Látószög blog

Tovább a tartalomhoz Ugrás a lábléchez

Blog bejegyzések listája

  • Így festene egy felszabadítás?

    Minél többet foglalkozunk a magunk mögött hagyott száz esztendő történetével, annál megmagyarázhatatlanabbá válik maga a XX. század. Nincs jobban dokumentált korszaka az emberiség történetének, és lám: még a legjobban fájó emberáldozatok számánál is mindennaposak a százezres, olykor milliós eltérések.
  • Bátorság nélkül meddő a…

    Közelebbről szemrevételezve a liberális demokráciákat, megállapíthatjuk, sok égető problémával kell szembenézniük. Lehet, hogy a többségük régóta jelen van, csak nem tudtunk róluk, vagy nem figyeltünk rájuk eléggé, esetleg nem tulajdonítottunk nekik jelentőséget. De az is igaz, hogy a közösségi médiák előtti időkben az elit sokkal hatékonyabban kontrollálta a nyilvánosságot, cenzúrázta meg a híreket, irányította az információáramlást. Mióta erre nincs többé módja, számtalanszor lepleződött le igazi, nem túl megnyerő természete.
  • Rubicon

    Ez az írás elsődlegesen a jobboldali demokratáknak szól. Ők vannak most a kormányhatalom birtokában vagy közelében, tehát főként ők léphetnek abban az ügyben, amit ez a cikk szóvá tesz. (Mielőtt a honi irigységkultúra hangja felcsendülne, közlöm: szövegemért nem kértem, és nem is kaptam honoráriumot.)
  • Gyűlöletből nem lehet országot építeni

    Ha egy közösség rendszeresen ismétel egy cselekedetet, és annak van egy többé-kevésbé meghatározott, formailag is rögzített formája, akkor az előbb-utóbb közösségi tradícióvá válik. Rituálé – így mondják a vallásfenomenológusok. Megemlékezni a holokausztról, annak áldozatairól, mintha egyre inkább rituálévá válna itt, Magyarországon is, köztünk, magyarok között is. Azért kell erről szólni az emléknapon, mert a rituáléknak kettős szerepe van, kettős szerepe lehet az életünkben.
  • Legyen báró Apor Vilmos a követendő példa!

    Minden ősi mesében ott a legsötétebb pillanat, amikor a hallgatóság megretten. A „gonosz” ilyenkor kilép rejtekéből és teljes valójában mutatkozik meg, mi pedig egy végtelennek tűnő pillanatra úgy érezzük, hogy a „jó” bukása elkerülhetetlen, hogy vége lesz az egész világnak és mind megsemmisülünk. 1944. április 16-a, a gettósítás kezdete a „gonosz” magyarországi diadalútjának torokszorító állomása.
  • A multik és a baloldal

    A hatvanas években, még gyerekként, a magyar televízióban láttam egy, a Német Demokratikus Köztársaságban készült, folytatásos filmet, mely mély nyomot hagyott bennem. Az volt a címe, hogy „A zöld szörnyeteg”, és egy több országban működő, kizsákmányoló, profitra éhes tőkés nagyvállalatról, a Közép- és Dél-Amerikában banánültetményeket fenntartó United Fruit Company nevű multiról szólt. Cselekménye Guatemalában játszódott, ahol 1954-ben a bátor és tisztességes, demokratikusan megválasztott és a szocializmus eszméje iránt vonzódó Árbenz elnök felvette a harcot a „zöld szörnyeteggel”, de a CIA ügynökei megbuktatták őt.
  • Kína felébredt

    A korábbi évszázadok bezárkózó Kínájához képest most egy a világra nyitott, a globális folyamatokat tevékenyen befolyásoló földrésznyi országról beszélhetünk, melyet ugyanakkor jobban áthat a Nyugat kultúrája, mintsem azt gondolnánk.
  • Hogyan viszonyuljunk a kommunista-kapitalista Kínához?

