Szerző írásai
-
Elegancia és bátorság ’56-ban
Nézze Darvas, amíg maga él, magyar színpadra be nem teszi a lábát – valahogy így hangzott a mondat Aczél elvtárs szájából, amikor Darvas Iván majd két év börtön és jó pár segédmunkás év után megpróbált újra színészként elhelyezkedni. Bátorsága ennél a beszélgetésnél sem hagyta cserben, ahogyan 1956 októberében sem, amikor több mint száz politikai foglyot szabadított ki a Budapesti Országos Börtönből. -
Akiből nem csináltak magyar Szolzsenyicint
Rózsás elvtárs, maga most megírja az anti GULAG-ot. Megírja, hogy nem is volt olyan rossz a lágerekben, mint ahogyan a barátja, Szozsenyicin állítja. Ezt az utasítást kapta a magyar elvtársaktól Rózsás János a ’70-es évek elején. A GULÁG-ról kilencévnyi rabság után szabadult későbbi író, kutató szót fogadott, csak kicsit másképp: saját lelkiismeretére hallgatva valóban megírta a GULAG igaz történetét, rabtársai emlékére pedig még egy GULAG-lexikont is összeállított. -
Egy hajnal a háztetőkkel
Ottlik Géza ősi magyar nemesi családok sarja, felmenői közt Kosztolányi-ősök, Benyovszky Móric- és Kazinczy-rokonok, tábornokok és magas rangú állami tisztviselők egyaránt előfordultak. Talán ennek is köszönhető emberi tartása: makulátlan maradt erkölcsi és művészi értelemben egyaránt, olyan időkben is, amikor a politika tehetségeket rontott és nyomorított meg egy életre. A Kossuth-díjas író, műfordító, az egyik legnépszerűbb bridzs-szakkönyv szerzője 105 éve, 1912. május 9-én született. -
„Sorsunk már születésünk előtt színre lép”
Páskándi Géza Kossuth-díjas erdélyi író, költő, drámaíró életét hat évvel rövidítették meg a romániai börtönök és munkatáborok, mert kiállt az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc mellett. Az alig huszonnégy éves fiú szinte tudta, hogy egy év múlva letartóztatják. Az akkori időszakra később így emlékezett: „Alkalmasnak látszott ifjú életem tán még az írók izgága kasztjának megijesztésére is.” Az embertelen, durván megalázó körülmények azonban nem múltak el nyomtalanul, bár a börtönévek alatt írt, a vallatásokról, a kihallgatásokról mindvégig hallgatott. Páskándi Géza 22 éve, ’95 májusában hunyt el. -
Terpeszállásban két láb közt hátratekinteni
Munkaszolgálat, hadifogolytábor, ’56 utáni politikai tiltólista és szilencium. Ezek talán mind kellettek ahhoz, hogy Örkény István groteszk-ironikus szemlélete kiteljesedjen. Az a szemlélet, amellyel aztán a politikai rendszerek, a diktatúrák lényegére, abszurditására tűpontossággal mutatott rá műveiben. -
Vanek úr Ukrajnában
Rejtő Jenő a legolvasottabb magyar írók egyike. Mondatai szállóigévé lettek, poénjait, szóvicceit mindenki ismeri. Számos legenda, anekdota kering róla, kalandos utazásairól, kávéházi életéről, házasságairól és haláláról is. Irodalomtörténészek szerint Rejtő Jenőnek „kitűnő érzéke volt a szörnyű világban meglátni a jelenségek fonákját, megmutatni az emberellenesben a nevetségest, és e nevetségessé tétellel leleplezni oly sok silányságot”. Egyszerre írt irodalmat, és annak paródiáját. Mert adódnak olyan történelmi helyzetek, amikor a világ megőrül, és már csak paródiát lehet írni. -
„A hagyomány az embernek visszaadja önmagát”
Hamvas Béla életvitele és következetes írói magatartása a vörös diktatúra évtizedei alatt éppoly kivételes, mint '56-ról vallott nézetei. A százhúsz éve született Hamvas Bélát, a XX. század egyik legnagyobb magyar gondolkodóját a dogmatikus kommunista kultúrpolitikai hallgattatta el, hosszú éveken át raktáros és segédmunkás volt Tiszapalkonyán, tartása azonban mindvégig megmaradt. -
„Szerettem volna becsületes lenni”
„Jézus neked megbocsát” – kezdi híres-hírhedt Marx című versét Derzsi Sándor költő, a fordulat évében. Ígéretes tehetség volt, akinek irodalmi pályáját kettétörte a kommunista diktatúra embertelensége, s akibe hiába próbálták beléfojtani a szót, a börtön vagy az elmegyógyintézet rácsai mögött is mert tisztességes, bátor és tántoríthatatlan maradni. -
A nadrágtartógyáros és a szilencium esete
