Látószög blog

Schmidt Mária blogja
Tovább a tartalomhoz Ugrás a lábléchez

Blog bejegyzések listája

  • Németország és Európa

    A XXI. Század Intézet és a Polgári Magyarország Alapítványért meghívására érkezett Budapestre Alice Weidel, a német Afd társelnöke, frakcióvezetője.

  • Kommunista New York-i szelek

    Ahogyan az várható volt, a 34 éves Zohran Mamdani nyerte meg a New York-i polgármester-választást. De ki is New York első muszlim polgármestere és hogyan nyerte meg a választást?

  • India és a BRICS

    A BRICS felemelkedése összefüggésben áll a nyugati hatalom dekoncentrációjával és a nagy bilaterális kapcsolatok növekvő diszfunkcionalitásával, ami az új kapcsolatok javát szolgálja.

  • A történelem végei

    A történelem végéről szóló spekulációknak mindig maga a történelem vet véget, amely annál inkább feltámad, minél jobban erősítgetik halálhírét.

  • Vilniusban sincs megállás a dilivonaton

    Ha Litvániában szembehelyezkedsz a vilniusi kultúrelittel, el mered távolíttatni az ukrán zászlókat a litván (!) Kulturális Minisztérium épületéről és még korruptnak is mered nevezni a Zelenszkij-kormányzatot, akkor neked annyi. Ahogy az történt a litván kulturális miniszterrel is.

  • Alekszej Navalnij, a jóképű politikai aktivista

    Ki volt Alekszej Navalnij? Miért fontos ő Karácsony Gergelynek, Magyar Fruzsinának és annak a néhány tucat támogatójuknak, akik minden Putyin-ellenes megmozduláson részt vesznek? Navalnij tevékenysége, tragikus sorsa a magyar polgárok számára jószerint ismeretlen, más szóval: érdektelen.

  • Most is Charlie vagyok?

    A Charlie Kirk elleni merénylet nemcsak egy tragikus bűncselekmény, hanem lakmuszpapírja a közbeszéd állapotának. Mit ér a szólásszabadság, ha nem véd meg egy embert, aki bárhol, bármikor kész volt nyílt vitára? Mit ér a szolidaritás, ha a gyilkosnál is halkabb Európa? És mit ér az emlékezet, ha tíz évvel „Je suis Charlie” után ma már senki sem Charlie?

  • Az ellenzék és a Budapest Pride

    A 2025 nyári Budapest Pride a dögletes kánikula ellenére közel százezer embert csalt az utcára. Amit a pride-osok sikeres ellenzéki megmozdulásként könyveltek el, az egyértelművé tette, hogy a kormány ellen tüntetők nem rendelkeznek saját mondással, politikai üzenettel, ellenzékiségük a közös bulizásra korlátozódik. A felvonulás olyan kormányellenes demonstráció volt, ami megmutatta, hogy a főváros lakosságának egy része boldogan oldódik fel a nyugatról jövő divatáramlatokban.