Donald Trump, a valóságshow-k világában celebbé vált „ingatlanmágus” 2016-ban az USA 45. elnöke lett. A tömegek nyelvét beszélve, ízlésvilágukat megtestesítve, érdekeiket képviselve vállalkozott a mélyállami elit leváltására. Az értelmiség és a fősodrú média megrökönyödésére üzeneteit rövid, közérthető, leegyszerűsített tőmondatokban juttatta el a Twitteren keresztül a nyilvánossághoz. Ő volt az első olyan politikus, aki a hagyományos média helyett a közösségi platformokra támaszkodott.

AZ ELITNEK ANNYI

Elsőként értette meg, hogy a mindent behálózó internet, a közösségi médiumok a politikacsinálásra is elementáris hatással vannak. Hasonlóan ahhoz, ahogy a Biblia nemzeti nyelvekre fordítása, majd a könyvnyomtatás elterjedése kicsavarta az egyház kezéből a világ és a hit értelmezésének monopóliumát, és egy új, világi elitet hozott helyzetbe. Az általuk írt könyvek, vitairatok, vitaklubok a hatalom új legitimitását biztosító értelmezési kereteket munkáltak ki. Ezek alapozták meg azokat a forradalmi mozgalmakat, amelyek révén uralomra jutott a polgárság. A napi- és hetilapok, majd a rádió és a televízió, vagyis a tömegmédiumok elterjedése révén az információk széles társadalmi rétegekhez jutottak el. Ez segítette az azonos társadalmi tapasztalatokkal bíró osztályok politikai képviseletének a megszerveződését. Az egyre nagyobb számban érettségizett, majd egyetemet végzett olvasótáborhoz külön kiadványok szóltak. A munkásság és a polgárság osztálypártjai közösen gondoskodtak az uralmukat igazoló és fenntartó ideológiák megalkotásáról és életben tartásáról. Amióta az internet és a közösségi médiumok átvették a hagyományos írott és tömegmédiumok szerepét, a rájuk támaszkodó elitek hatalma látványosan semmivé foszlik, mert a politikacsinálás terepe egyre inkább áttevődik a közösségi média platformjaira. Az elit nem képes többé a kizárólagos tematizálásra, az üzenetek ellenőrzésére, a központi narratívák sulykolására.

Trump 2016-os győzelme súlyos vereséget mért a monopolhelyzetben levő amerikai politikai és médiaelitre. Egyetlen vigaszként azt hitették el magukkal és követőikkel, hogy a Trump ellehetetlenítésére indított állóháborújuk nem utóvédharc, hanem az elitellenes lázadással való végső leszámolás. Tévedtek. A Joe Biden-féle gerontokrácia évei alatt nem tudták visszaállítani a régi rendet, mert az már rég halott volt, amit Trump 2024-es diadalmas visszatérése mindennél ékesebben bizonyított. Ahogy azt is, hogy a hagyományos médiumokat kiszorították a közösségi felületek, a podcastok és az influenszerek. Trump és támogatói ezeken a felületeken keresztül szólították meg a választókat, fejezték ki elégedetlenségüket, fejtették ki politikai aktivitásukat, és ami a lényeg: követőiket egy olyan közösség tagjaivá szervezték, amelynek a céljaival azonosulni tudtak. A közösségi médiumok ugyanis közösség- és identitásképzők is. Ez azért olyan fontos, mert a mai világ számos hagyományos kötődést felszámolt.

