GURULÓ DOLLÁROK

„One trillion dollars could buy a heart, a soul”
Anti-Flag

Donáth Anna, a Momentum elnöke, EP-képviselője március 8-án interjút adott a nyugat.hu-nak. Az oldal talán azért lehet ismerős a politika és a közélet iránt érdeklődők számára, mert a portált működtető alapítvány a Nemzeti Információs Központ által nyilvánosságra hozott tavalyi jelentése szerint 12 ezer dollár támogatást kapott az Amerikai Egyesült Államokból. Noha a lap főszerkesztője még tavaly augusztusban is arról panaszkodott a Magyar Narancsnak, hogy a helyi független médiumok sokkal jobban érzékelik az elszigeteltséget, mint a budapesti társaik, ráadásul „vidéken még inkább érződik a nyomás...” – drámai zárszó, bármit is jelentsen ez a gyakorlatban. Főleg annak tükrében megmosolyogtató a rettegés ezen foka Roznár Gyöngyi főszerkesztő részéről, hogy a Mandiner számításai szerint annyira azért nem tragikus a helyzet, különösképpen, ha hozzátesszük a már fent említett 12 ezer dollárt. Ez az a jelentés egyébként, amelyik megállapította, hogy a Demokrata Párthoz, illetve Soros Györgyhöz ezer szálon kötődő Action for Democracy 4 milliárd forint értékben támogatta 2022-ben azt a Márki-Zay Péter vezette horrorkoalíciót, ahol simán megfért egymás mellett a parizeres exnáci a magyar kommunista elit reinkarnációját újraálmodó Apró–Donáth csapattal.

Összenő, ami összetartozik. Talán nem is véletlenül, na.

Ezek után meg sem szabadna lepődnünk azon, hogy ez a márciusi interjú sem volt más, mint egy elvtársnői barátnői összeborulás, traccsparti, teadélután – abból is a rosszabbik fajta.

BÜSZKE MÚLT

„Mi, kommunisták különös anyagból vagyunk gyúrva.”
Sztálin

A beszélgetés alaphangulatát Roznár Gyöngyi felvezetője adja meg, aki szerint, „ha van olyan család, amelyik a politikában elég neves vagy híres Magyarországon”, akkor a Donáth-család mindenképpen oda tartozik. Erre válaszul mesél a Momentum elnöke családi történeteket, majd egy ponton büszkén, csillogó szemekkel kezdi vázolni nagyapja, Donáth Ferenc múltját: „politikus volt, illetve ügyvéd-jogász Jászberényből, aki az illegális kommunista párt alapításában is már ott volt, őt a második világháborúban zsidó származása ellenében őt nem azért bújtatták, mert a holokauszt elől menekítették meg, hanem az illegális kommunista mozgalmisága miatt. Tehát ő nagyon korán involválódott a közéletbe, a politikába, és nyilván nagyon sok minden történt vele az évek folyamán és formálódott a gondolatisága, egészen addig, amíg el nem jut a reformkommunizmusig és Nagy Imre társaságig.”

Mindez nagyon jól hangzik, csak ahogy Gyurcsány Ferenc is fogalmazott 2006-ban: „nem hazudtam, de nem bontottam ki az igazság minden részletét.” Békés Márton, a XXI. Század Intézet igazgatója korábban írt egy kiváló dolgozatot Apró–Donáth-család: Párhuzamos életrajzok címen, amely bemutatja Donáth Ferenc életútját. Sajnos a fenti interjúból nem derül ki egyértelműen, hogy Donáth megrögzött kommunistaként nemcsak az illegalitás időszakában, hanem 1945-től is kulcspozíciókat töltött be. Az 1945 novemberi választás eredményeképpen a Nemzetgyűlés kommunista frakciójában ült, illetve a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára, egyúttal a párt Falusi Osztályának vezetője lett. 1948-ben leköszönt az államtitkári címéről, hogy az MKP Központi Vezetősége (KV) Főtitkársági Irodájának legyen a vezetője. Donáthból tehát Rákosi Mátyás titkárságvezetője lett, feladata – saját, 1967-es elmondása szerint – így nézett ki: „A legtöbb vezető szervben részt vettem, ez azt célozta, hogy [...] olyan testületekben, amelyekben Rákosi nem tudott részt venni elfoglaltsága miatt, ott helyette megjelenjek, és ezeknek fontosabb döntéseiről vagy pedig személyes benyomásaimról is informáljam.” Ilyen minőségben tehát – Békés megállapítása szerint – Donáth Anna nagyapja 1948 januárjától egészen 1951 februárjáig Rákosi szeme és füle volt, sőt a pártfőtitkár „agrárpolitikai szakértőként” is számított rá, legalábbis Nyers Rezső visszaemlékezése szerint.

