Miért jött oly nagy izgalomba a fősodorhoz tartozó angol-amerikai médiavilág attól, hogy Tucker Carlsson Magyarországra látogatott? A New York Times-szal és a Washington Post-tal az élen a fősodrású médiumok csapatostul adnak hangot aggályaiknak, ha nem egyenesen rossz előérzetüknek annak láttán, hogy egy ismert amerikai érdekesnek találja a magyar politikai kísérletet és van némi pozitív mondanivalója az ország kormányáról. A BBC weboldala nem véletlenül adta kommentárjának a következő címet: „Tucker Carlson: mit keres a Fox News műsorvezetője Magyarországon”. Első pillantásra kifejezetten bizarrnak tűnik, hogy ekkora sajtóhad ítéli el Carlsont – és persze a magyar kormányt. A Business Insider egyik cikke felhánytorgatja Carlsonnak, hogy „reklámot csapott Magyarország tekintélyelvű vezetőjének, éspedig úgy, hogy az USÁ-nál szabadabb országnak nevezte Magyarországot.” A felháborodott hangnemben íródott cikk szerzője egyszerűen nemigen képes felfogni, hogyan írhat valaki bármi jót Orbán Viktor kormányáról. John Haltiwanger sorai azt a meggyőződést közvetítik, hogy aki ez ügyben kétségbe vonja az ő véleményét, az gazember, sőt, a nemzetközi fasizmus ügynöke.

Haltiwanger véleményére rímel a magyar kormányt köztudomásúlag szenvedélyesen gyűlölő Anne Applebaum írása is az Atlantic Magazine-ban. „Tucker Carlson öngyűlölő nemzetközi turizmusa”című kommentárjában kijelenti, hogy Carlson s „más konzervatívok, akiknek nem tetszik a mai Amerika, boldogan vállalnak szerepet egy autokrata reklámhadjáratában.”

A Haltiwangerhez és Applebaumhoz hasonló szerzők már évekkel ezelőtt eldöntötték, hogy Magyarország menthetetlen.

Haltiwanger ennek megfelelően mélyen elítéli Carlsonnak azt a vádját, hogy az amerikai média hazudik a magyarországi helyzetről. Azért is elmarasztalja Carlsont, hogy kétségbe vonja a Freedom House, a nyugati média kedvenc NGO-jának tekintélyét. Az amerikai és a brit külügyminisztérium a Magyarországot Dél-Afrikánál kevésbé szabad országnak rangsoroló Freedom House-ra bízza annak eldöntését, mely országok szabadok és demokratikusak, s melyek nem. Haltiwanger szerint Carlson fő bűne abban áll, hogy nemzetközi platformot bocsátott a magyar miniszterelnök rendelkezésére, amelyről Orbán Viktor szembeszállhatott a nyugati média által terjesztett Magyarország-ellenes propagandával. „Csütörtökön sugárzott interjújával – panaszolja fel Haltiwanger – Carlson platformot bocsátott a magyar vezető rendelkezésére ahhoz, hogy ezt a világszemléletet hirdesse és leszólja nyugati bírálóit.” Haltiwanger és kollégái média szerte eltökélték, hogy Magyarország politikai vezetője márpedig ne jusson platformhoz. Nem tűnik fel nekik, milyen furcsa, hogy miközben Orbánt tekintélyelvű vezetőnek minősítik és ezért elítélik, egyúttal megfosztanák attól a lehetőségtől, hogy kifejtse álláspontját. A tolerancia, az ellenfelek véleményszabadsága, amely egykor a modern liberalizmus egyik alapelve volt, ma már nem egyeztetető össze az eltörléskultúra globális szószólóinak „illiberálisan liberális” szemléletével.

Ha közelebbről megvizsgáljuk, az angol-amerikai média reagálása Carlson magyarországi látogatására az afeletti aggodalmat tükrözi, hogy mit szól majd az egyszerű néző, ha azt hallja, amit Orbán csakugyan mond, ahelyett, hogy a neki tulajdonított elferdített szöveggel találkozna. Ez az érzület tükröződik abban a kommentárban, amelynek szerzője már a címben így fogalmaz: „Tessék megnézni: Tucker Carlson alákérdezős interjúban részesíti szerecsenmosdatásban Orbán Viktor tekintélyelvű politikáját.” Ebből a nézőpontból ugyanis egyszerűen megengedhetetlen szerecsenmosdatás, ha valaki lehetőséget ad Orbánnak arra, hogy kifejtse nézeteit.

Fontos fejlemény, hogy a globalista médiavilágnak sikerült gyakorlatilag cordon sanitare-t kiépíteni Magyarország köré. Ez a cordon sanitaire azt eredményezi, hogy a Magyarországról zajló vitában csak egyetlen fél hangja hallatszik. Következésképp hegemón helyzetet élvez az az értelmezés, amely szerint Magyarországon kimúlt a demokrácia, tekintélyelvű diktatúra van hatalmon, melyet egyetlen lépés választ el a fasizmustól. Magyarországnak ez a tisztességtelen és politikai célokat szolgáló bemutatása olyannyira domináns, hogy aki kétségbe meri vonni, azt a vádat vonja magára, hogy a jobboldali tekintélyuralom vagy egyenesen a fasizmus szolgálatában áll. Sikerességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy még a konzervatív nyugati kiadványok, így a Spectator vagy a National Review kommentátorai is magukévá teszik a magyar kormány elleni propaganda elemeit.

