Applebaum: Kezdjük ott, ahol még Te és én egyetértettünk. Tehát itt voltam ennek a múzeumnak a megnyitásán...

Schmidt: 2002-ben.

Applebaum: Igen. Írtam róla, úgy emlékszem, hogy a The Wall Street Journal-ban vagy valahol máshol, és azóta is többször írtam róla, és mindig nagy elismeréssel. Úgy tekintettem Rád, mint aki elkötelezett a történelem újraírása mellett. De nemrég olvastam a cikkedet Sorosról, amit áprilisban írtál. Azt írod Sorosról, hogy dominálja a baloldalt és az amerikai Demokrata Pártot. Szerintem ez abszurd. Nem tükrözi a valóságot. És ezért vagyok itt. Mert valaki elküldte nekem az angol fordítást. És ez annyira eltér mindattól, amit én gondolok, annyira idegen nekem. Mi az a pillanat, amikor különböző irányba indultunk? Te történész vagy, akit nagyra tartok. Hivatkoztam rád a könyveimben, nagyszerűnek tartom a Terror Háza Múzeumot, írtam róla, rólad is, mindig pozitívan, és akkor láttam ezt a blogposztot, és arra gondoltam: valaminek történnie kellett. Vagy Te, vagy én látom a helyzetet tévesen. Szóval, tudni akarom, mi ez. Mert megdöbbentett. Tehát azt kérdezem, mi az a pillanat, amikor szétváltak az útjaink.

Schmidt: 2008-ban kezdődött. Obama hivatalba lépése volt az, amit különbözőképpen értékeltünk. Számunkra, magyarok számára Barack Obama nyolcévnyi elnöksége vízválasztó volt: másképp kezdtünk gondolkodni az Egyesült Államokról. Ronald Reagan óta az Amerikai Egyesült Államok Közép-Európát az amerikai érdekszférába tartozó területnek tekintette. Ez új volt, mert előtte az USA-t nem érdekelte Közép-Kelet-Európa sorsa. Számunkra ez nagyon sokat jelentett, mert végre meghozta azt, hogy a hidegháború amerikai győzelemmel zárult, és mi visszanyertük a szabadságunkat és a nemzeti szuverenitásunkat. De azt is jelentette, hogy bekerülhettünk a NATO-ba, ami biztonsági szempontból volt nagyon fontos. Az Obama-adminisztráció ezt a biztonsági védőernyőt a rakétatelepítések leállításával visszavonta. Amerika ettől kezdve ezer jelét adta, hogy ez a térség nem érdekeli, és csak társadalomátalakító szándékai vannak velünk szemben. Hardcore ideológiai gyarmatosító hatalomként kezdett el velünk szemben viselkedni az Egyesült Államok, ami azt megelőzően ilyen erővel nem volt jellemző. És ez egybeesett a Soros-alapítványok tevékenységével, amelyek teljes összhangban működtek az Obama-adminisztráció itteni embereivel.

Applebaum: Soros alapítványa befolyásolta Obamát vagy fordítva? Vagy a kettő ugyanaz?

Schmidt: Összeálltak, és együtt, egymással karöltve tevékenykedtek. Az amerikai ügyvivő, Goodfriend (nomen est omen) eljárt a Sorosék által szervezett kormányellenes tüntetésekre. Ide, hozzám is eljött, leült abba a székbe, ahol most Te ülsz, és másfél órás előadást tartva Horthy Miklósról oktatott ki engem, és mindenféle ügyekben dirigált.

Applebaum: Emlékszem, hogy említetted ezt.

Schmidt: Képzeljük el, hogy a washingtoni magyar nagykövet elmegy, mondjuk, a Smithsonian múzeum főigazgatójához, és előadást tart neki arról, hogyan viselkedtek az amerikaiak az indiánokkal, és ezt neki miképp kell megírnia. Ezt vajon ott minek tekintenék?

Applebaum: Biztos vagyok benne, hogy sokan az Indián Múzeumban örömmel hallanák ezt.

Schmidt: Ehhez jöttek azok az otrombaságok, hogy Obama, az Amerikai Egyesült Államok elnöke nyilvános beszédében alkotott véleményt arról, hogy Székesfehérvár állíthat-e szobrot Hóman Bálintnak – persze ki sem tudta ejteni a város nevét. Miközben Seattle-ben Lenin-szobor van, ami, úgy látszik, neki teljesen rendben van.  A seattle-i Lenin Obamának nem jelent problémát, őt a székesfehérvári Hóman zavarja. Nyilván az amerikai adófizetőknek is ez utóbbi az igazán fontos kérdés. Szóval az a probléma, hogy azalatt az obamai nyolc év alatt az amerikaiak – és ez egyébként általános a régióban is – ellenszenvessé tették magukat, és nem tudom, hogy ezen Trump képes lesz-e majd változtatni. Remélem, hogy igen.

Applebaum: Van itt egy pár dolog. Emlékszem, említetted, hogy az amerikai ügyvivő leckéztetett téged Horthyról. Egyetértek Veled. De keresem azt a pontot, amikortól az ellentétek elkezdődtek közöttünk. És egyetértek abban is, hogy az amerikaiaknak nem dolga beleszólni a magyar történelem értékelésébe. De visszatekintve: miért is tették? Az oka, azt hiszem az, hogy azt gyanították – persze csak találgatok, mert nem ismerem azt az embert, akire utaltál, és a véleményem gyakran eltér az USA kormányáétól és Obamáétól is sok tekintetben –, attól féltek, hogy Orbán számára Horthy egyfajta példaképpé vált, és vissza akarja hozni az egypártrendszert Magyarországra.

Schmidt: De hát Horthy alatt nem volt egypártrendszer!  

Applebaum: Rendben. Azt gyanították, hogy Orbán egyfajta totalitarianizmust akar, és a tiltakozásnak ezt a szimbolikus formáját választották. Miért mosolyogsz, ez szerinted vicces?

Schmidt: Viccnek azért picit túlzás. De Magyarország egy szuverén állam. És azért vagyunk szuverének és szabadok, hogy ne más mondja meg nekünk, hogy mit kell a saját történelmünkről gondolnunk. 45 évig nem tudtunk a Horthy-rendszerrel foglalkozni, mert a szovjetek nem engedték. Most meg az amerikaiak nem engedik nekünk? De hiszen ez a mi dolgunk, ez a mi múltunk.

Applebaum: Hogy akadályozták meg az amerikaiak a szoborállítást?