„Én már születésem napján exlex voltam…” – mesélte saját magáról egy interjújában Tersánszky Józsi Jenő. Bátran állíthatjuk, ez később sem változott. Tersánszky világéletében fura figura volt, egy igazi Kakuk Marci, aki nem hagyta magát begyömöszölni az ’50-es évek hivatalos szocreál ideológiájába és nem volt hajlandó megrendelésre írni. Azaz mégis: Rákosi elvtárs 60. születésnapjára készülő Nagy Köszöntő Könyvbe hogyhogy, hogyhogy nem, remek novellát kanyarított egy kövér, kopasz emberről, aki nadrágtartókat gyűjtött és abban nézegette magát a tükörben. A gúnynovellában nem volt nehéz Rákosi elvtársra ismerni, ennek a következő pár évben aztán meg is lett a következménye. -
A GULAG sápadt tébolyának hírhozója
„Minden, ami jön, csak ráadás.” Ennek a mondatnak a szellemében kezdett új életet negyvenévesen Karig Sára költő, műfordító, aki több mint hatévnyi kényszermunkatábor után térhetett haza Szibériából. A vorkutai kegyetlen körülmények, a fagy, az éhezés nem törte meg a lelkét: Karig Sára verseket írt a táborban, hazatérve pedig egyszerűen megmutatta, hogy az átéltek után hogyan lehet még emberként élni. -
„Játék és titok, irgalom és megrázkódtatás volt életének négy angyala.” – a megfejthetetlen Szerb-legenda
„»E sorok íróját gyerekkorától kezdve semmi sem érdekelte annyira, mint a történelem«– közli legutolsó könyvében. Ez a vallomás megmutatja, miért vizsgálta mindenütt és minden korban az egyes emberek arcát. Mert az egészet óhajtotta megpillantani. (...) A hétköznapok és a csodák világát kettéválasztotta, de hétköznapok csodáit mutatta fel.”– írja Devecseri Gábor Szerb Antal Budapesti kalauz marslakók számára című könyvének, második, 1946-os kiadásának előszavában. Szerb Antal íróról, irodalomtörténészről, a magyar szépirodalom egyik legműveltebb, legszellemesebb írójáról vallott így Devecseri Gábor, az „esszéíró nemzedék” tagjáról, akinek enciklopédikus műveltsége a magyar szellemi örökséget oly szervesen tudta kapcsolni a világkultúrához. A Magyar irodalomtörténet és A világirodalom története című könyvek szerzője, számos remek novella és regény alkotója csupán 44 évet élhetett. 1945. január 27-én a balfi munkatáborban egy puskatussal agyonverték. -
A Szabad Kossuth Rádió
Szovjet katonák két fiatalembert terelnek a Parlament folyosóján, nem durván, de határozottan. A vörös kókuszszőnyegre nem léphetnek. Az egyik odasúgja társának: úgy látszik, nem akarják, hogy összevérezzük a szőnyeget. Aztán elérik a bejáratot, és a szovjet katonák kilökik őket az utcára: davaj, pasli damoj! Menjenek haza! Így ért véget a Szabad Kossuth Rádió működése – emlékszik vissza Tóbiás Áron, aki rádióriporterként mindvégig ’56 tűzközelében volt, s a Szabad Kossuth Rádió egyik szerkesztőbizottsági tagjaként első kézből tájékoztatta az országot. A Szabad Kossuth Rádiónak 1956-ban azonban csak pár nap jutott… -
Költő és szabadságharcos
Byrontól Petőfin át, García Lorcáig sokakra aggatták már rá ezt a kissé sztereotip címkét, de talán épp ez jelzi, hogy a mindenkori történelmi emlékezetnek szüksége van sokoldalú, hiteles és szerethető példaképekre, akikben megtestesül az emberi helytállás, és akik művészi szinten írnak nemzeti sorskérdéseinkről forradalmak idején. Mi, magyarok nem állunk rosszul ezen a téren: ’48-nak van Petőfije, ’56-nak Gérecz Attilája. Ám mintha ez utóbbi költőnkről kevesebbet tudnánk, és sokszor azt a keveset is esetleg rosszul. Ezen segíthet a nemrég előkerült, svájci Gérecz-hagyaték. -
Ne kérdezd, ki voltam
Nehéz is lenne válaszolni, milyen volt igazából Karády Katalin: egy korszak „végzet asszonya”, mégis sebezhető és védtelen. Jó humorú, egyik filmjében felszabadultan, vidáman táncoló mégis nagyon zárkózott. A korabeli pletykák szerint férfifaló díva, igazi sztárkultusszal, rajongótáborral, mégis számos fényképen magányosan látni. A csupa ellentmondás, örök titok Karády, aki miközben reflektorfényben fürdik, csendesen életeket ment. Csak mert kötelességének érezte, hogy mindenekelőtt ember maradjon.