Blog bejegyzések listája
-
Autodidakta polihisztor: író, költő, festő, filozófus, vallásfilozófus, műfordító, művészettörténész, ökológus, még azt is meg merném kockáztatni, hogy politikus – homo politicus, írástudó ember. Nem hivatalos tudományos végzettségekkel, hanem saját jogon, azáltal, amit a könyvekből, az életből gyűjtött, és engedett át a saját életén. Sajátos hős, aki évtizedeken keresztül játszott az akasztófa gondolatával. Annak az '50-es években ifjú nemzedéknek a legjobbjai közül való, akik számára 1956 és ’57 néhány hete, hónapja az egész életet meghatározó élmény, eseménysor volt. Sorsfordító, sorshatározó.
-
Népmesék Leninről és Sztálinról
Bár kezdetben reakciósnak, a kapitalizmus és a cárizmus szekértolójának bélyegezték, a népmese sem maradhatott ki a Lenint és Sztálint méltató műfajok hosszú sorából. A szovjet népmese bizarr találmány, fából vaskarika: a fantasztikus elemek és az elferdített valóság összekutyulása évtizedek távlatából is elképesztő elegyet képez.
-
A századok óta lötyögő kabát
Már gyerekfejjel, amikor a Várhegyen álló romos palotába jártam felfedező utakra, töltényhüvelyt szedegetni, és megcsodálni a falakra rajzolt német, orosz és magyar nyelvű feliratokat, eltűnődtem azon: mi végre ez a beláthatatlan épületmonstrum, mit lehet kezdeni vele, ha egyszer újjáépítik? Mert az rendben van, hogy egykor itt állt Mátyás király fényűző kastélya, aztán meg folyton ostromolták, osztrákok, magyarok, a végén meg oroszok (sőt, még az 1956-os forradalomban is lövöldöztek errefelé), de békeidőben mire megy vele a város, az ország? -
A túlélés után – Phoenix bár
Ismét történelmi filmmel állt elő Christian Petzold német filmrendező, aki már előző darabjával, a Barbarával is megmutatta, egy egzisztencialista kamaradrámába is képes belesűríteni egy egész korszakot, annak összes típusával, erkölcsi problémájával. Petzold a fojtó levegőjű NDK után ezúttal a második világháború utáni Berlin romhalmazai közé viszi a nézőt, hogy a Phoenix bárban az újrakezdés dilemmáit boncolgassa.
-
Erkölcsi kötelességünk, hogy ne hagyjuk elfeledni a kommunizmus áldozatait
A második világháborút követően Magyarország útja – sorstársaihoz hasonlóan Közép- és Kelet Európában – nem a diktatúrából a szabadságba, hanem a diktatúrából a diktatúrába vezetett. Az itt élők nem választhattak, a saját sorsukról nem ők döntöttek. A második világháború lezárása nem a fejlődést, nem a békét, hanem újabb hazugságokat, szenvedést, igazságtalanságot hozott sokak életébe. Szembe kell néznünk ezekkel a történelmi bűnökkel, ezzel a történelmi tragédiával! -
Menekültek vagy idegenek?
Magyarországra 1914. előtt rendszeresen érkeztek kisebb-nagyobb csoportok a szomszédos a Habsburg-birodalom tartományaiból, illetve olyan országokból, melyekkel egykor közös volt a történelmünk. A második világháború kitörése előtt a hozzánk érkezők számíthattak itt élő társaik támogatására – amit a közvélemény természetesnek tartott –, még a legmobilabb, ugyanakkor legsebezhetőbb kisebbség, a zsidóság esetében is, annak ellenére, hogy a hivatalos politikát áthatotta az antiszemitizmus. Az Anschsluss után a nácik által elűzött, főként a történelmi Magyarország részét alkotó Burgenlandból jövő zsidók fogadtatása azt példázza, hogy a Belügyminisztérium konzervatív vezetői, bár nem könnyen, de még Imrédy Béla miniszterelnöksége, és az első zsidótörvény elfogadása idején is érvényesíteni tudták akaratukat a radikális nácibarát politikai körökkel szemben. -
Emlékeznünk, és emlékeztetnünk kell
A Terror Háza Múzeum a kezdetektől fogva arra vállalkozott, hogy a nácik kegyetlensége mellett rávilágítson a kommunizmus igazi természetére. És arra is vállalkozott, hogy megszűnjön az a kettős mérce, amely a totalitárius rendszerek között bizonyos helyeken mind a mai napig fennáll. -
Európai testvérháború 1914-1918
„Minél súlyosabb egy esemény, annál nehezebb visszakövetkeztetni az okaira.” François Furet -
Robert Conquest halálára
Robert Conquest írásai alapvetően változtatták meg a Nyugat képét a szovjet zsarnokságról. -
A szcientológia börtönében
Szociálpszichológiai tanulmánynak is beillik Alex Gibney rendező dokumentumfilmje a szcientológiáról, amelyben egykori vezetői vallanak történetükről, és a szektával való szakításukról.
-
Szelfitársadalom
Epic fail – szól az internetes kifejezés a hatalmas baklövésekre, tévedésekre, gikszerekre, vicces videókra pofáraesésekkel. Egy új könyv, a The Internet Is Not The Answer (Nem az internet a válasz) szerint azonban maga az internet ment félre, és vált hatalmas buktává.
-
Hellász a XIX. században: legenda és valóság
Görögország gazdasági és politikai válsága, mely végül egy komédiába illő népszavazás után az Európai Unióval nagy nehezen tető alá hozott, s a betartását illetően még mindig bizonytalan kimenetelű megállapodáshoz vezetett, ráirányította figyelmet a múltjára. Kialakulhatott-e modern államapparátussal, hatékony közigazgatással, adófizetői fegyelemmel rendelkező társadalom ott, ahol egykor független városállamok virágzottak, majd egy évezreden keresztül különböző kultúrájú és vallású hódítók harcoltak folyamatosan egymással és a legföljebb ógörög nyelv gyökereit megőrző lakossággal? -
A világégés vége – egy új háború nyitánya
Tudjuk, hogy a második világháború befejezése után számos „helyi konfliktus” tört ki a harmadik világban, mindenekelőtt a Távol-Keleten, ahol Japán legyőzése után szembekerült egymással a Szovjetunió vezette „szocialista tábor”, illetve az Egyesült Államok és szövetségesei. Koreában, ahol a legsúlyosabb harcokra került sor, egyfajta „helyettesítő háború” zajlott, de a szembenállás csak két-három év elteltével vált nyilvánvalóvá az északi és a déli országrész között. -
„Ez velünk történt!”
Egy éve immár, hogy az első világháború kirobbanásának századik évfordulójára emlékeztünk, s elindítottuk azt a megemlékezés-folyamot, amelynek egyik jelentős állomása a most megnyíló emlékkiállítás. -
Új világ született
A XX. század története az első világháborúval indul, de a háborút magát még a XIX. század emberei vívták meg. A szereplők elsöprő többsége ezért volt képtelen arra, hogy megfogalmazza, ami megtörtént. A kor emberének fogalomkészlete ugyanis „múlt századi” volt, benne a becsület, a rend, az elhivatottság, a kötelesség, a fegyelem, a rang, a dicsőség, a méltányosság és a szánalom foglalták el a legfontosabb helyeket.