Schmidt: Hóman esetében maga az amerikai elnök üzent, hogy Székesfehérváron állíthat-e az önkormányzat szobrot, vagy nem.

Applebaum: Az amerikai elnöknek nincs hatalma ahhoz, hogy meghatározza, ki állíthat szobrot és kinek.

Schmidt: Vegyük egymást komolyan. Nem vagyunk ugyanabban az erőcsoportban. Az USA példátlan diplomáciai nyomást fejtett ki. Miért nem engedi meg az Amerikai Egyesült Államok egy európai nemzetnek, aminek egyébként 1100 éves történelme van, hogy a saját dolgát a saját múltjával saját maga tisztázza? És eldöntse belőle, hogy mi az, amit tovább- vinne mint hagyományt, és mi az, amit nem. Mi az, ami jó volt, és mi az, ami rossz. És ez teljesen független attól, hogy én mit gondolok Hómanról. Ez a mi dolgunk, a mi múltunk. Hóman Bálint nevét Magyarországon ezer emberen kívül senki nem ismerte, most mindenki megismerte, mert Obama elnök úr bemondta, és ezzel érdekessé vált.

Applebaum: Ok. Még mindig ott vagyunk, amikor még egyetértettünk. Egyetértek, az USA-nak nem lett volna szabad így viselkednie.

Schmidt: De így viselkedett.

Applebaum: Rendben. Egyetértek. Nem azért vagyok itt, hogy Amerikát védjem. Nem tudom Obama miért viselkedett így. Sok olyan hely van, ahol nem csinálja ezt. Lehet, hogy a nagykövetségtől rossz tanácsot kapott, lehet, hogy félt, hogy Magyarországon rossz irányba mennek a dolgok. Támadod az amerikai elnököt. De hogy jutottál innen oda, hogy Soros ellenőrzi a baloldalt? Azt írod: Soros és a baloldal eggyé vált. És elfoglalta a Demokrata Pártot? Szerinted Soros megvette a baloldalt és a liberálisokat? És ennek előfeltétele volt bevásárolnia magát az USA Demokrata Pártjába?

Schmidt: A Demokrata Párt és Soros kapcsolatát tekintve többek között hivatkozom egy televízióműsorra is, amit egyébként magam is láttam.

Applebaum: Tényként hivatkozol egy szatirikus programra, a Saturday Night Live-ra?

Schmidt: Azért hivatkoztam rá, mert ez egy demokrata-közeli műsor, amelyből láttam egy epizódot, aminek az volt a lényege, hogy megjelent benne a Soros, és úgy mutatták be: itt a Demokrata Párt tulajdonosa. És ő maga valóban úgy is jelent meg ott, mint a Demokrata Párt tulajdonosa.

Applebaum: Ez csak vicc volt.

Schmidt: Nyilván. De ha ezzel szórakoznak Amerikában, akkor ennek oka van, ez nem véletlen, ez egy közszájon forgó állítás. Valamiért nem mást vittek oda, hanem őt, és nem mást állítottak, hanem ezt. És nem hallottam, hogy Soros tiltakozott volna, vagy kikérte volna magának. Miért nem jelentek meg erről cikkek, hogy azért ez mégis túlzás… Ami azt illeti, Obama elnök biztosan nem azért szólt be Székesfehérvár és Hóman miatt, mert reggel erre ébredt, és nem azért foglalkozott Magyarországgal, mert annyira érdekeltük, hanem mert valaki miatt foglalkoznia kellett vele. Valaki szólt neki, hogy ezt kell bemondani, mert bármennyire is kulturált, tájékozott ember, de arról hogy ilyen város és ilyen szobor létezik, arról neki lövése sem volt.

Applebaum: Értem. Szerinted Soros szólt neki?

Schmidt: Ki más? Kinek jut ez eszébe, szerinted? Kinek fontos ez? Kinek fontos ez az elnök közvetlen környezetében? És ki az, akinek ezt megteszi?

Applebaum: Hm. Rendben. Térjünk vissza a Demokrata Párthoz és Soroshoz.

Schmidt: Soros egy rakás szervezetet, civil szervezetek hálózatát hozta létre az amerikai Demokrata Párt körül, és finanszírozza őket a mai napig. Felsoroltam a cikkemben egy párat. Ő maga nyilatkozott arról, hogy mekkora összegekkel száll be kampányokba, mekkora összegeket fordított a George W. Bush elleni kampányra, valamint helyi kampányokra, államügyészek, kormányzók választási küzdelmeire. Ne tégy úgy, mintha Te ezekről nem tudnál!

Applebaum: Egy csomó ember tesz pénzt az amerikai kampányokba.

Schmidt: De azok számomra érdektelenek, mert nem aktívak Magyarországon. Ám Soros érdekel, mert magyar, és mert itt tevékenykedik. És a magyar baloldalt, sőt a magyar ellenzéket egy az egyben Soros finanszírozza, már amennyire finanszírozva vannak. Az ötletek tőle jönnek: minden, amit a baloldal az utóbbi időben elővett, az mind a Soros-alapítványokon keresztül érkezett, az ő civil szervezetei tematizálják a hazai ellenzéki tevékenységet.

Applebaum: Mit értesz baloldal alatt? Ki ma baloldali Magyarországon?

Schmidt: Az ellenzéket így szoktuk emlegetni, holott valójában nincs baloldali párt ma Magyarországon. Ezért is vannak ilyen nagy bajban. Mert a szocialisták Blairt, Schrödert meg Clintont követve elmentek a harmadik utas irányba, és neoliberálissá váltak. A szocialistákból kivált Demokratikus Koalíció szintén neoliberális. A Jobbikról fogalmam sincs, hogy mit képvisel. A Zöldpárt meg zöld, se nem bal, se nem jobb. Ez van: baloldali párt nincs ma Magyarországon.

Applebaum: De ha nincs baloldali párt, akkor miért félsz Sorostól? Miért foglalkozol vele? Miért érdekel, mire költi a pénzét?

Schmidt: Az a baloldal, illetve az ellenzék problémája, hogy éppen Soros tette tönkre, és ejtette foglyul őket. Az már mindenkinek a problémája, hogy Magyarországon nincs szabad akaratú ellenzék. De ez egy másik beszélgetés lenne, nekem nem ez a fő bajom Sorossal. Hanem az, hogy egy olyan ideológiát képvisel, ráadásul ezerrel, amit én mélyen ellenzek.

Applebaum: És mi ez az ideológia? Le tudod írni?

Schmidt: Soros azért akarja tönkretenni Európát, benne Magyarországgal, mert egy újfajta Európát akar építeni, újfajta értékrenddel. És ezt én szívből elutasítom.

