Látószög blog

Tovább a tartalomhoz Ugrás a lábléchez

Blog bejegyzések listája

  • Szép új világvége

    A múlt utópiája gyakran a jövő rémálmaként valósul meg. Ahhoz, hogy az utópia apokalipszissé váljon, soha nem voltunk még ennyire közel.
  • Elegancia és bátorság ’56-ban

    Nézze Darvas, amíg maga él, magyar színpadra be nem teszi a lábát – valahogy így hangzott a mondat Aczél elvtárs szájából, amikor Darvas Iván majd két év börtön és jó pár segédmunkás év után megpróbált újra színészként elhelyezkedni. Bátorsága ennél a beszélgetésnél sem hagyta cserben, ahogyan 1956 októberében sem, amikor több mint száz politikai foglyot szabadított ki a Budapesti Országos Börtönből.
  • Vértanúk ökumenizmusa – Mozaikok ávós és szerzetes hősökről

    64 évvel ezelőtt, három hónappal a „nagy” Sztálin halála után két ÁVH-st és egy szerzetest akasztottak fel ugyanazért − a népi demokrácia ellen szervezett összeesküvésért. Az elsőrendű vádlott ávós nevét emléktábla őrzi egykori iskolája falán, a negyedrendű vádlott szerzetest a boldogok sorába emelte Ferenc pápa. Egyházi emléknapja mindhármuk kivégzésének dátuma: június 8.
  • Gerillaháború

    A valódi fegyver nem az, ami a kezünkben, hanem ami a fejünkben van – erre tanít a gerilla-hadviselés hosszú és igen sikeres hagyománya. Használjuk!
  • Akiből nem csináltak magyar Szolzsenyicint

    Rózsás elvtárs, maga most megírja az anti GULAG-ot. Megírja, hogy nem is volt olyan rossz a lágerekben, mint ahogyan a barátja, Szozsenyicin állítja. Ezt az utasítást kapta a magyar elvtársaktól Rózsás János a ’70-es évek elején. A GULÁG-ról kilencévnyi rabság után szabadult későbbi író, kutató szót fogadott, csak kicsit másképp: saját lelkiismeretére hallgatva valóban megírta a GULAG igaz történetét, rabtársai emlékére pedig még egy GULAG-lexikont is összeállított.
  • Rémesen komoly - Mozaikok a társadalmi igenről

    A véges ember végtelen szabadságában gondolt egy merészet: maga döntené el, hogy fiú akar-e lenni, avagy lány, esetleg mindkettő. Az Istenadta nép megelőzte a gender-ideológia harcosait, amikor egy ismeretlen szerző egyszer csak elszólta magát: „Azt sem tudom, fiú vagyok-e vagy lány”. Manipulatív logikával arra következtethetnénk, hogy a nép egyszerű fiai régóta és ösztönösen érzik önrendelkezési jogukat biológiai, egyúttal társadalmi nemük vonatkozásában. Amikor a fáradság vagy a felgyűlt feladatok miatti káosz verbális tüneteként ilyet kimondanak, a gender studies alapján rögtön interszex állapotba, tudományosabban a hermafroditizmus kategóriájába kerülnek. Népköltés és gender így találkozhat egymással a relativizmus diktatúrájában.

  • Egy hajnal a háztetőkkel

    Ottlik Géza ősi magyar nemesi családok sarja, felmenői közt Kosztolányi-ősök, Benyovszky Móric- és Kazinczy-rokonok, tábornokok és magas rangú állami tisztviselők egyaránt előfordultak. Talán ennek is köszönhető emberi tartása: makulátlan maradt erkölcsi és művészi értelemben egyaránt, olyan időkben is, amikor a politika tehetségeket rontott és nyomorított meg egy életre. A Kossuth-díjas író, műfordító, az egyik legnépszerűbb bridzs-szakkönyv szerzője 105 éve, 1912. május 9-én született.
  • „Sorsunk már születésünk előtt színre lép”

    Páskándi Géza Kossuth-díjas erdélyi író, költő, drámaíró életét hat évvel rövidítették meg a romániai börtönök és munkatáborok, mert kiállt az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc mellett. Az alig huszonnégy éves fiú szinte tudta, hogy egy év múlva letartóztatják. Az akkori időszakra később így emlékezett: „Alkalmasnak látszott ifjú életem tán még az írók izgága kasztjának megijesztésére is.” Az embertelen, durván megalázó körülmények azonban nem múltak el nyomtalanul, bár a börtönévek alatt írt, a vallatásokról, a kihallgatásokról mindvégig hallgatott. Páskándi Géza 22 éve, ’95 májusában hunyt el.
  • Petíció, az értelmiség ópiuma

    A petíció azt a köztudott ténymegállapítást hallgatja el, hogy az értelmiség nem véleményformáló, nincs többé értelmezési monopóliuma, konstrukciói érvénytelenné váltak.