Donáth Anna az interjúban büszkén kijelenti, hogy „... az ötvenes évekbeli földosztás is az ő nevéhez kötődik.” Csak, hogy pontosítsunk: Donáth már 1943–1944 folyamán a KMP/Békepárt agrárprogramján dolgozott, melynek alapján 1946 őszén elkészült az MKP agrárprogram-tervezete, amelyet a neve alatt hoztak nyilvánosságra, méghozzá Rákosi (!) ajánlásával. A XXI. Század Intézet igazgatója szerint ebben az időlegesen érvényes kommunista taktikának megfelelően az szerepelt, hogy bár a kommunista párt „támogatja a parasztság szövetkezeti mozgalmát”, elsődleges számára „a dolgozó parasztság tulajdonának védelme”. Az éppen Donáth részvételével zajló földosztás után egy évvel tehát nem lett volna népszerű gondolat a kolhozosítás. A mezőgazdaság szovjetizálásával 1949 februárjáig vártak. Donáth ekkor ugyanis az MDP Politikai Akadémiáján mondott beszédet, ahol Leninre és Sztálinra hivatkozva a „mezőgazdaság szocialista átalakulásának feltételei” között első helyre sorolta a „kulák elleni harcot”. Megállapítás szerint „a burzsoáziát, beleértve a falusi burzsoázia képviselőit is, a hatalomból kiszorítottuk […] egy egész sor rendszabályt foganatosítottunk a kulákság ellen. A múlt évi beszolgáltatást már úgy állapítottuk meg, hogy […] sokkal nagyobb mértékben vettük igénybe a kulák kenyérgabonáját […] Kemény intézkedésekkel letörtük a kulák ellenállását”. Donáthnak jutott az a megtiszteltetés is, hogy az 1949. szeptember 3-i KV-ülésen megbírálja Nagy Imre agrárpolitikai nézeteit. E kérdésben a helyes pártirányvonal lefektetését egy pártiskolai előadása nyomán egyébként is rá bízták (Olvasókönyv a marxizmus–leninizmus tanulmányozására. II. 1949. A Párt parasztpolitikája). Donáth 1949 és 1951 között a funkciótlan kollektív államfői testület, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának is tagja volt.

A Rákosi-titkárságot vezető Donáth ellen 1950 végén belső pártvizsgálat indult, 1951 februárjában letartóztatták, 1952 végén pedig koholt vádak alapján a Kádár-per másodrendű vádlottjaként 15 évre ítélték (egykori illegális elvtársaival: Haraszti Sándorral és Kállai Gyulával együtt), majd 1954-ben szabadon bocsátották, perújítási tárgyalásán minden vádpont alól felmentették, párttagságát visszakapta, majd az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének igazgatóhelyetteseként találtak helyet számára. Donáth lassanként lépett a Nagy Imre körül csoportosuló „pártellenzék” soraiba, miután Nagy ímmel-ámmal megbocsátotta 1949-es túlbuzgóságát. 1956 tavaszán a Petőfi Kör közgazdasági vitavezetője volt, júniusban pedig részt vett Nagy Imre demonstrációszámba menő 60. születésnapján.

1956 októberében Donáthot megválasztották a Népfront szakbizottsági alelnökévé. Donáth Ferencet 1956. október 23-ról 24-re virradó éjjelén távollétében az MDP KV titkárává választották (amit egyébként nem fogadott el). Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején Nagy Imre Országházban székelő titkárságán dolgozott. Október 31-től a feloszlatott MDP utódaként életre hívott Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Ideiglenes Intéző Bizottságának tagja volt. November 4-én a szovjet tankok bevonulása után Nagy Imrével és több más vezetővel együtt Donáth Ferenc is a jugoszláv nagykövetségre menekült. November 22-én társaival együtt a szabad elvonulás ígéretével távozott a követségről, a szovjet hatóságok azonban elfogták, és a romániai Snagova internálták. A snagovi fogság 1956. november végétől 1957 áprilisáig tartott.

Donáth Ferencet 1958. június 15-én, a Nagy Imre-per másodrendű vádlottjaként a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való részvétel vádjával 12 évre ítélték. A vádlottak közül az elsőrendű Nagy Imrét és a harmadrendű Gimes Miklóst kivégezték, akárcsak az ötöd rendű Maléter Pált; a hatod rendű Kopácsi életfogytiglant kapott, Nagy Imre vejét, a heted rendű Jánosi Ferencet nyolc évre büntették, a nyolcad rendű vádlott, a Nagy-kormány egykori sajtófőnöke, Vásárhelyi Miklós öt évet kapott. Nagy Imrét és mártírtársait 1958. június 16-án végezték ki. Donáth Vácott raboskodott Vásárhelyivel együtt, mindketten 1960-ban szabadultak, egyéni kegyelemmel. Békés szerint létezik olyan feltételezés, hogy Donáth és Vásárhelyi a szovjet szolgálatok emberei voltak – és éppen emiatt maradhattak csak életben. Érdekes fejlemény szerinte, hogy „úgy Donáth, mint Vásárhelyi 1984-ben lépett fel igazán ellenzék-szervezőként: előbbi a monori találkozó kitalálásával, utóbbi a Soros Alapítvány létrehozatala kapcsán.”