Applebaum: Le akarja rombolni Európát? És Magyarországot?

Schmidt: Leírtam abban a cikkben is, amit olvastál. De leírta ő is már ezerszer, ne csinálj úgy, mintha Te nem tudnád!

Applebaum: Mi ez az új értékrend, amit ő képvisel?

Schmidt: Én a nemzetállamok híve vagyok, nekem fontos a nemzeti szuverenitás. Mi, magyarok nem azért böjtöltük ki a kommunistákat, meg a Szovjetuniót, hogy most elveszítsük a nemzeti szuverenitásunkat. Nem akarunk egy olyan bürokratikus oligarcharendszernek alárendelten élni, amelyik most Brüsszelből irányít. Ezt már kipróbáltuk, és nem szerettük. A kereszténységet fontosnak, a hagyományait megőrzendőnek és átadandónak tartom. Fontosnak tartom azt is, hogy a nemi különbözőségek megmaradjanak. És nem vagyok a szétaprózódott identitások híve, én mindenkor azt keresem, ami összeköt. Nekem fontos a szólásszabadság, nem szeretem a safe space-ket meg a trigger warning-ot, meg azt, ami az amerikai meg angolszász egyetemeken zajlik.

Applebaum: Igen, azt hiszem, ez erősen el van túlozva. Az egyik fiam a Yale-re jár…

Schmidt: A Yale az egyik legrosszabb! Én úgy látom, hogy Shakespeare-t továbbra is érdemes tanítani és a Ne bántsátok a feketerigót! is, meg a Huckleberry Finn-t, meg a Tamás bátya kunyhóját is. Nem tetszenek, amik ott mennek: a türelmetlenség, a szólásszabadság elleni támadások. Én azt is meghallgatom, azzal is vitatkozom, akivel nem értek egyet, így ezek a folyamatok nekem rettentően ellenszenvesek.

Applebaum: Szóval, a fiam a Yale-re jár, és bár nem szeretnék a saját gyermekemmel példálózni, de ő olyan szemináriumra jár, ami a keresztény szellemi tradícióval foglalkozik, Tim Schneider Kelet-Európa szemináriumára jár, és egy másikra Jane Austinról. Történelmet és filozófiát tanul. És nem értene egyet azzal a leírással, hogy az amerikai egyetemek megőrültek. Akikről Te beszélsz, azok kevesen vannak

Schmidt: De már maga az a tény, hogy ezt így el kell mondanod, és mentegetőznöd kell, azért ez már mutat valamit.

Applebaum: Érdekelne, honnan veszed az információidat.

Schmidt: Ez kissé arrogáns, nem gondolod? Elég sokat olvasok amerikai sajtót is. Az én fiam Skóciába járt egyetemre, és rajta keresztül megtapasztaltam, hogy most Nyugatról jön a marxizmus. Ez aztán végképp kiábrándító. A CEU volt az egyetlen, ahol a bolsevik puccs 100. évfordulója kapcsán olyan konferencia volt, ahol csupa marxista gyűlt össze. Nekünk már ebből volt elég. Mi már nem akarjuk, hogy Nyugatról jöjjön ide még egyszer, amit már Keletről megszenvedtünk.

Applebaum: Az egyetlen ember, akit a CEU-ról jól ismerek, Jacek Rostowski. Közgazdász, volt pénzügyminiszter. Nem hiszem, hogy őt marxistának tartod. Megnéztem, mielőtt jöttem, hogy kik tanítanak a CEU-n történelmet, és úgy látom, főleg magyarok, meg egy orosz, aki normálisnak tűnő könyveket ír az orosz birodalmi politikáról a nemzetiségekkel szemben. Nem láttam semmi különleges vagy egzotikus dolgot.

Schmidt: Az előző rektor, Yehuda Elkana, kifejezetten szélsőbaloldali volt. A mostani, Ignatieff, liberális politikus. Úgy is viselkedik, mint egy politikus. A CEU közgazdász csapata, úgy tudom, főleg neoliberálisokból áll.

Applebaum: Még ha mind szélsőbaloldali vagy liberális lenne, miért nem lehet megtűrni egy olyan egyetemet, amelyiknek más az ideológiája, mint a tiéd?

Schmidt: Már miért ne tűrném őket meg? Nincs nekem velük semmi bajom.

Applebaum: De akkor miért akarsz megszabadulni tőle? Orbán miért akar megszabadulni tőlük?

Schmidt: Nem akarok, és ő sem akar megszabadulni tőlük. Azt szeretné, hogy ugyanaz a törvény vonatkozzon rájuk, mint mindenki másra. Ez egy adminisztratív ügy. Egy másik blogposztomban kifejtettem, hogy demokratikus rendszerünk nagyvonalúságát bizonyítja, hogy itt működhetnek.

Applebaum: Adminisztratív kérdés?

Schmidt: Rendeztünk itt a Terror Háza Múzeumban egy beszélgetést, meghívtam a CEU két rektorhelyettesét, a kormány képviselőjét és a kormányszóvivőt. Mind a két rektorhelyettes elismerte, hogy nem a szólásszabadságról, még csak nem is az akadémiai szabadságról szól ez a vita. Ez egy adminisztratív ügy: Soros külön bánásmódot kért a szociálliberális kormány miniszterétől, valamikor a kétezres évek közepén, aki megadta ezt neki egy levélben, de akkor nem vitték be a Parlament elé az ügyet, és így nem lett belőle törvény.

Applebaum: Azt mondják, minden előírást teljesítettek, és most mégsem kötik meg velük az új szerződést, hanem elnapolták…

Schmidt: Azt nem tudom, hogy miről és mit tárgyalnak most, vagy miért húzódik az ügy. Ezt a részét már nem követtem. De ha megfelelnek a követelményeknek, akkor rendben lesz minden.

Applebaum: De azt mondják, már mindent teljesítettek.

Schmidt: A részleteket nem ismerem. Ők már előzőleg is azt mondták, hogy minden szabályszerű, aztán mégis kiderült, hogy korántsem az. Hogy most hol áll az ügy, azt nem követtem. Nekem csak az volt a fontos, hogy az a hazugságáradat, amivel Ignatieff meg az egész egyetem körbekiabálta a világot, miszerint mi az akadémiai szabadságot, meg a szólásszabadságot veszélyeztetjük, arról elismerjék itt, emellett az asztal mellett, hogy nem igaz. Magyarországon senki nem szólt és szól bele, hogy mit tanítsanak vagy, hogy ki tanítson. Mert ezzel a hazugsággal házaltak. De itt kimondták, hogy nem sérül az akadémiai szabadság és senki nem szól bele a curriculumba. Nekem ez volt fontos.