    Kína rövid idő alatt elképesztő, emberi ésszel nehezen felfogható fejlődésen ment keresztül. Pár ezer lakosú halászfalvak helyén néhány év alatt tízmilliós nagyvárosok nőttek ki a földből. Nem csoda, ha a gazdasági gondokkal küszködő nyugati világ egyre tágabbra nyitja kapuját Kína előtt és egyre jobban támaszkodik Kínára, sőt mára olyan kölcsönös pénzügyi függőségek alakultak ki, amelyek a globalizáció előtt elképzelhetetlenek lettek volna. Gondolta volna-e bárki, akárcsak 25 évvel ezelőtt, hogy eljön az az idő, amikor Pekingben több a McDonald’s, mint New Yorkban?
  • „Magyar út” Bengáziban

    Az elmúlt hét diplomáciai híre, hogy Szijjártó Péter magyar külügyminiszter segítséget ajánlott Ausztriának egy 39 éves osztrák férfi a felkutatására, akit az Iszlám Állam fegyveresei a március hatodikán vittek magukkal a forrongó Líbia közepén elterülő Al-Ghani olajmezőről. (A lázadók egy cseh állampolgárt, továbbá Fülöp-szigeti és bangladesi munkásokat is elraboltak, feltehetőleg azért, hogy váltságdíjat követeljenek értük.) Magyarország egyelőre még fenntartja a követségét, vagyis, legalább elméletileg, tehet valamit az ügy érdekében. A bécsi külügyminisztérium, mely előzőleg már felszámolta líbiai képviseletét, megköszönte a magyar közbenjárást.
  • Emberanyag Indexen

    „A Nemzeti Hírtévé indulása nem volt egyszerű, inkább egy kabarétréfára emlékeztetett. Kapkodva, nem jó emberanyaggal nem lehet csodát várni, hiába szórtak el 1,2 milliárdot.” (Index) Az induló nemzeti hírtévét ekézi Varga Attila. Tiszta sor. Az indexes ökohipszter univerzumban fél tucat termék és tetkóminta van, ami elismerésre érdemes, a többi pusztuljon, mégis azt mondom: VA és a portál végletekkel operáló stílusa (Sith-attitűd) ma már egyáltalán nem bántó, inkább felszínes, igénytelen és ezért unalmas.
  • Merre tart Kína?

    A Pekingben élő Francesco Sisci szülőhazájában, Olaszországban méltán elismert sinológus. Magyarul elsőként megjelenő könyvében keresi a magyarázatot a nyugatot évszázadok óta foglalkoztató, az utóbbi évtizedekben egyre aktuálisabbá váló kérdésre: mi valójában Kína? A Merre tart Kína? bemutatja, milyennek látják magukat a kínaiak, hogyan élnek együtt több évezredes kultúrájukkal, miként élték és élik meg a császárkor vége óta tartó lankadatlan és radikális változások sorozatát, és miként tekintenek a nagyvilágra.
  • Az újjáéledt finn-magyar párhuzam

    Magyarország és Finnország huszadik századi történelme számos ponton mutat hasonlóságot, annak ellenére, hogy alapvetően különbözik egymástól. Északi nyelvrokonaink a nagy, időnként agresszív Oroszország, majd a Szovjetunió szomszédságában működő demokráciát és jóléti társadalmat építettek ki, a hitleri Németország szövetségeséből és a világháború veszteséből nagy nemzetközi tekintélyt élvező, semleges országgá váltak. Magyarország, miközben értelmisége hosszabb ideig „mintának” tekintette Finnországot, a „rossz oldalra” került, és ott is maradt. Óriási áldozatokkal épített gazdasági, társadalmi rendszere, a szocializmus zsákutcának bizonyult, melyből az első kitörési lehetőséget az 1989-90-es, világpolitikai hátterű rendszerváltás nyújtotta, mely lehetővé tette, hogy a NATO-hoz és az Európai Unióhoz csatlakozzunk.
  • Európának ideje megvédenie magát

    Alig néhány napja olvashattuk Jean-Claude Juncker javaslatáról egy közös uniós hadseregről. Az Európai Bizottság elnöke szerint az Európai Uniónak azért van szüksége saját haderőre, hogy a békét fenyegető veszélyekre minél hatékonyabban tudjon reagálni. 2013-ban, Nyugaton a helyzet változóban című kötetemben magam is felvetettem: ideje lenne, hogy Európa végre meg tudja védeni saját magát.