A vallásos hit kiüresedésével a hitalapú meghatározottság elvesztette erejét. Sok helyen a nemzethez tartozás sem képez közösségi tudatot. Az osztálytudat is túlhaladottá vált. A törzsi, családi kötöttségek helyébe az egyén lépett. Utolsóként, a transzatlanti világ számos helyén a nemi identitásokat is elbizonytalanították. Ahol a keletkezett űrt nem töltötte ki a szexuális kisebbséghez tartozás újsütetű „büszkesége", ott nem maradt más, mint az ideológiai, politikai azonosulás identitásformáló tényezőként való megélése. Erre ad lehetőséget a közösségi média, elsősorban a kommentszekciók buborékjai és a YouTube-on, illetve egyéb oldalakon a talk show-k, influenszerek, podcasterek követése. Azok, akiknek kizárólag az ideológiai azonosulás, jobban mondva: a politikai meggyőződés ad identitást, foggal-körömmel ragaszkodnak buborékjaikhoz. Önként zárják be magukat csoportjaikba, mert ott érzik magukat biztonságban, ott kap álláspontjuk, meggyőződésük újra és újra megerősítést. Vitára nem vállalkoznak, mert véleményük legkisebb megingása is azonosságtudatuk sérülését vonhatja maga után. Ha ugyanis a „jó ember" mivoltukban, az igazság teljességének kizárólagos birtoklásában, véleményük abszolút helyességében való feltétlen hitük a valóság és az érvek hatására megrendül, könnyen oda lehet a magabiztosságuk, meggyengülhet az identitásuk. Elbizonytalanodhatnak, és akkor hirtelen előtolakodhat a kérdés, hogy kik is ők, és mi a dolguk a világban. Ez a magyarázata annak, hogy azok, akik politikai és ideológiai meggyőződésüket identitásuk legfontosabb, sőt egyetlen tartalmaként élik meg, azt a vallásháborúkból ismert vehemenciával védik. Mert nincs másuk, amitől azok lehetnek, akik.

ORBÁN KOMMUNIKÁCIÓS FORRADALMA

Orbán Viktor 2024-ben Trump győzelmét elemezve arra a felismerésre jutott, hogy a Fidesz is változtatáskényszerben van. Neki és a Fidesznek is át kell állnia az új, közösségimédia-alapú kommunikációra. Politikájukat, üzeneteiket ennek megfelelően kell átformálniuk, megfogalmazniuk. Ez hatalmas feladat volt, és az idő is sürgetett. Óriási teljesítmény, nagy eredmény, hogy sikerült. A miniszterelnök tudta, hogy a kommunikációs forradalom tőle is változást és változtatást követel. 2025-ben rekordsebességgel rebrandingelte saját magát és pártját. Régi-új mozgalmat teremtett, az immár több mint húszéves polgári körök hagyományára támaszkodva életre hívta és megszervezte a digitális polgári körök mozgalmát, és digitális harcosokká nevelte át az aktivistáit. Egy év alatt Európa legmodernebb, legkorszerűbben kommunikáló vezetője lett, és pártját is végigvitte ezen az úton. Ez igazi királyság. Annál inkább is, mert úgy mozgósította a politikai küzdelem új formáinak használatára a Fidesz holdudvarának legrégebbi és legújabb tagjait és támogatóit, hogy mindenkit a képességei, ízlése és vérmérséklete szerint vont be a közös feladatokba. Ez új dinamizmussal töltötte meg, ezáltal frissé és korszerűvé tette a negyedik ciklus óta az országot irányító és ennek megfelelő testtartású kormányzó erőt. Sőt, azt is elérte, hogy a változás, illetve a változtatás mindenki közös vállalásává és sikerélményévé váljon.

Melléállt, támogatta, tanult tőle. Ahogy Trump is tőle. Mindkettő kiállt és kiáll nemzete, a normalitás, a tradicionális nyugati keresztény értékek mellett, és vállalja, hogy képviseli a globális profitérdekek elsőbbségének behódoló kaviárbaloldali elit által elárult munkavállalói érdekeket. Ez merőben eltért az Európai Unió vezetői, illetve a tagállami kormány- és államfők reagálásától. Ők Trump megjelenését és elnökké választását üzemi balesetnek tekintették. Rossz álomnak, amelyből majd felébrednek, és akkor visszakapják régi, jól ismert világukat. 2020 és 2024 között úgy tűnt, hogy bevált a számításuk. Jött, jobban mondva betolták a demens Bident és gerontokrata társait, és a világ újra kereknek tűnt. Számukra. Trump visszatérése ezért lebénította őket. Sem az általa diktált tempónak, sem a politikájának lényegét jelentő fordulatnak nem tudnak, de nem is akarnak megfelelni. A közösségi médiumokkal kapcsolatban felettébb veszélyes, könnyen öngyilkossá váló politika folytatása mellett döntöttek. Nekiláttak annak, amihez a legjobban értenek, vagyis szabályozni, korlátozni, cenzúrázni, a platformok tulajdonosait vegzálni, büntetni és fenyegetni. Miután az unió nem fejlesztett ki közösségi kommunikációs hálókat, és ezért Európában kizárólag az amerikaiak terjedtek el, kiéleződött a viszony a közösségi platformok nagy hatalmú oligarchái, a big tech képviselői és a mögöttük álló amerikai kormányzat, valamint az uniós bürokraták között.

