogy megbontja a családon belüli kapcsolatrendszert. Nem kell feltétlenül a társadalomlélektan doktorának lennünk, anélkül is képesek lehetünk felfogni, hogy ha egyszer a családtagok elkezdenek félni attól, miként is készülnek éppen kifejezni magukat egymás között, az bizony megárt azon spontán beszélgetéseknek, amelyek oly fontos szerepet játszanak a családi összetartás érzésének létrejöttében. Az ilyesfajta felszabadult, bizalmas kiszólások és tréfák egyhamar bizonyítékot szolgáltathatnak a rendőrségnek arra, hogy alapos gyanú áll fönt, mely megalapozza a büntetőeljárást.
Történettudományi doktorátusra sincs szükségünk hozzá, hogy tudjuk, hová is vezet az ilyesmi. Nem túlzás feltételezni, hogy e törvénytervezet megfogalmazásának hátterében olyasfajta indítékok állnak, amelyek emlékeztetnek a Szovjetunió és a náci Németország hatóságainak érzelmi világára, amelyek arra biztatták a gyermekeket, hogy jelentsék fel szüleiket.
A Gyűlöletbűnözésről és a Közrendről szóló skóciai törvénytervezet nem az első eset, mikor a Nemzeti Párt vezette kormány megpróbál beavatkozni a családok életébe. Nemrégiben törvényben tették büntethetővé Skóciában azt a szülőt, aki megüti gyermekét. Ennek értelmében, ha történetesen valaki bejelenti, hogy egy szülő ráütött gyermeke kezére, abból bizony letartóztatás következhet. Ráadásul a Skót Nemzeti Párt kifejezetten arra biztatja a lakosságot, hogy leselkedjék a szülőkre, s ha megütik gyermeküket, tegyen bejelentést a rendőrségen. A kormány pedig, mintha csak mondandóját a totalitárius kézikönyvekből másolta volna ki, gyermekeknek szóló röplapokon arra buzdítja őket, jelentsék fel szüleiket, azok meg merik őket ütni.
Nehéz szabadulni az érzéstől, hogy e törvényjavaslat nem pusztán a magánbeszélgetések feletti rendőrködésről szól, hanem egyetlen része csupán a skót kormány totalitárius törekvésének, amelynek célja, hogy aláássa a szülői tekintélyt.
A szülői tekintélye aláásását célzó törekvés 2018 Skóciájában mutatkozott meg a legnyilvánvalóbban, amikor a kormány felszólította a tanárokat, tegyék lehetővé, hogy a tanulók szüleik értesítése nélkül nemet válthassanak. A kormány támogatásával megjelenő irányelvekben az olvasható, hogy már hároméves koruktól „támogatni kell a gyermekeket identitásuk felkutatásában és kifejezésre juttatásában”. Ezek az irányelvek kifejezetten abból indulnak ki, hogy nem a szülő, hanem a pedagógus jogosult azon feltételek megteremtésére, amelyek lehetővé teszik a gyermeknek egy másik nembe való átmenetet. „A transznemű fiatalok támogatása – útmutatás Skócia iskoláinak” (Supporting Transgender Young People: Guidance For Schools in Scotland) címet viselő dokumentum arra figyelmezteti a tanárokat, a gyermek hozzájárulása nélkül ne tájékoztassák a szülőket, ha gyermekük nemet vált az iskolában.
Szerencsére azon ritka esetek egyikével van dolgunk, amelyekben a józan ész győzött – nem minden tiltakozás és nyilvános nyomásgyakorlás nélkül, s a skót kormány kénytelen volt visszavonni az irányelveket.
Sajnos azonban úgy fest, hogy a vacsoraasztalnál zajló beszélgetések üldözésének lehetősége, tehát a családi élet aláaknázása ügyében a józan ész nem lesz képes felülkerekedni a Skót Nemzeti Párt eltökéltségén. Már a nyilvánosság előtt zajló eszmecserék fölötti rendőrködés is éppen elég kínos jelenség. Ha aztán a Nagy Testvér már az ember otthonába is behatolhat és megbüntetheti a polgárt azon az alapon, hogy nem megfelelő szavakat használ beszéd közben, akkor arra kell következtetnünk, hogy nagy bajban van a társadalom.