Applebaum: Ha az állam hoz egy törvényt, ami az egyetem megszűnését célozza meg, és közben politikai kampányt folytat az alapítóval szemben, akkor joggal tételezik fel, hogy politikai támadás érte őket.

Schmidt: Nem voltak veszélyeztetve. Nem szóltunk bele, hogy mit tanítsanak, ki tanítson, mit csinálnak az egyetemen. A törvényeket kértük rajtuk számon, ahogy mindenkin. Nem bonyolult ez. A lényege az, hogy Ignatieff válasza, azaz az egyetem válasza nem volt megfelelő. Így nem viselkedik egy oktatási intézmény vezetője. Így egy politikus viselkedik. Márpedig, ha úgy viselkedik, mint egy politikus, politikai válaszra is számítson. Az ő reakciója az volt, hogy elfutott Brüsszelbe, meg Berlinbe, meg Amerikába, telekürtölte az egész világot. És nem azzal foglalkozott, ami a dolga lett volna, hogy itt a minisztériumban próbálja meg az ügyet a helyére tenni. És fenyegetőzött mindenhol. Ahelyett, hogy egyeztetést kért volna a minisztertől vagy a rektori konferencia összehívását és állásfoglalását kérte volna. 

Applebaum: Ok. Szerintem ez politikai támadás volt, mert Orbán abban a pillanatban a Soros elleni támadással egy időben ezt hasznosnak ítélte.

Schmidt: Abban az értelemben igen, hogy bemutassa: a CEU sem állhat a törvények fölött. Nekik is be kell tartaniuk, amit mindenki másnak. Vagyis, még a Soros sem engedhet meg magának többet, mint bárki más. A törvény előtt mindenki egyenlő.

Applebaum: És ennek nem volt köze a Soros elleni kampányhoz?

Schmidt: Szerintem ez puszta egybeesés. Már nagyon régóta készült az egyetemekre vonatkozó új törvény, mert nagyon sok kamu egyetem volt.

Applebaum: A CEU kamu egyetem?

Schmidt: Nem mondtam ilyet. Azt mondtam, hogy új szabályozás kellett, ami mindenkire vonatkozik, tehát a CEU-ra is. Semmi különleges elvárás a CEU-val kapcsolatban nem merült fel. De muszáj volt egy ilyen szabályozást bevezetni, mert volt egy csomó olyan egyetem, amelyik pénzért diplomákat osztogatott. Az új szabályozás okán egy sor be is zárt közülük.

Applebaum: Egy plakátkampányt folytattatok Soros ellen a múlt hónapokban. Egy öregember, a nyolcvanas éveiben jár.

Schmidt: 87 éves és nagyon aktív.

Applebaum: Teleplakátoltátok vele az országot: ő az, aki ellen nektek, magyaroknak harcolnotok kell. Össze kell fognotok és harcolnotok kell ellene. Ezzel egyetértesz?  

Schmidt: Igen, mert a migrációs nyomás nagyon veszélyes.

Applebaum: Ez veszélyezteti Magyarországot?

Schmidt: Igen, és ebben neki kitüntetett szerepe van. És ez nemcsak Magyarországra nézve veszélyes, ez egész Európát szétrobbanthatja.

Applebaum: Ez a fő veszély Magyarország számára?

Schmidt: Igen, hiszen megéltük azt, hogy 400 ezer ember átcsörtetett az országon.

Applebaum: De itt maradtak? Itt vannak?

Schmidt: Nem akartak itt maradni, és nem is maradhattak.

Applebaum: Akkor miért jelent veszélyt?

Schmidt: Mert Magyarország egy szuverén ország, és a területére csak az léphet be, akinek erre engedélyt ad. Ha nincs rend, nincs szabadság.

Applebaum: Félreértettél. Azt kérdeztem: itt vannak?

Schmidt: Megismétlem. Nem maradtak itt, és nem is maradhattak itt. De önmagában az a tény, hogy úgy lépték át a határainkat, hogy azzal megszegték a törvényeinket, ez szerintem pont elég nagy probléma. Senkinek nincs joga Magyarország területére belépni, akinek a törvényeink szerint erre nincs engedélye. Ez egy szuverén állam egyik legfontosabb ismérve. Még Amerikában is így van, ha jól tudom, de cáfolj meg. Oda sem lehet csak úgy besétálgatni, százezer számra. Idejöttek, követelőztek, nem voltak hajlandóak papírokat mutatni, nem adtak ujjlenyomatot, majd az egész nemzetközi sajtó minket gyalázott, és hazudott rólunk.

Applebaum: De hol vannak most? Nincsenek itt.

Schmidt: A németeknél, hát hol máshol? Miért, Te nem tudod, hogy a németeknél vannak?

Applebaum: De ha nincsenek itt, és ide nem is jönnek, akkor mi a félelem oka?

Schmidt: Az, hogy a németek a legjobb hagyományaiknak megfelelően egy olyan elosztási mechanizmuson dolgoznak Brüsszellel, ami kötelező kvótákban írná elő, hogy hány embert kell nekünk tőlük átvenni. És ez megint csak szuverenitási kérdés. Hogy kivel akarunk együtt élni, azt a mi dolgunk eldönteni. Egyszer már eldöntötték a németek, hogy kikkel nem élhetünk együtt, most el akarják dönteni, hogy kikkel kell együtt élnünk. Ez szuverenitás kérdése.

Applebaum: De nincsenek itt.

Schmidt: De ezt most miért mondod el harmadszor? Sem én, sem a migránsok nem hülyék. Nincs az a migráns, akárhonnan is jöjjön, Afganisztánból, Pakisztánból, Bangladesből vagy Szíriából, aki ne tudná, hogy több mint ezer eurót kap egy hónapban a németektől, tőlünk meg nem. Nálunk egy orvos kap annyit.

Applebaum: És Soros akar több ezer migránst Európába hozni?

Schmidt: Dehogy több ezret. Soros a saját neve alatt, a saját cikkében azt írta, hogy egymilliót kell évente befogadnia Európának, és egy állandó mechanizmus alapján, mondhatjuk kvótának is, szétosztania az országok között.

Applebaum: Miért akarja ezt?