EURÓPA: STRATÉGIAI ZSÁKUTCA

Az uniós elit vesztésre áll a tematizálási versenyben. A folyamatos vészhelyzetek kikezdték a polgárok idegrendszerét, nekik pedig nem volt jobb ötletük klímaőrület, a covidpánik, a háborús uszítás, a migránsok miatti folyamatos közbiztonsági vészhelyzet kezelésére, mint a szólásszabadság korlátozása. Rászoktak a cenzúrázásra. Ahol ez nem volt elég az általuk kívánt eredmény eléréséhez, ott nyíltan beavatkoztak a demokratikus választásokba. Romániában érvénytelenítették az eredményt, Franciaországban a jurisztokrácia segítségével eltiltották a megméretéstől a győzelemre esélyes Marine Le Pent. Németországban újra vannak politikai foglyok, politikai ítéletek. Sőt, nemzetbiztonsági kockázattá akarják nyilvánítani a legnagyobb ellenzéki erőnek számító Alternatíva Németországért pártot, hogy betilthassák. Csakhogy az illegális migráció ellenzőinek, a versenyképesség visszaszerzését óhajtóknak, a stabilitás, a biztonság, a béke és a szólásszabadság mellett kiállóknak az elhallgattatásától a problémák nem oldódnak meg. Orbán és Trump bátor politikusok. Nem félnek a választóiktól, politikájukat velük együtt alakítják. Azt mondják, amit gondolnak, és úgy, hogy mindenki értse. A gyáva uniós és európai vezetők szinte kivétel nélkül menedzser-adminisztrátorok, nem politikusok. Súlytalan percemberek. Nem az embereket, nem a hazájukat, nem a közösségeiket képviselik, hanem a legkülönbözőbb álbaloldali, globális üzleti és profitérdekeknek megfelelő zöld- és emberjogi, értsd migránsbarát és transzideológiát szolgálják. Nemzeti közösségeinket, keresztény kultúránkat alávetik az álcivil szervezetek követeléseinek és a „független, objektív" szakértőkön keresztül nyomuló globális pénzügyi érdekcsoportoknak. Az lmbtq- és transzlobbik nyomásának engedve a gyermekeiket is feláldozták. Most ott állnak lebénulva, mert Trump az egész woke- és transzügyet semmi perc alatt lesöpörte az asztalról. Ma még ezek az adminisztrátorok uralják az Európai Uniót. De már nem maradt sok idejük. Trump, ahogy ígérte, újra naggyá akarja tenni Amerikát. Meghirdette, hogy neki Amerika az első, és ennek megfelelő lépésekkel sokkolja azokat az uniós vezetőket, akik nem szoktak hozzá, hogy valaki komolyan gondolja, amit ígér. A transzatlanti viszony megromlott. A felek bizalmatlanul méregetik egymást. Az uniót ostoba politikája háborúba sodorta Oroszországgal, ami szándékaik szerint nem sokáig marad kereskedelmi és gazdasági szinten. A frontokon ukrán zsoldosok harcolnak nyugati fegyverekkel nyugati pénzből, de néhány európai vezető katonák küldésére is hajlandó lenne. Folyamatos a kardcsörtetés. Kínával sem baráti a viszonyuk. Európát az unió vezetői stratégiai zsákutcába manőverezték, ennek belátása egy óvodásnak sem jelent kihívást.

Bezzeg nekik.

Az írás a Mandiner választási különszámában jelent meg 2026. március 7-én.