Látószög blog

Schmidt Mária blogja
Tovább a tartalomhoz Ugrás a lábléchez

Szerző írásai

  • Siránkozás helyett

    Megfigyeltem, hogy tél vége felé szinte törvényszerűen keríti hatalmába az embert a vágyakozás, milyen jó lenne kiszakadni egy kicsit a szürkeségből és elutazni jó messzire, napsütéses tájra. Az utóbbi évtizedekben mindez egy szerencsésebb társadalmi réteg rutinos mozgatórugójává vált, hiszen csak szervezésen, időn, pénzen meg repülőjáraton múlik az egész.

  • Esőtánc

    November végén, egy pénteki délutánon az ablakunkból lepillantva azt láttam, hogy gyerekek és fiatal fiúk, lányok bolygónk megmentéséért masíroznak. Szokásosan a Kossuth tér felé. A Fridays for Future mozgalom napja volt Európában, a hívószó pedig a klímakatasztrófa, amibe annyi minden belefér. Ez a legnagyobb globális harc a történelemben  ̶  vallják aktivistái. Az emberiség történelmének eddigi legnagyobb krízishelyzete megoldását, a természet megőrzését követelik a politikai vezetőiktől, a gátlástalan profit termelése helyett.

  • Tündérszép

    2019 Budapest, nyári délelőtt. A belvárosban, a Petőfi Sándor utca sarkán lévő fodrászüzletben várakozom. A ragyogóan tiszta portál üvegén kitekintve elszórakoztat a jövő-menő emberek és a turisták tarkasága. Ám amit most látok, több mint meglepő.

  • Szerepek

    Egyre ritkábban történik velünk, hogy egy film vetítése után vagy napokkal rá, visszaidézzük egy-egy jelenetét, képsorát vagy mondatát. A színésznő című film, Vitézy László legújabb alkotása, amelyet április hetedikén láthattunk a Duna Televízió csatornáján, ilyen hatással volt rám.
  • „Némi” elégtétel

    Rém izgalmasan kezdődött. Évtizedek lapítása után néhány világhírű amerikai színésznőnek sikerült leszámolnia egy szintén világhírű hollywoodi producerrel. Miután viselt dolgait közreadták, a kevésbé híres színésznők is felbátorodtak.
  • Amihez ma közöd lehet

    Jelent-e ma valamit, ha egy nagyváros szerényebb és díszesebb külsejű épületeire újra és újra rácsodálkozunk? Hogy vannak olyan utcái, terei, amelyekhez személyes emlékek kötnek? Képesek vagyunk-e fanyalgás nélkül örülni annak, ha valami épül és szebb lesz körülöttünk? Nem tudom ki, hogy van vele, nekem valahogy fontos mindez.