Útelágazásnál: Európa 2017
Miről szól a 2017. év? Arról, hogy képes-e Európa elkezdeni a felkészülést a 21. századra, vagy folytatjuk, ahol abbahagytuk?
Blog bejegyzések listája
-
-
Szép új világvége
A múlt utópiája gyakran a jövő rémálmaként valósul meg. Ahhoz, hogy az utópia apokalipszissé váljon, soha nem voltunk még ennyire közel. -
The Caviar Elite’s Affair with Popular Sovereignty
-
„Színek és színek megint” – Aba-Novák Vilmos székesfehérvári kiállítása
-
A kaviárelit esete a népszuverenitással
-
Elegancia és bátorság ’56-ban
Nézze Darvas, amíg maga él, magyar színpadra be nem teszi a lábát – valahogy így hangzott a mondat Aczél elvtárs szájából, amikor Darvas Iván majd két év börtön és jó pár segédmunkás év után megpróbált újra színészként elhelyezkedni. Bátorsága ennél a beszélgetésnél sem hagyta cserben, ahogyan 1956 októberében sem, amikor több mint száz politikai foglyot szabadított ki a Budapesti Országos Börtönből. -
Vértanúk ökumenizmusa – Mozaikok ávós és szerzetes hősökről
64 évvel ezelőtt, három hónappal a „nagy” Sztálin halála után két ÁVH-st és egy szerzetest akasztottak fel ugyanazért − a népi demokrácia ellen szervezett összeesküvésért. Az elsőrendű vádlott ávós nevét emléktábla őrzi egykori iskolája falán, a negyedrendű vádlott szerzetest a boldogok sorába emelte Ferenc pápa. Egyházi emléknapja mindhármuk kivégzésének dátuma: június 8. -
Gerillaháború
A valódi fegyver nem az, ami a kezünkben, hanem ami a fejünkben van – erre tanít a gerilla-hadviselés hosszú és igen sikeres hagyománya. Használjuk! -
Akiből nem csináltak magyar Szolzsenyicint
Rózsás elvtárs, maga most megírja az anti GULAG-ot. Megírja, hogy nem is volt olyan rossz a lágerekben, mint ahogyan a barátja, Szozsenyicin állítja. Ezt az utasítást kapta a magyar elvtársaktól Rózsás János a ’70-es évek elején. A GULÁG-ról kilencévnyi rabság után szabadult későbbi író, kutató szót fogadott, csak kicsit másképp: saját lelkiismeretére hallgatva valóban megírta a GULAG igaz történetét, rabtársai emlékére pedig még egy GULAG-lexikont is összeállított. -
Tojás héj nélkül, ország határ nélkül
-
Rémesen komoly - Mozaikok a társadalmi igenről
A véges ember végtelen szabadságában gondolt egy merészet: maga döntené el, hogy fiú akar-e lenni, avagy lány, esetleg mindkettő. Az Istenadta nép megelőzte a gender-ideológia harcosait, amikor egy ismeretlen szerző egyszer csak elszólta magát: „Azt sem tudom, fiú vagyok-e vagy lány”. Manipulatív logikával arra következtethetnénk, hogy a nép egyszerű fiai régóta és ösztönösen érzik önrendelkezési jogukat biológiai, egyúttal társadalmi nemük vonatkozásában. Amikor a fáradság vagy a felgyűlt feladatok miatti káosz verbális tüneteként ilyet kimondanak, a gender studies alapján rögtön interszex állapotba, tudományosabban a hermafroditizmus kategóriájába kerülnek. Népköltés és gender így találkozhat egymással a relativizmus diktatúrájában.
-
Egy hajnal a háztetőkkel
Ottlik Géza ősi magyar nemesi családok sarja, felmenői közt Kosztolányi-ősök, Benyovszky Móric- és Kazinczy-rokonok, tábornokok és magas rangú állami tisztviselők egyaránt előfordultak. Talán ennek is köszönhető emberi tartása: makulátlan maradt erkölcsi és művészi értelemben egyaránt, olyan időkben is, amikor a politika tehetségeket rontott és nyomorított meg egy életre. A Kossuth-díjas író, műfordító, az egyik legnépszerűbb bridzs-szakkönyv szerzője 105 éve, 1912. május 9-én született. -
„Sorsunk már születésünk előtt színre lép”
Páskándi Géza Kossuth-díjas erdélyi író, költő, drámaíró életét hat évvel rövidítették meg a romániai börtönök és munkatáborok, mert kiállt az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc mellett. Az alig huszonnégy éves fiú szinte tudta, hogy egy év múlva letartóztatják. Az akkori időszakra később így emlékezett: „Alkalmasnak látszott ifjú életem tán még az írók izgága kasztjának megijesztésére is.” Az embertelen, durván megalázó körülmények azonban nem múltak el nyomtalanul, bár a börtönévek alatt írt, a vallatásokról, a kihallgatásokról mindvégig hallgatott. Páskándi Géza 22 éve, ’95 májusában hunyt el. -
A baloldal sírásója
-
Petíció, az értelmiség ópiuma
A petíció azt a köztudott ténymegállapítást hallgatja el, hogy az értelmiség nem véleményformáló, nincs többé értelmezési monopóliuma, konstrukciói érvénytelenné váltak.