„Nem értik meg, hogy keresztény hit nélkül, nincs keresztény erkölcs.”
Friedrich Nietzsche

Az USA és Nyugat-Európa metropoliszaiban az elit egyre látványosabban unatkozik. Azzal múlatja az idejét, abból merít egy kis izgalmat, hogy megtöri azokat a tabukat, amiknek a betartását a társadalom többségétől megkövetelik. Közszemlére teszi, sőt ünnepelni rendeli aberrációit, aminek szemléletes példája volt a 2024-es párizsi olimpia megnyitóünnepsége. Döbbenten néztük annak az erkölcsi nihilnek a leképeződését, aminek a francia és a vele összefonódott globális elit hódol. Ez, a magát minden törvényen felül helyező magabiztos globális elit most azzal szembesül, hogy az ún. Epstein, Macron és a grooming-ügy kapcsán olyan válsággal néz szembe, ami megsemmisüléssel fenyegeti.

Jeffrey Epsteint, a szexuális bűncselekményekkel vádolt New York-i multimilliárdost 2019-ben azért tették el az útból, hogy ügyét az illetékesek gyorsan és nagyobb botrányok nélkül ad acta tehessék. Ez azonban nem sikerült. Ügye az elit, és maga Trump elnök minden igyekezete ellenére 2025 nyarán újra az érdeklődés középpontjába került. Azért, mert az igazán fontos kérdésekre nincs válasz, nincs magyarázat. Honnan volt Epstein vagyona? Mivel szerezte? Hova tűnt el mindene nyom nélkül két nappal a halála előtt? Hol van a lakásában lefoglalt tengernyi film- és videóanyag, hol vannak az ezeket és még ki tudja miket tartalmazó adathordozók? 700 milliárd dollárral, több magánrepülőgéppel, helikopterrel, tucatnyi hajóval, két magánszigettel és luxusingatlanok tucatjaival rendelkezett. Állítólag. Az übergazdagok életét élte, a legmagasabb körökben forgott. Tényleg öngyilkos lett? Vagy kivégezték? Esetleg kimenekítették? Epstein és „ügye” azért nem jut nyugvópontra, mert személyén és viselt dolgain keresztül bepillantást nyertünk a felettünk uralkodó globális elit világába. Arra, ahogy az ügyeiket intézik, arra ahogy üzletelnek, arra ahogy szórakoznak, élnek. Epstein otthonosan mozgott Párizsban és Londonban is, New Yorkban és Mar-a-Lagóban és Davosban is, mert a hálózat, aminek része, vagy megbízottja, de lehet, hogy egyik mozgatója volt, globális volt. Mindenki, aki számított – második letartóztatásáig – kapcsolatban állt, maradt vele. Trump és Clinton, András herceg, Bill Gates, Dershowitz, Bannon, izraeli miniszterelnökök sora, amerikai, francia és brit bankárok, megmondók, pl. Noam Chomsky. És a tudományos élet többi igazi nagyágyúja. Nem véletlenül tartott fenn magának irodát a Harvardon. Mindenki, aki számított, felbukkant mellette, vele. Bulijain, összejövetelein nemcsak információkat cseréltek, beruházásokról, üzletekről döntöttek, fegyverrendszereket adtak-vettek, tudományos és technikai fejlesztésekről döntöttek, szóval nemcsak szórakoztak, hanem keményen dolgoztak is.

Szórakozásaikhoz az óceán mindkét partján fiatalkorú, esetenként kiskorú fiúkat és lányokat használtak. Epstein jellemzően fiatalkorúakat, mások gyermekeket. Ezeket a gyermekeket futtatóik, akik sokszor ugyancsak a legmagasabb körökből kerültek ki, információgyűjtésre és persze zsarolásra is használták. Nem hiszem, hogy aki ezekhez a felső körökhöz tartozott, az mind pedofil hajlamú, vagy ténylegesen pedofil volt. De azzal, hogy szórakozásaik közben ezt is megengedték maguknak, jelezték, hogy tesznek a törvényekre.

Vagyis felette állnak.

Dolce vita.

Ez is a hatalomról szólt.