Schmidt: Kérdezd meg tőle! Miért engem kérdezel? Mi a motivációja? Miért fontos neki? Ha Te egy elesett, 87 éves öregembernek látod, akkor miért nem kérdezed meg tőle, hogy miért járkál Brüsszelbe, biztosokkal és képviselőkkel találkozni, miért ölelkezik ott nyilvánosan Junckerrel?

Applebaum: Mert ő maga is migráns volt.

Schmidt: Aha. Hacsak ezért nem. Ezért olyan fontos neki, hogy bejöjjön egymillió ellenőrizetlen muszlim? Ez azért elég gyenge magyarázat, Anne, ezt Te sem gondolod komolyan.

Applebaum: És Merkelnél is szerepet játszik, hogy látta az övéit menekülni. Azt mondta, hogy sok menekültet ismer, és felelősséget érez értük. A szíriaiakról beszélt, nem az egész világról, és arra is hivatkozott, amikor a Berlini Fal leomlott, és a keletnémetek átözönlöttek nyugatra, és azok is menekültek voltak. Ezért neki is tennie kell valamit azokért, akik menekülnek. Szerinted ez nevetséges érvelés? Valami más van mögötte? Le akarja rombolni Európát? Ezek az érvek nem igaziak?

Schmidt: Csak gonoszkodásból említem meg, hogy amikor a Fal leomlott, Merkel, saját elmondása szerint, éppen szaunázott. De ha az lett volna Merkel motivációja, amire utaltál, az végtelenül sajnálatos lenne. Egy magánembernek lehet ilyen gyengesége, mondhat ilyeneket, de egy ország vezetőjének nem ez a dolga. A saját honfitársait egy szintre helyezni a más kultúrájú, más vallású idegenekkel? Ez árulkodó. De szerintem ez az egész csak fedőduma. Inkább arra tippelnék, hogy be akarta bizonyítani, mostantól a németek lesznek a jó emberek, és hogy mostantól majd ők adnak leckét humanizmusból meg erkölcsös viselkedésből mindenkinek. A németeknek tulajdonképpen mindegy, hogy miből leckéztetnek másokat, a lényeg a leckéztetés. És Merkel azt is gondolta, hogy a felesleget majd szépen szétosztják. Nem úgy viselkedett, ahogy egy európai politikusnak viselkednie kellett volna. Meg kellett volna kérdeznie a többi 27 miniszterelnököt, mondjuk Skype-on vagy egy villámtalálkozón, hogy mit szólnak ehhez. De ő egyedül döntött, mindenkit kész helyzet elé állítva, ami egy ilyen súlyú ügyben megengedhetetlen.

Applebaum: Van egy kérdésem. Miért marad Magyarország az Európai Unióban? Miért akar benne maradni?

Schmidt: Miért merül fel ez a kérdés?

Applebaum: Különbözőek az értékeik. Te soroltad fel az előbb Sorossal kapcsolatban azokat az értékeket, amikkel szemben állsz. Pedig azok is európai értékek, az Unió és az USA értékei is. Lehet, hogy most nem, de korábban. Miért akar Magyarország tag maradni?

Schmidt: Azok is európai értékek, amiket mi képviselünk. Ki mondta azt, hogy azok nem európai értékek? Vagy szerinted azok már nem tartoznak Európához, amiket én fölsoroltam?

Applebaum: De, bár a kereszténységgel óvatos lennék, mert vannak más vallások is Európában. Én inkább vallási toleranciáról beszélnék. Te kereszténységről. Lehet, hogy itt van közöttünk az ellentét?

Schmidt: Azt mondod, hogy a kereszténység már nem európai érték?

Applebaum: Azt mondom, a kereszténység európai érték, de a vallási tolerancia vele egyenértékű.

Schmidt: Nem mondtam, hogy kizárólag az általam vallott értékek az európai értékek. Mindösszesen annyit mondtam, hogy azok biztosan európai értékek. És persze van még egy csomó más érték is. Azokat nyilván mások fogják felsorolni.

Applebaum: Térjünk rá a szólásszabadságra. És a sajtószabadságra. Van Magyarországon sajtószabadság?

Schmidt: Abszolút. Ha olvasnál magyarul, akkor Te is látnád.

Applebaum: Végignéztem, illetve elmondták nekem melyik website hol áll. Tudom, hogy vannak fontos ellenzéki website-ok. Ismerek olyanokat, akik ott dolgoznak. De most nehéz az ellenzéki gondolkodóknak és íróknak és kritikusoknak a printhez jutniuk, nem mintha az olyan fontos lenne ma már, és a tv-hez.

Schmidt: Menjünk vissza egy kicsit az időben. A kommunizmus bukása után még sokáig minden a baloldalé és a velük szövetségre lépett liberálisoké volt Magyarországon. Csak nekik volt újságjuk, tévéjük, mindenhol csak ők voltak. És amikor azt mondtuk, hogy legyen egy állami cég, amelyik minden oldalra arányosan szétosztja az állami hirdetéseket, akkor az volt a válasz, hogy piacgazdaságban élünk, oldja meg a piac. Aztán bejöttek a nyugatiak, és több mint a fele a médiának a tulajdonukba került. Mondanom sem kell, hogy ezek is őket erősítették. És most, hogy a külföldiek zöme kiment, és magyar tulajdonba kerültek a cégeik, azok, akik a baloldalon és a liberálisoknál voltak, azok nem invesztáltak pénzt a médiába, nem láttak benne üzletet. Például a szocialista párté volt a legnagyobb napilap, közel 1 milliós olvasótáborral. A szocialista párt eladta a lapot egy osztrák befektetőnek. Ő meg, amikor nem látott már benne üzletet, és nem akarta tovább finanszírozni a veszteséget, bezárta. Tehát amikor minden az övék volt, akkor érdekes módon a sajtószabadság nem volt veszélyben, csak most van, miközben a legnagyobb televízió az övék, ahogy a legnagyobb internetes site-ok is, van rádiójuk, televíziójuk, hetilapjaik.

Applebaum: A baloldalé vagy az ellenzéké?

Schmidt: Ezt már kitárgyaltuk. Az ellenzéké: így helyes. Bocsánat.

Applebaum. És mi a helyzet a Figyelővel?

Schmidt: Az a ’60-as évekből maradt itt. Annyira ronda volt, annyira elavult volt, hogy nem véletlenül ment csődbe.

Applebaum: És milyen most?

Schmidt: Most izgalmas, a legjobban kinéző, legfancybb, legtrendibb hetilap. Rövid cikkek vannak benne, sok kép.

Applebaum: Láttam a legutóbbi számot, ahol a címlapon az NGO-kat az ISIS-sel azonosítod.