A riport egy ponton szürreális fordulatot vesz, amikor a főszerkesztő mentegetni kezdi Donáth Annát amiatt, hogy az EP-képviselő „kicsit” megmagyarázza nagyapja kommunista múltját, hiszen „van bennünk egy ilyen, hogy ha kimondjuk, hogy a kommunista párt, vagy az illegális kommunista párt, ahogy ugye ehhez egy negatív jelző kötődik azonnal”, pedig „volt olyan időszak, amikor ennek a felvállalása, vagy ha valaki ennek a pártnak a tagja volt, az egy nagyon progresszív, nagyon fontos társadalmi vállalás volt.”

A KOMMUNIZMUS NEM HALT MEG

„Nincs olyasmi, hogy volt. Minden van.”
William Faulkner

Noha több mint három évtizede már annak, hogy antikommunista forradalmaink során leráztuk magunkról a diktatúra láncait, azonban az ilyen és ehhez hasonló kijelentések azok, amelyek igazolják Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatójának kijelentését: „a kommunizmus nem halt meg.” És nemhogy nem halt meg, hanem továbbra is legitim eszme. Miközben a nácizmust mind erkölcsi, mind szellemi és morális vonatkozásban a történelem szemétdombjára vetettük, addig a kommunista rendszerekről, a kommunizmus ideológiai természetéről folytatott vita nem zárult le, sőt!

Roznár „progresszív, nagyon fontos társadalmi vállalásnak”, Donáth Anna „antifasiszta kiállásnak” értékeli a kommunizmust, miközben világszerte legalább 100 millió halálos áldozatot követelt a huszadik század egyik legpusztítóbb eszméje.

1945 és 1956 között közel 400 embert végeztek ki politikai okokból, és csaknem minden harmadik felnőtt ellen indítottak hatósági eljárást, miközben 700 ezer honfitársunkat hurcoltak kényszermunkatáborba.

A védelmükbe vett rendszer – melynek Donáth Ferenc is meghatározó alakja volt – az első pillanattól az utolsóig totális diktatúra volt. A kezdetektől fogva fennen hirdetett céljaival, vagyis az eszmével tökéletesen ellentétes és rendkívül visszataszító vonásokat mutatott fel. Bőség helyett a javak hiányát idézte elő, egyenlőség helyett dupla fejadagot osztogatott a pártkádereknek és egy új uralkodó osztályt, egy új elitet hozott létre. Testvériség helyett a gyanakvás és az általános besúgás rendszerét valósította meg, szabadság helyett pedig a legaprólékosabb, a legabszurdabb, a legmegalázóbb kényszerek pókhálójával szőtte át a társadalmat, melyet a kíméletlen terror eszközével tartott félelemben. A kommunista terror rendszere a kizárólagosságon és az egységesítésen alapult, amely átpolitizálta az élet minden területét. A kommunisták eltörölték a magántulajdont és folyamatosan kísérleteztek a magánszféra teljes felszámolásával. A felelős döntésektől eltiltott és leszoktatott embereket pedig tömegpártba tömörítették, tömegkultúrára szorították, tömegemberré degradálták. Hagyományos kötődéseiket elvágták, tradícióikat felszámolták. Az ily módon atomizált társadalomban nem maradt menedék a manipulációnak kiszolgáltatott, gyökértelenné tett egyének számára.

A nyugat.hu interjúja tökéletesen beleillik abba a trendbe, amely újra (vagy még mindig?) megpróbálja elválasztani egymástól a náci és a kommunista ideológiát: míg az egyiket csírájában elfojtják és elítélik, addig a másikat mentegetik, bűntetteit lekicsinylik. Ezzel is azt a látszatot akarják kelteni, mintha ennek a két aljas világnézetnek semmi köze nem lenne egymáshoz – mintha külön sarjadtak volna, külön utat jártak volna be és különbözött volna a természetük. Pedig pont az ellenkezője az igaz. A nácizmus és a kommunizmus kéz a kézben jártak és járnak: számíthattak és számítanak egymásra, egymásból építkeztek, egymástól vettek ötleteket, és ha kellett, minden gond nélkül összefogtak, ha a világ felosztásáról volt szó (Hitler–Sztálin-paktum, píszí nevén Molotov-Ribbentrop paktum). Ne feledjük, hogy mindkettő baloldali, szocialista ideológia: nemzeti és nemzetközi szocializmus. „Az egyik megváltóként jelenik meg, és köntöse alatt az ördög lapul; a másik sátánnak öltözik, és az is” – fogalmazott Kertész Imre Nobel-díjas írónk.

Az áldozatok millióinak emléke megköveteli a tiszta, egyenes beszédet és a megalkuvás nélküli fellépést a két totális diktatúra mai híveivel és „hasznos idiótáival” szemben is.

Nem szabad tehát beletörődnünk abba, hogy egyesek különbséget tegyenek hóhér és hóhér, gyilkos és gyilkos között. Ne tűrjük, hogy felmentést adjanak nekik! Hogy eltagadják bűntetteiket, mentségeket keressenek rájuk, sőt meg is próbálják magyarázni azt!

Nyitóképünkön Donáth Anna, a Momentum elnöke, EP-képviselője (Fotó: Mandiner / Trenka Attila)