Látószög blog

Schmidt Mária blogja
Tovább a tartalomhoz Ugrás a lábléchez

Szerző írásai

  • Háromszáz év távlatából

    Mit adtak nekünk a rómaiak? Kérdezték a Brian életében a Nemzeti Front vezetőitől a rómaiak elleni felkelésre készülő zsidók. És jött a felsorolás… Kezdjük mi is ugyanezzel a kérdéssel! Mit adott nekünk Mária Terézia?
  • Egy elmaradt előadás margójára

    A kommunista diktatúra bukását nem követte igazságtétel. Mondhatnánk azt is, a kommunizmusnak nem volt nürnbergi pere, így a demokrácia és a szabad piacgazdaság hirtelen barátaivá avanzsált kommunistáknak semmilyen felelősségre vonástól nem kellett tartaniuk. Nagy árat fizet(t)ünk ezért! Pedig nem mondhatjuk, hogy nem próbáltuk meg. A Zétényi - Takács-féle törvényre – még ha a Sólyom László vezette Alkotmánybíróság el is kaszálta – ma is büszkék lehetünk. Ezt az írást 1991 őszén publikáltam először a Magyar Narancsban, 2003-ban pedig megjelent az Egyazon mércével – A visszaperelt történelem kötetemben Az Eichmann-per tanulságai címmel. Most, hogy érthető okokból, és újra beszédtéma a kommunisták gyilkosságainak megítélése, annyit mondhatok csak: „itt állok, másként nem tehetek”.
  • Egy „egésztudású” eszmefuttatása arról, hogy rajta kívül mindenki kutyaütő

    Köszönet illeti Orbán Krisztiánt, hogy hitet tesz a magyar demokrácia mellett! Most, 2017-ben, a NER hetedik évében ugyanis, először, félelem nélkül, saját néven publikálta írását a spéderi/simicskai Indexen (Száz év szorongás (2017). Ezt megelőzően Publius Hungaricusként jegyezte opuszait, (A féltudású elit alternatívája (2007), A negyedszázados esély, avagy a féltudású politikai elit alkonya (2009), Felzárkózás a Nyugathoz: mit tehet a magyar elit? (2016) melyekben, ahogy most is, féltudásúnak és alkalmatlannak bélyegezte a magyar elitet, ami rá, rokonaira és üzletfeleire értelemszerűen nem vonatkozik. Mindez azt jelenti, hogy míg a Gyurcsány-, Bajnai-kormányok alatt diktatúrás félelmek akadályozták abban, hogy nevével vállalja véleményét, ma ilyen fenntartásai nincsenek. Nyilván lecsekkolta, hogy a fékekkel és ellensúlyokkal körülbástyázott demokráciánkban immár semmilyen retorziótól nem kell tartania, nyugodtan coming outolhat és ráterhelheti eszmefuttatásait a nagyérdeműre.
  • Felhagytak minden reménnyel

    A baloldal, élén az új üdvöskékkel, a momentumos fiatalokkal, nagyot ment az olimpia ellen. 260 ezer aláírást gyűjtöttek azért, hogy Magyarország ne lehessen Párizs illetve Los Angeles kihívója. Arra most nem vesztegetnék szót, hogy a magyar pályázat ellehetetlenítése mennyire előnyös a két másik város számára, mert ez a napnál világosabb. Azzal a nyilvánvaló ténnyel sem kívánok foglalkozni, hogy ennek a „sikeres” akciónak, és ennek az új, a teljes ismeretlenségből hirtelen felbukkanó szervezetnek kik a finanszírozói és miért, mert azt is tudja mindenki, hogy ingyen nem állnak ezrek metsző hidegben, hetekig az utcán. Ahogy az is nyilvánvaló, hogy a vidékjárás is pénzbe kerül, benzin, szállás, elmaradt kereset, már ha az aktivistáknak van polgári állásuk, ahogy azt civilek esetében minden jóhiszemű ember feltételezi.
  • A nyitott társadalom és a liberális forradalom

    Ezt a címet a CEU (Central European University) rektorától kölcsönöztem. Mint ahogy az írás egy része is az ő előadásának ismertetésére vállalkozik, azzal a céllal, hogy a magyar nyilvánosság képet kapjon arról, milyen társadalom-átnevelő, átalakító szándék mentén tevékenykedik a Soros György által alapított és pénzelt Közép-Európai Egyetem, illetve a mögötte álló Open Society alapítvány, amelynek leágazásai behálózzák az egész világot és mindenhol beleszólást követelnek maguknak a politikai és gazdasági élet irányításába.