Schmidt: Nem én vagyok a főszerkesztő.

Applebaum: Nincs dolgod a címlappal? Nem te szabod meg a lap politikai irányultságát?

Schmidt: Én bíztam meg a főszerkesztőt. A címlap az ő dolga.

Applebaum: Úgy tudom, szerkesztőbizottságot is választottál, és fideszes politikus is van benne?

Schmidt: Szerkesztőbizottság csak pár hétig volt, átmeneti időben, amíg megtaláltuk a főszerkesztőt.

Applebaum: Meg voltam ütve, mert az NGO-k azonosítása az ellenséggel egybecseng azzal, amit pár nappal ezelőtt írtál nekem. Ez az, amit a magyar kommunisták csináltak. Ők mondták, hogy az NGO-k ellenségek, a gonosz kapitalisták ügynökei, és el kell őket pusztítani. Nagyon hasonló a Figyelő címlapjának üzenete is.

Schmidt: Mi néhány NGO-t figuráztunk ki a címlapon. Néhányuk ugyanis csont nélkül átveszi az USA, illetve Brüsszel és Berlin álláspontját. Néha még a stílus is ugyanaz, mint régen, amikor még az élenjáró szovjet modellre hivatkoztak. Trump óta ez változóban van, már ami az USA-t illeti. Azért mert valamit Berlinben mondanak, még messze nem biztos, hogy tökéletes. Sőt, még az se, amit Brüsszelben mondanak. De ők kritikátlanul akceptálják, átveszik és militánsan képviselik.

Applebaum: És ettől olyanok, mint az ISIS?

Schmidt: A grafika nem ezt üzente. Ez egy vizuális geg. Az ellenzék is használ ilyen gegeket. Szerintem jól sikerült. Remélem, az eladási számokban is tükröződik. Arról szól, hogy ezeket az NGO-kat az ISIS nem érdekelte, amikor 400 ezren jöttek át a határon papírok mutogatása nélkül. Nem érdekelte őket, hogy köztük hány terrorista, meg ISIS-ügynök volt. Nem törődtek az ISIS jelentette veszéllyel.

Applebaum: De biztosan nem ők voltak, akik megengedték, hogy a menekültek átlépjék a határt.

Schmidt: Dehogynem. Ők mentek oda, ők kísérték őket, és ők hívták ide a nyugati tudósítókat, akik egyébként össze-vissza hazudoztak arról, ami itt folyik. Ők perlik a magyar államot a migránsokat képviselve. Miért csinálta ezt a nyugati sajtó? Te is meg szoktad tőlem kérdezni, hogy mit csinál a kormány. Akkor most én kérdezem Tőled, hogy miért csinálta ezt a nyugati sajtó?

Applebaum: Te nem beszélsz a főszerkesztőd nevében, én nem beszélek a nyugati sajtó nevében.

Schmidt: Az az újság, amiben te dolgozol, az miért írt ennyi ostobaságot rólunk?

Applebaum: Nem tudom, nem emlékszem. Régen volt. Majd utánanézek, és írok Neked róla.

Schmidt: Idejött az osztrák kancellár és lefasisztázott minket, majd három hónappal később megépítette a kerítését, amit szárnyas kapunak nevezett el, és attól kezdve az övé már oké volt. A nyugati sajtó nem kritizálta. Tehát ami elviselhetetlen – és akkor most summázom az egészet, és azt hiszem, hogy ezzel a lengyelek is, meg mindenki így van a V4-ekben –, az a kolonizáló attitűd, ahogy kezel minket a Nyugat. Na, ebből van elegünk. Tehát, ha mi építünk kerítést, az nagyon ciki, az maga a fasizmus. Ha Faymann osztrák kancellár teszi, az maga a szükségesség. Ha Calais-ban nem engedik át Angliába a migránsokat, az tök rendben van, az humánus magatartás a franciáktól is, meg a britektől is. És ez minden áldott nap, mindennel kapcsolatban így van. Ha Franciaország 10 éve nem bírja az Európai Unióban a 3%-os hiánycélt elérni, akkor nem kerül különleges eljárás alá, ahogy mi kerültünk, mert a Juncker azt a kézenfekvő indoklást adja: ők a franciák. És ez az, ami a V4-eket arra szorítja, hogy próbáljanak meg ezen az attitűdön változtatni, mert ez arcpirító.

Miért nem mész el Németországba, és nézel utána, milyen a sajtószabadság állapota arrafelé? Van például Németországban ellenzéki sajtó, tv, site-ok? Ez a kérdés miért nem merül föl?

Applebaum: Nem tudok németül, szerinted ott nincs ellenzéki sajtó?

Schmidt: Miért, magyarul tudsz? Mégis számon kérsz. Mindenesetre én még nem találkoztam német ellenzéki sajtóval. Lehet, hogy van, de hozzám még nem jutott el. Amikor az AFD a tüntetéseit szervezte például Lipcsében, megcsinálták azt, hogy a tüntetés idejére kikapcsolták a közvilágítást a városban. Mi történne, ha a magyar kormány csinálná ezt? Tüntetne az ellenzék és a város vezetése közölné, hogy kikapcsolja a közvilágítást. Mekkora sivalkodást rendezne a lapod? És a többi is mind? Miért van ez rendben Németországban? Nálunk mindenki szépen tüntet, senkinek semmi baja nem lesz. Érdekes, amikor a szociálliberális kormány alatt súlyosan megsebesítették a tüntető embereket, akkor nem jött ide a nyugati sajtó fölháborodni. Ma szabadság van, béke, nyugalom. És biztonság.

Applebaum: Magyarország boldog ország?

Schmidt: Mi sose vagyunk boldogok, ez egy pesszimista ország, de aránylag jól mennek a dolgok. Itt mindenki panaszkodni szeret. Na, és akkor most beszéljünk arról, hogy miért neobolsevik Orbán?

Applebaum: Íme, az egyik példa. Ez nem Orbán volt, hanem Te. Átvetted a hetilapot és átállítottad kormánypárti irányba. És neobolsevik stratégiával megtámadtad az NGO-kat.

Schmidt. Neobolsevik lettem, mert megvettem a Figyelőt?

Applebaum: Nem azért, mert megvetted, hanem mert megváltoztattad a politikai irányultságát.

Schmidt: Ugye nem gondolod, hogy olyan lapot kellene finanszíroznom, amivel nem értek egyet?

Applebaum: Nem. Azt nem vártam volna el.

Schmidt: Hanem? Akkor mit kellett volna csinálnom? Az én pénzem, adózott pénzem. Hát nyilván, hogy olyan értékrendet kell közvetítenie, amilyet én vallok, nem?

