Látószög blog

Schmidt Mária blogja
Tovább a tartalomhoz Ugrás a lábléchez

Blog bejegyzések listája

  • A világégés vége – egy új háború nyitánya

    Pelle János további cikkei PhD, egyetemi oktató
    Tudjuk, hogy a második világháború befejezése után számos „helyi konfliktus” tört ki a harmadik világban, mindenekelőtt a Távol-Keleten, ahol Japán legyőzése után szembekerült egymással a Szovjetunió vezette „szocialista tábor”, illetve az Egyesült Államok és szövetségesei. Koreában, ahol a legsúlyosabb harcokra került sor, egyfajta „helyettesítő háború” zajlott, de a szembenállás csak két-három év elteltével vált nyilvánvalóvá az északi és a déli országrész között.

  • „Ez velünk történt!”

    Balog Zoltán további cikkei miniszterelnöki biztos, korábbi miniszter
    Egy éve immár, hogy az első világháború kirobbanásának századik évfordulójára emlékeztünk, s elindítottuk azt a megemlékezés-folyamot, amelynek egyik jelentős állomása a most megnyíló emlékkiállítás.

  • Új világ született

    Schmidt Mária további cikkei történész
    A XX. század története az első világháborúval indul, de a háborút magát még a XIX. század emberei vívták meg. A szereplők elsöprő többsége ezért volt képtelen arra, hogy megfogalmazza, ami megtörtént. A kor emberének fogalomkészlete ugyanis „múlt századi” volt, benne a becsület, a rend, az elhivatottság, a kötelesség, a fegyelem, a rang, a dicsőség, a méltányosság és a szánalom foglalták el a legfontosabb helyeket.

  • „35 éves voltam, és tanácsot kértem Kohltól”

    Egy Budapesten tartott nemzetközi konferencián politikusok értékelték Helmut Kohl érdemeit Kelet-Európa szempontjából. Magyarország miniszterelnöke, Orbán felidézte, hogyan zarándokolt el annak idején a németekhez.

  • Lángokban a világ

    Szerb Antal óriási sikere mellett egy másik magyar szerző is elképesztő népszerűségre tett szert tavaly az angolszász világban. Egy mára elfeledett festő angolra fordított első világháborús memoárjáról, a The Burning of the Worldről (Lángokban a világ) többek közt a Daily Telegraph, a Financial Times, a Wall Street Journal és a New York Times is méltató kritikát közölt.

  • Egy magyarbarát olasz Budapesten

    Guido Romanelli az első világháborút követően, 1919 májusában érkezett Budapestre az olasz misszió parancsnokaként. A Tanácsköztársaság idején az olasz tiszt számos magyar katonát, arisztokratát, egyházi személyt, ellenzékit mentett meg a vörösterror elől, és gyűjtést szervezett az éhező lakosság számára, megmentve őket a pusztulástól. Romanelli az antant egyetlen magyarországi képviselőjeként igyekezett megelőzni az ország román megszállását, a béketárgyalások során pedig a magyar érdekek figyelembe vételére törekedett. Gilberto Martinelli rendezővel a film vetítése után beszélgettünk.

  • Menekültek világnapja

    Pelle János további cikkei PhD, egyetemi oktató
    2001-ben Kofi Annan, az ENSZ akkori főtitkára június huszadikát a „menekültek világnapjává” nyilvánította. Ebből az alkalomból leszögezte, hogy „senkit sem lehet visszaküldeni, vagy elűzni akkor, ha életét és szabadságát fenyegetik a származása, politikai véleménye vagy vallása miatt”. Tizennégy évvel később, 2015 júniusában az Európai Uniót tagországait, köztük Magyarországot is példátlan méretű menekültáradat öntötte el Afrikából, a Közel-Keletről és a Balkán félsziget egyes részeiről, amire sem az ENSZ, sem pedig az EU jogi szabályozása nem készült fel.

  • Fényképezés és világháború

    Békés Márton további cikkei történész–politológus, a XXI. Század Intézet igazgatója
    Ha belenyúlunk a zsebünkbe, és megnézzük, mit találunk ott, jó eséllyel egy fényképezőgépet tapogatunk, amely bár bele van építve egy telefonba – vélhetően egy okosabb változatba –, de mégiscsak arra való, mint 175 évvel ezelőtt feltalált elődje (1841-ben szabadalmaztatták). Túlzásnak tűnik, de kijelenthetjük, hogy ezt az első világháborúnak köszönhetjük. Bár a technológiai fejlődés csak az elmúlt tíz-tizenöt évben gyorsult fel annyira, hogy olcsón elő lehet állítani mobiltelefonba épített kisméretű, digitális fényképezőgépet, de a használat, a szokás és az igény kialakítása száz évvel korábbra megy vissza.

  • Kiváltság, hogy ilyen pillanatot élhettünk át

    Szájer József további cikkei Szabad Európa Intézet
    Mikor egy esemény huszonötödik évfordulóját ünnepeljük, nem kockáztatunk túl sokat, szinte biztosra mehetünk. Huszonöt év, a mai átlagos emberi élettartam egyharmada, elég hosszú idő ahhoz, hogy eldöntsük az illető történés valóban méltó-e arra, hogy megünnepeljük. Igaz, mint minden az életben, ez is relatív. Tegnap, amikor a mai hallgatóság, önök által majd utólag frappánsnak mondható idézeteket kerestem – persze sikertelenül – a mai kiállításmegnyitó beszédemhez, egy verseskötetre bukkantam a polcomon. Egy kívül aranyszínű, védőpapírral védett, piros műanyag keményborítós, még mindig jó illatot árasztó könyvre, amelyet egy sorozat részeként a Magvető és a Szépirodalmi Könyvkiadó adott ki éppen negyven éve az úgynevezett felszabadulás harmincadik évfordulója tiszteletére. A könyvet akkor egy kedves atyai barátomtól kaptam, tizennégy évesen, az általános iskola befejezésének örömére. A könyv léte – és aminek kiadói eredetileg dedikálták, a felszabadulás – már önmagában cáfolni látszik az imént elmondott kockázatkerülésre utaló kezdő mondataim igazságát.

