Látószög blog

Schmidt Mária blogja
Tovább a tartalomhoz Ugrás a lábléchez

Blog bejegyzések listája

  • Menni vagy maradni? Menekültkérdés '56-ban

    Köztudott, hogy a kommunista/szocialista országok - Jugoszláviát leszámítva - számos eszközzel igyekeztek meggátolni állampolgáraik nyugatra utazását. Ennek legismertebb eszköze az úgynevezett Vasfüggöny volt, amely mintegy 45 évig osztotta ketté Európát, Winston Churchill ismert szavaival élve "a Balti-tengeri Szczeczintől az Adria melletti Triesztig". A magánutazások az 1940-es évek vége és az 1960-as évek eleje között gyakorlatilag lehetetlenné váltak; a nyugati és déli határon szögesdrót és aknamező húzódott, amelyek felszámolása 1955-re hivatalosan befejeződött, de a szigorú őrizet nem sokat enyhült.

  • Játsszunk nyugodtan!

    Szabó Ákos további cikkei történész
    A kommunista terror ellen kirobbant 1956-os forradalom-és szabadságharc során példátlan összefogásból vizsgázott jelesre a magyar nép. Az egység a társadalmi struktúra minden szintjén megmutatkozott: az értelmiségi, a munkás, a diák vállt vállhoz vetve nézett szembe az ÁVH tagjaival és a szovjet tankokkal egyaránt.

  • A pesti srácok

    1956 őszén, a Budapest utcáin vívott fegyveres harcok oroszlánrészét a „pesti srácoknak” nevezett tízen- és huszonéves kamaszok, fiatal munkások, egyetemisták, diákok és fiatal felnőttek vívták. Ám nem szabad elfelejteni, hogy mellettük az idősebbek közül is kerültek ki szabadságharcosok, példának okáért a főként fiatalokból álló Széna tériek parancsnoka az 1956-ban 59 éves Szabó János, „Szabó bácsi” volt, aki rövid időn belül nagy népszerűséget és tekintélyt szerzett magának. 1957. január 19-én a forradalmat követő megtorlások során kivégezték, annak ellenére, hogy emberségesen bánt a harcok során túszul ejtett államvédelmis foglyaival. Iván-Kovács László és Pongrátz Gergely, a corvinisták első és második parancsnoka a forradalom és szabadságharc idején 26, illetve 24 évesek voltak. Az idősebb korosztályokra példa még az Angyal István és Csongovai Per Olaf által vezetett Tűzoltó utcai fegyveres csoport, az említett parancsnokok 1956-ban 28, illetve 26 évesek voltak.

  • Lengyel–magyar szolidaritás 1956-ban

    Lengyelország 20. századi történelme számos ponton összefonódott Magyarország történelmével, s – noha számos különbséget is fel lehet fedezni – mind a két ország hasonló sorson osztozott a század folyamán. A lengyel–litván állam felosztása után a mai Dél-Lengyelország egy szeletét a Habsburgok birodalma annektálta, így a Bécs–Budapest központú állam széteséséig, a Magyar Királyság északról a Monarchia lengyel tartományával volt szomszédos.

  • Deportálás a Szovjetunióba, 1956

    Az 1956-os forradalom és szabadságharc legtöbb történése mára ismertté vált, és nevet kaptak a harcok alatt elesettek, valamint a megtorlás alatt kivégzettek is. Alig ismertek viszont azok, akiket a forradalom leverése után a Szovjetunióban, a mai Ukrajna területén tartottak fogva hónapokig minden eljárás és ítélet nélkül. Bár ellentétben az 1944-45-ben elhurcoltakkal az ’56-os deportáltakat nem kínozták és kényszermunkát sem végeztettek velük, a bizonytalanság, a bezártság és a gyenge ellátás nehezen, vagy egyáltalán nem múló fizikai és lelki sebeket okozott nekik. Mivel a velük történtekről nem beszélhettek – hivatalosan tanulmányúton voltak a Szovjetunióban – joggal nevezhetjük őket 1956 néma áldozatainak.