Applebaum: És abban nem látsz hasznot, ha olyan hetilapod van, ami független?

Schmidt: Az mit jelent? Ki független és mitől?

Applebaum: Nem tudsz elképzelni olyan újságírást, ami a kormányt is kritizálja, megpróbál igaz történeteket feltárni, nem áll egyik politikai oldalra sem, és nem csinál az NGO-kból ISIS-t?

Schmidt: Miért, Amerikában nem két részre van osztva a sajtó? Ott nem az egyik oldalon ezek vannak, a másik oldalon meg mások? Mi az, hogy független? Nem is értem. Akkor mondjál nekem egy független újságot. Melyik az?

Applebaum: A Washington Postnak nem mondják meg a Demokrata Pártból, hogy mit kell írnia. Nem fogadod el, hogy független?

Schmidt: Nem, ők is egy meghatározott értékrendet képviselnek. Én sem arról beszéltem, hogy mindig mindenben a kormány politikáját kell helyeselni, de az értékrendjében azt kell tükröznie, amit én helyesnek tartok. Nincs olyan újságíró Magyarországon, aki ne az egyik oldalon keresné mindig a problémákat. Olyan, aki a másik oldalon is keresne, és a lapja leközölné: nincs ilyen. De ez így van az Egyesült Államokban is. Elég sokat olvasom az amerikai sajtót. Nem nagyon olvastam még a Washington Postban vagy a New York Times-ban Trump melletti cikket.

Applebaum: Tudok mutatni Trump melletti cikket a Washington Postban.

Schmidt: Na, pont annyit találsz a Figyelőben is az ellenzék mellett. Csinálunk velük interjúkat. De nekem soha nem jutna eszembe elmenni Amerikába, és egy tulajdonoson számon kérni, hogy mit csinál a saját újságjával.

Applebaum: Pedig megtehetnéd.

Schmidt: Igen? Gondolod, hogy megtehetném?

Applebaum: Ha fogadna.

Schmidt: Vicces. Gondolod, hogy én elmehetek a Soroshoz, és megkérdezhetem tőle, hogy melyik újságot miért finanszírozza, és az miért nem független?

Applebaum: Próbáld meg!

Schmidt. Te megpróbáltad?

Applebaum: Nem.

Schmidt: Nem hiszem, hogy válaszolna. Már küldtünk felkérést, hogy interjút kérünk, de nem kaptunk választ.

Applebaum: Azt gondolod, hogy az újságírás minden formája a politika egy formája?

Schmidt: A legtöbb. Kultúrharcban vagyunk. Értékharcok közepette állunk. Egy csomó új értéket akarnak ránk erőltetni. Most vezették be Németországban a harmadik nemet. Az a világ, ami nekem fontos, amit alig 30 évvel ezelőtt kaptunk vissza, az most újra veszélyben van. Nem szeretném, ha az unokáim harmadik neműek lennének.

Applebaum: Én meg azt nem szeretném, ha az unokám és a gyerekem egypártrendszerben lenne kénytelen élni. Mert látok egy csomó helyet, ahol arra törekednek.

Schmidt: Ki például? Hol?

Applebaum: Kaczyński. Elismered, hogy az ellenzék legitim? Van olyan formája az ellenzéknek, amire azt mondod, hogy rendben van? Örülnél, ha lenne?

Schmidt: Nem hiszem, hogy Kaczyński egypártrendszert akarna. Senkinek sem jó, ha nincs ellenzék. Nálunk se jó, nekünk, Magyarországon se jó, hogy ilyen gyenge az ellenzék, de erről ők tehetnek. Én is nagyon fontosnak tartom, de fontos a Fidesznek is, hogy legyen egy normális ellenzéke. Az ember sokkal jobban összeszedi magát, sokkal jobb teljesítményre sarkallja, ha van konkurenciája.

Applebaum: De azt mondtad, hogy Soros fizeti az ellenzéket, és neki az a célja, hogy tönkretegye Európát.

Schmidt: Nem, ezt nem mondtam. Azt mondtam, hogy a Soros rabul ejtette őket, és ezzel valójában megölte őket. Nincs egy ötlete, nincs egy mondása az egész magyar ellenzéknek, kivéve az LMP-t. Annak van mondása: az, hogy nem akarja Paks II-t, de egyébként semmilyen mondást nem tudok beazonosítani az egész ellenzékben. Nem léteznek. Nem tudnám megmondani micsodák, kik ők, mit akarnak, milyen értékek fontosak a számukra.

Applebaum: És a Jobbik?

Schmidt: Régen lehetett tudni, hogy mit akarnak, de most már nem. Nekik sincs egy mondásuk se. Te tudod, hogy ők mit akarnak, ők kik? Már nem jobboldal, még nem baloldal. Régen utálták a zsidókat, meg a cigányokat, meg a homoszexuálisokat, most már állítólag szeretik őket.

Applebaum: Megváltoztatták a véleményüket.

Schmidt: Ilyen gyorsan? Ügyes. A szocialista pártról nem tudom megállapítani, hogy még létezik-e egyáltalán. Mindenesetre én már bontottam egy üveg pezsgőt arra, hogy 100 év után megszűntek. Szóval miért neobolsevik Orbán?

Applebaum: Mert tönkre akar tenni dolgokat.

Schmidt: Mit akar tönkretenni?

Applebaum: Elsősorban, bár Te komplikáltan magyaráztad meg, de ő Sorost azonosítja be igazi ellenségeként, ami szerintem összeesküvés-elmélet.

Schmidt: Nincsenek összeesküvések?

Applebaum: Vannak. Az oroszok is összeesküsznek, de ezt hagyjuk. Illegitimnek tartja az ellenzéki pártokat, amiket Soros ellenőriz. Aki így nézi a világot, az bolsevik. Aki független szervezeteket ellenőrizni akar, az szintén eléggé bolsevik. Szerinted?

Schmidt: Az USA is ellenőrzi a külföldi szervezeteket, regisztrálniuk kell, és fel kell tüntetniük, hogy külföldről finanszírozzák őket. Netanjahu is ezt csinálja. Ők mind bolsevikok?

Applebaum: Nem írnám le az USA-t bolsevikként, bár a Trump mögött állók bolsevik módon gondolkoznak.

Schmidt: Ezek szerint nem tudod, hogy mit jelent a kifejezés. A bolsevikok csak terrorral és erőszakkal tudtak uralkodni. Igaz?