  • Először szabadon

    Schmidt Mária további cikkei történész
    Belegondoltak már abba, hogy több mint 4 millió magyar állampolgárnak semmilyen személyes emléke sincsen a huszonöt évvel ezelőtti első szabad választásokról? Számukra 1990 áprilisa és májusa semmi különös jelentést nem hordoz, hogy is hordozhatna, hiszen akik 1980 után születtek, még gyerekek voltak. A nyolcvanas évek második felében családi körben már csak ritkán kellett megélnie egy gyereknek a kommunista önkényuralom fojtogató légkörét, hiszen a diktatúra addigra – bár szerkezetét és eszközrendszerét megőrizte – elaggott és elgyávult, és mindenekelőtt elbizonytalanodott. De szabadságot akkor sem adott! Azt a szabadságot, hogy magunk dönthessünk a sorsunkról, ki kellett vívnunk!

  • Az IPM, a magyar „médiacsoda” a hetvenes és nyolcvanas években

    Pelle János további cikkei PhD, egyetemi oktató
    A kelet-közép-európai szocialista országokban működött néhány, a szovjet titkosszolgálattal együttműködő szervezet, melyet kevesen méltattak figyelemre. Ilyen volt a harmincas évek európai „népfrontmozgalmának” előzményeire építő Békevilágtanács, a Demokratikus Ifjúsági Szövetség (DIVSZ) és a Nemzetközi Újságíró Szövetség (NUSZ). Mindegyiknek komoly tagszervezete és apparátusa volt Magyarországon is, melyek „területenkívüliséget élveztek”, és „többszörös alárendeltségben” működtek: az MSZMP nemzetközi osztálya, a Belügyminisztérium illetékes (III/2-es) osztálya és a katonai elhárítás formális ellenőrzése mellett a szovjet pártszervek, illetve a titkosszolgálat, a KGB utasításait hajtották végre.

  • Szabadság/harcosok

    Joshua Muravchik Történész, külpolitikai szakértő
    Richard Pells amerikai történész írta néhány éve: „egyetlen folyóirat sem volt az elmúlt fél évszázadban olyan hosszú időn át befolyásos, vagy játszott annyira központi szerepet az Egyesült Államok politikai és intellektuális életét alakító fontosabb vitákban, mint a Commentary magazin.” Az Amerikai Zsidó Tanács által közvetlenül a második világháború után alapított Commentary az amerikai zsidó értelmiségi élet középpontjaként határozta meg magát, és mivel az amerikai vezető értelmiség egy jelentős része zsidókból állt, a lap rövid időn belül országszerte egyre nagyobb jelentőségre tett szert. A tartalom egyik része kifejezetten a zsidókat érdeklő témákkal foglalkozott. Meghatározóvá viszont egyre inkább a másik, zsidó és nem zsidó értelmiségiek széles körének írásait felvonultató, általános érdeklődésre számot tartó fele vált. E kötet szerzői például nagyjából egyenlő arányban zsidók és nem zsidók (talán a nem zsidók többségben is vannak).

  • A kulcs Moszkvában a zár Washingtonban

    Németország megosztottsága több volt a hidegháború puszta tüneténél, valójában a hidegháború motorja volt: a második világháború két igazi győztese, az Egyesült Államok és a Szovjetunió között kialakuló kényes egyensúly nem bírta volna ki, ha az egységes Németország akármelyikük oldalára is állt volna. A „feltartóztatás keresztapja”, Amerika szovjetellenes stratégiájának megalkotója, George F. Kennan úgy vélte, a világon öt ipari–katonai központ volt 1945-ben, melynek birtoklása nemzetbiztonsági szempontból fontos volt: az USA, Nagy-Britannia, Németország, a Szovjetunió és Japán. Ha ezek közül több tartozik az amerikai, mint a szovjet érdekszférába, akkor teljesen mindegy, hogy hová áll India vagy Kuba, a nyugati világ biztonságban lesz. Ez tartósította Németország megosztottságát. Egyáltalán nem volt tehát egyértelmű még 1989-ben sem, hogy a német egység helyreállhat a kommunizmus összeomlásával.

  • A bizalom kancellárja

    Szabó Ákos további cikkei történész
    Helmut Kohl politikai karrierje kezdetén nem sejtette, hogy a sors milyen nagy ajándékkal fogja őt meglepni négy évtizeddel később. 1989-re ő lett ugyanis az a nyugat-német politikus, aki a kommunizmus bukásával egy időben az erőszakkal kettévágott – és a hidegháború éveiben egymástól hermetikusan elzárt – németség újbóli egymásra találásának szimbóluma lett. Őt látni egyet jelentett a szabadsággal, a bizalommal. Ő volt az az európai politikus, aki színt vitt a keleti blokk szürke mindennapjaiba abban a sorsfordító 1990-es évben.

  • Közös siker

    Schmidt Mária további cikkei történész
    1789. 1871. 1989. Három évszám, három mérföldkő. Az elsőtől, a francia forradalom és az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának megszületésétől számítjuk a modern kort. Korszakos jelentőségét a brit világbirodalom egykori kormányfője: Disraeli szerint ugyanakkor elhomályosította az 1871-ben megszülető Német Császárság, melyet január 18-án Versailles-ban, a Napkirály: XIV. Lajos pompás palotájának tükörtermében, a francia nagyhatalmiság szimbolikus helyszínén kiáltottak ki.