  • 5 vers '56-ról

    Miként az 1848-as forradalommal és szabadságharccal, úgy '56 emlékével is szorosan összekapcsolódtak az akkor elhangzott és később született versek. Öt ismert, és kevésbé ismert verset válogattunk a forradalomról.

  • Sztálin északra megy (Hanti-osztyák mese)

    Az Onyega-parti kolhozparasztok meséje után újabb rövid történet következik a Szovjet népmesék Leninről és Sztálinról című, 1953-ban megjelent kötetből. A mese ezúttal nyelvrokonainkról, a hantikról szól, vagyis leginkább arról, hogyan szerette volna láttatni a szovjet propaganda a kommunizmus tajgai misszióját.

  • 1956: kezdet és vég

    Balogh Gábor további cikkei történész
    „Ennek a sorsdöntő évnek kettős hozadéka van: ekkor kezdődik meg a blokk szétesése, és ekkor ér véget a tábor által megjelenített egység mítosza.” Francois Furet

  • Akiket utolért a történelem

    Tabi Norbert további cikkei történész
    A kommunista diktatúra legsötétebb éveiben, egy Békés megyei faluban egy maréknyi fiatal úgy döntött, a tettek mezejére lép. 1951-ben Annus István vezetésével Békéssámsonon megalakult a Magyar Ellenállási Mozgalom. A csoport tagjai négy éven át terjesztették röplapjaikat a környező megyékben – sőt még Budapesten is! – az ÁVH-s terror és a szovjet megszállás ellen. Legismertebb üzenetük így szólt: „Sír a magyar róna, ruszki csizma nyomja.” A Terror Háza Múzeum a Békéssámsonon megnyitott Szabadság Házával az ellenállók hősies küzdelmének állított emléket. A sámsoni hősök közül ma már csak ketten vannak életben. Az egyikük Arany-Tóth Ferenc, azaz „Bozambo”. Vele beszélgettünk.

  • A végtelen foglyai

    Amint a szovjet csapatok átlépték a magyar határt, hozzákezdtek a találomra összeszedett munkaképes civilek elhurcolásához, hogy háborús jóvátételként rabszolgamunkát végeztessenek velük a Szovjetunió területén. Nem kímélték a nőket sem: elszakították őket a családjuktól, hogy aztán idegen földön, embertelen körülmények között építtessék velük a kommunizmust. Többszázezer magyar veszett oda, de sokan voltak olyanok is, akik megmenekültek a haláltól. A poklot megjárt asszonyokról Kormos Valéria írt könyvet.

  • Sortűz Miskolcon

    1956. október 22-én a miskolci Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem hallgatói vitaestet tartottak, amin összeállították a diákság tizenegy pontos követelését. A miskolci egyetemisták tizenegy pontja lényegében megegyezett a Budapesti Műszaki Egyetemen elfogadottakkal, létrejöttének körülményei között azonban lényeges különbség volt: Miskolcon a helyi pártvezetők jelenlétében, azok tiltakozása ellenére a diákok ragaszkodtak követeléseik teljességéhez.

  • Isten áldja 1956 hőseit!

    Schmidt Mária további cikkei történész
    „Szabadság nem virul /a holtnak véréből” – figyelmeztet nemzeti Himnuszunk, Babits szavaival a „szabadság himnusza” arra, hogy a szabadság nem magától értetődik és nem is volt mindig részünk benne. Nem öröklődik és nem elég egyszer kivívni. A szabadságért mindig, újra és újra meg kell harcolni. Minden generációnak a maga helyén. A maga idejében, a maga eszközeivel. Ahogy szüleink és nagyszüleink generációja is megharcolt érte 1956 őszén. Ahogy a mi generációnk tette negyedszázaddal ezelőtt, amikor véget vetett a kommunista diktatúrának és a szovjet megszállásnak.

  • A Szabadság Háza

    Schmidt Mária további cikkei történész
    Október 22-én nyílik Békéssámsonban a Szabadság Háza, amely az 1950-es évek első felének legjelentősebb hazai antikommunista ellenálló szervezetének állít emléket.