Applebaum: Nem beszéltem arról, hogyan uralkodnak vagy kormányoznak. Csak arról, hogyan gondolkoznak. Meg akarják semmisíteni a hatalmon levő osztályt, és egy új elittel helyettesíteni. Meg akarják haladni a jelenlegit, és be akarják helyettesíteni egy újjal. Ez az, ahogy Steve Bannon gondolkodik, meg Kaczyński.

Schmidt: De egyikük sem mondja azt, hogy azokat az embereket, akik az útjukban vannak, azokat meg kell ölni, ki kell végezni, ki kell nyírni, meg lágerbe kell zárni, ahogy Lenin nem csak mondta, hanem csinálta is. Óriási különbség, ahhoz képest, ha valaki versenyhelyzetbe akarja hozni a régi elitet, és arra törekszik, hogy a meritokrácia szabályait figyelembe véve a saját embereivel váltsa fel őket. Mindezt szabad választások révén, a jogszabályok és a törvények betartásával akarja megvalósítani, nem puccsal és terrorral hatalomra jutva. Óriási különbség. És miért pont Trumpék? Nem volt demokratikus a választás Amerikában?

Applebaum: Trumpék aláássák a tekintélyt, a médiáét, a bíróságokét és egymás ellen uszítják az amerikaiakat…

Schmidt: Ezt inkább Obama elnök csinálta, nem? Mindjárt kapott is egy Nobel-békedíjat, miközben a Washington Post azt írta róla, hogy olyan gyönyörű felsőteste, mint neki, senkinek sincs. Azt mondta Chris Matthews az MSNBC-ben, hogy ha meglátja az Obamát, akkor remegni kezd a lába a gyönyörtől. Észak-Korea könyörgött a receptért. Vagy mondjuk inkább know-how-nak? Szóval, ilyen volt az amerikai sajtó, lementek kutyába. Most meg kioktatnak minket. Azt írtad Orbánra, egy antikommunista hősre, hogy neobolsevik. Ez minden határon túlmegy.

Applebaum: És mert egyszer antikommunista hős volt, már nem lehet kritizálni többé?

Schmidt: De hát nem nevezheted ok nélkül neobolseviknak. Kritizálni mindenkit lehet, de ez nem kritizálás. Ez minden határon túlmegy, mert semmi alapja nincs. Megválasztották, méghozzá nagy többséggel. Minden törvényt betart, senkit nem üldöznek, senkinek nem esett bántódása, amióta ő miniszterelnök. Nincs egyetlen politikai per sem nálunk. Mitől lenne ő neobolsevik? Attól, hogy az ellenzék ilyen pocsék állapotban van? Lengyelországban már Kaczyński előtt 5% alá mentek le a szocialisták.  

Applebaum: Kaczyński nem csak a szocialisták ellen van. Ő mindenki ellen van. A jobboldal ellen is.

Schmidt: Elfogult vagy. Ez így nem fair. És hogy ha ilyen sok bajod van a Sorosról írt esszémmel, miért nem válaszoltál, miért nem cáfoltad meg? Ez egy cikk, ez egy tanulmány, lehet kritizálni, nem? Pontról pontra megcáfolni.

Te egy sztár voltál Magyarországon, szerettek az emberek, számított a véleményed, és most a szívüket érted el ezzel a neobolsevikkel. Ez sok volt. A többi, amiket mostanában írtál, elment, de ez sértő.

A cikkeidet még mindenki előtt én ismertettem, én fordítottam le őket, a könyveid megjelentek magyarul. Te egy ismert személyiség vagy Magyarországon, és azok az emberek, akik figyelnek a történelemre, azoknak számítasz. Petőfi-díjat kaptál. És szerettek Téged, és azért esik nekik ilyen rosszul. Mert ha bármit írsz Orbánról, azt mérlegre teszik, de ez a neobolsevik, ez a szívüket ütötte meg. Ahogy az enyémet is. Mert még egyszer mondom, a mi számunkra, magyarok számára, ő egy antikommunista hős. És az az igazság, hogy nem is értem az érveidet. A legnagyobb probléma ezzel a ballib táborral és most már Veled is, nem csak Magyarországon, máshol is: a nyelv.

Olyan szinten veszítjük el a nyelvet, ami magát az egymással való beszélgetést, a kommunikációt is ellehetetleníti. Ez a legnagyobb probléma. És hogyha mindenre mindent lehet mondani, a végén nem marad semmi. A legfontosabb az, hogy meg lehessen normálisan beszélni a dolgokat. Mert senkinek sincs a birtokában a teljes igazság, és ezért kell, hogy legyen párbeszéd. De csak úgy, ha szemmagasságban ülünk egymással. És nem fentről lefelé megosztani az észt, ahogy a gyarmatokon szokták a nyugatiak. Mert sajnos ma ez a helyzet.

Applebaum: Ki beszél így Veled? Veletek?

Schmidt: Az egész nyugati sajtó. Nézd meg, mindenki ezt csinálja, aki ide jön. Az amerikaiak nem beszéltek így velünk régen, most már ők is így beszélnek.

Applebaum: Te is tiszteletlen voltál az USA sajtójával most az előbb.

Schmidt: Mi nem volt tisztelettudó a részemről?

Applebaum: Amit az Obama rajongásáról mondtál.

Schmidt: Igen, az egy mélypont volt. De kritizálni azért szabad, nem? Tisztelettel vagyok irántuk, mert kritikát is megfogalmazok, különben nem olvasnám. Nagyon sok értékes írást látok benne nap mint nap. Nem arról van szó, hogy mindent el kell fogadni, ami ott van. Az a szovjet időkben volt, amikor mindent el kellett fogadni, nem is szerettük.

Applebaum: Várjunk csak, a beszélgetés elején azt mondtad, hogy az amerikai diplomata kioktatott történelemből, és én azt kérdeztem tőled, miért tűrted el, és Te azt felelted, mert az USA nagyhatalom. Most akkor tűrni kell vagy nem?

Schmidt: Ő a hivatalban lévő ügyvivő volt, nem egy újságíró. De attól, hogy ő és mások is ilyen attitűdből beszélnek hozzánk, attól még nekem nem kell elfogadnom. Én az oroszoktól sem fogadtam el, és most sem tetszik nekem. És nem is volt benne részem az amerikaiaktól az Obama időszak előtt, és azóta sincs. De az sem szép magatartás, amikor pénzügyi elvonással, meg szabályokkal fenyegetnek minket. Amit Brüsszel meg a németek szoktak tenni.

De ilyen az élet: csapásokat kapunk, adunk.