Ahogy a Macron házaspár ügye is. Egy ideje terjed a szóbeszéd arról, hogy a francia first lady: Brigitte Macron férfinak született, aki nővé operáltatta át magát, tehát: transz (ami érthetővé teszi a fent már említett, általa inspirált párizsi olimpia megnyitóján bemutatott transzoktól tobzódó ízléstelenséget). Candace Owens népszerű amerikai podcaster egy 9 részes sorozatot szentelt a témának, ami kérdések tucatjait vetette fel, tények sorát mutatta be, és igencsak elgondolkodtatta a közönségét.

Ami több tízmilliós. 2025 nyarán a francia elnöki pár ahelyett, hogy rövidre zárta volna a témát és kézzelfogható bizonyítékokat tárt volna a közvélemény elé, a delaware-i bíróságon rágalmazási pert indított Owens ellen. A hír az egész világot bejárta. Most már milliárdok kísérik figyelemmel az ügyet szerte a világon Kínától Indiáig és tovább.

Nem értem.

Ha Brigitte Macron nő, miért nem csinál DNS-vizsgálatot? Fájdalommentes és gyors. Miért nem veti alá magát nőgyógyászati vizsgálatnak, ahol egy perc alatt kiderül, hogy szült-e 3 gyermeket, ahogy állítja? Ha nem ő, a fivére: Jean-Michel, ahogy Owens és mások vélik, akkor miért nem áll ki mellé a fivére és cáfolják meg együtt a baromságot?

Miért perel? Az USA-ban? Talán, mert nemrég veszített a francia fellebbviteli bíróságon, ahol nem nyert bizonyítást a fentieket állító francia újságírók rosszhiszeműsége.

Ezek az ügyek az elitről szólnak. Arról, hogy ki is a francia elnöki pár valójában. Hogy történhetett, hogy a 39 éves Brigitte és az akkor 14 (?) éves tanítványa, Emmanuel közötti közeledést a törvény nem szankcionálta? Hogy a mai napig „szerelem első látásról” beszélnek? Miközben elhalálozott emberek állítólagos szexuális molesztálása ügyében vizsgálóbizottságokat állítanak fel szerte a nyugati világban (nálunk is)?

Ez a per, ha lesz, ha az amerikai bíróság befogadja, azt hivatott bizonyítani, hogy aki egy transzot transznak nevez, az ezzel megsérti, lejáratja? Vagyis Macronék szerint transznak lenni mégiscsak ciki? Akkor eddig miért ünnepelték őket?

Transznak lenni nem ciki. Átoperált nőként vagy férfiként élni nagyon is nehéz, sőt szinte elviselhetetlen terhet jelenthet. Ami ciki – ha Owensnek igaza van – az a hazugság, a megtévesztés, az átverés. Amit a francia elnöki pár évtizedek óta folytat.

Sőt nemcsak ciki, hanem gáz.

Ez az, ami felbirizgálja az emberek agyát, amit kikérnek maguknak.

Erről szól az ún. grooming (behálózási) botrány is, ami a brit társadalom végtelen erkölcstelenségének és teljes lezüllésének lenyomata. Több mint harminc éve, más szóval, több mint három évtizede folyik a briteknél az a gyakorlat, hogy zömében pakisztáni bandák behálózzák és prostituálják a fehér alsó osztályok gyermekeit – tízezres számról beszélünk (!) –, szüleiket megfenyegetik, bántalmazzák, ahogy a gyermekeket is, ha ellenállnak. A hatóságok, úgy a helyiek, mint a központiak mindezt a kilencvenes évek óta nemcsak eltűrték, de engedték is. Egyesek azért, mert féltek a rasszizmus vádjától, mások azért, mert megfenyegették őket, megint mások azért, mert megvették őket. A politika meg azért, mert a pakisztáni klánok szavazataira szükségük volt. Ez a három élvtized elég volt ahhoz, hogy a brit társadalom maradék öntudatát lerombolja, szövetét szétrágja, szolidaritását semmivé tegye és ezzel előkészítse az iszlám hatalomátvételét.

A britek példája arról szól, hogy a gyarmatok felkerekednek és elfoglalják egykori gyarmatosítóik földjét.

Az inga visszaleng.

A Jóisten hosszú távon mindig egyenlőre játssza a dolgokat.