Évek óta először esett meg, hogy egy jelentős médium képviselője szembefordult ezzel az irányzattal, és kihívást intézett a Magyarországra kimondott médiakarantén ellen. Carlson adásai ugyanis fenyegetést jelentenek a globalista NGO-k és médiaszervezetek által gondosan karban tartott cordon sanitare-rel szemben. Az e műsorok ellen indított médiakampányt az a szorongás motiválja, hogy a végén a köznapi amerikai ember még rokonszenvesnek fogja találni Orbán nézeteit. Ezt a félelmet igen egyértelműen szavakba is öntötték a New York Times kommentátorai:

„Carlsson számára a magyarországi utazás lehetőséget teremtett arra, hogy Orbánt, akit csodál, feltegye az otthoni tévénézők, a magyar vezető propagálta illiberalizmusra alkalmasint fogékony konzervatívok térképére. A szerdai műsorban Carlson dicsérőleg szólt Magyarországról, s olyan kis országnak nevezte, ››amelyről mi többiek sokat tanulhatunk.‹‹” A kommentár végén ott díszeleg a figyelmeztetés: „Az Egyesült Államokban a Fox News nézői bekapcsolják készüléküket. A Tucker Carlson Tonight című adások ezen a héten esténként hárommillió embert vonzottak a képernyők elé, s messze megelőzték vetélytársaikat, a CNN-t és az MSNBC-t.” Mi lesz, ha annak a napi hárommillió nézőnek megtetszik, amit hallanak – ez a kérdés nem hagyja nyugodni a Magyarország elleni propagandaháború harcosait. Ezt az aggályt öntötte szavakba Zack Beauchamp a Vox magazinban: Carlsson budapesti zarándokútjában az a nagyon aggasztó, hogy „a Fox műsorvezetőjét tömegek figyelik, s ez szokatlanul nagy lehetőséget ad a kezébe arra, hogy meghatározza a jobboldali közbeszéd tartalmát.”

Mint korábban megjegyeztük, a legutóbbi időkig olyannyira sikeres volt a Magyarország elleni médiakarantén, hogy még a konzervatív fősodor szerzői is a globalista Orbán-értelmezés hatása alatt álltak. Most azonban nézők milliói találkozhatnak a magyarországi események ettől gyökeresen eltérő értelmezésévvel, és sok-sok ember majd maga dönti el, mit higgyen el, s mit ne.

Nem árt tudni, hogy a Magyarország elleni kultúrharc tétje igen nagy. Magyarország ugyanis egyike azon kevés helyeknek ezen a Földön, amelyek tevékenyen kiállnak a nyugati civilizáció értékei mellett. Kulturális orientációja sok szempontból szögesen ellentétes a nyugati kulturális elit eszményeivel. Csakhogy a Magyarországon uralkodó szemlélet nyugati világ-szerte sokmillió ember felfogásával cseng egybe. Ezért vált ki Magyarország oly ellenséges indulatokat a globalista médiából.

A tét abból a szempontból is nagy, hogy Magyarországon a jövő év áprilisában parlamenti választást tartanak. A jelek szerint Magyarország népén kívül mások is igyekeznek majd eldönteni a választások kimenetelét. A következő háromnegyed év során az Európai Unió, a Biden-kormányzat külügyminisztériuma és civil szervezetek szerteágazó nemzetközi hálózata lesz szüntelen azon, hogy beavatkozzon Magyarország belügyeibe. Minden tőlük telhetőt megtesznek majd, hogy lejárassák és elszigeteljék a magyar kormányt, s így nyomás alá helyezzék a magyar választókat, s elérjék, hogy a mai vezetés ellen szavazzon.

Ha figyelmesen hallgatjuk a Magyarországot kioktató európai uniós vezetőket és a nemzetközi NGO-aktivistákat, egyértelművé válik hogy Magyarországot afféle banánköztársaságnak vagy új típusú gyarmatnak tekintenek, amelyet könnyű lesz elszigetelniük. Némelyikük egyszerűen neokolonialista rezsimbuktatásban utazik. Joggal tartanak tőle, hogy ha az Orbán-kormányt újraválasztják, annak a brexithez hasonló hatása lehet.

A Magyarország elleni neokolonialista tervek ellen az a leghatásosabb fegyver, ha sikerült áttörni az ország ellen elrendelt cordon sanitaire-t. Ha az emberek megtudják, mi zajlik Magyarországon, rá fognak jönni, hogy a magyar társadalomban uralkodó étékek nélkülözhetetlenek a szabadsághoz köthető létforma fenntartásához.