Szerző írásai
-
A Brexit-kór fenomenológiája
Ki szeretné egy politikai küzdelem vesztes oldalán találni magát? Egészen a legutóbbi időkig egy-egy politikai vereség után az emberek csalódottnak, bosszúsnak, tehetetlennek vagy dühösnek érezték magukat. Most azt hallják, hogy az ilyesmibe a szó szoros értelmében bele szokás betegedni.
-
Az anyaság és a terhesség nemtelenítése
Meghökkenten olvasom, hogy egy Freddy McConnell nevű transznemű férfi, aki megtartotta belső nemi szerveit, nem tudta elérni a bíróságon, hogy gyermekének apja lehessen. McConnell nőnek született, és mint ősi idők óta általában a nők, ő is gyermeket tudott világra hozni, mivelhogy nem távolította el méhét és petefészkeit. A bíróság az ítélet indoklásában kimondta: az anyaság a terhességben és a gyermek világra hozásában nyeri el értelmét, és aki ezeket a feltételeket teljesíti, azt a születési bizonyítványban anyának kell bejegyezni.
-
Klímaszorongás
Újabban megállíthatatlanul terjed a klímaszorongás, s egyik gyermek a másik után esik áldozatául. Nincs abban semmi meglepő, ha négy-ötéves gyerekek, akiket naponta etetnek végítélet-történetekkel, a klímariadalom hálójába gabalyodnak. Ha egyszer szabad volt reszketve szoronganiuk, amiért már az ajtón kopogtat az Armageddon, miért is ne játszaná el annyi gyermek szívvel–lélekkel, hogy ő az emberiség bűneinek áldozata, kivált, ha az idősebbek ezt a szerepet osztották rá.
-
John Locke és az új intolerancia
John Locke-ot, a híres 17. századi filozófust gyakran nevezik a modern liberalizmus atyjának. Nemrég előkerült eddig ismeretlen művében, a „Miért is tűrjük a pápistákat, akárcsak mindenki mást” (1667 ̶ 1668) még liberálisabbnak és toleránsabbnak mutatkozik, mint hihettük. A szöveg évszázadok óta hevert észrevétlen a levéltárban, mígnem Locke kutatója, J.C. Walmsley ráakadt. Mint kiderült, a korábbi közfelfogással ellentétben, miszerint Locke sosem érvelt volna amellett, hogy a katolikusokat is tolerálni kell, ebből a mindezidáig ismeretlen dokumentumból kiderül, hogy éppenséggel nagyon is fogadókész volt erre a gondolatra, sőt, megfontolás tárgyává tette a mellette szóló érveket.
-
Lengyelország lerohanásának mai tanulsága
A második világháború az elmúlt évtizedekben afféle képzeletbeli szentéllyé lényegült át, amelyben a minden rendű és rangú helyezkedők alaposan kipanaszkodhatják magukat a régi rossz időkről és felmutathatják erkölcsi erényeiket. -
Az anyaságellenesség kora
Más, ha valaki nem akar gyereket, és megint más, ha valakinek meggyőződése, hogy az anyaságban és a gyerekvállalásban eleve van valami rossz. -
A globális kultúrharc, avagy miért van igaza Putyinnak, és miért nincs
-
Beletörődés
A német hivatalos politika nem száll szembe a muszlim antiszemitizmussal. Helyette azt tanácsolja, hogy a zsidók nyilvános helyen ne viseljenek kipát. -
Történelmünk szemüvege
-
Szabad-e bírálni George Sorost?
-
Válaszúton a populista lázadás
Az elitet sikerült megleckéztetni, de ez nem elég. -
A túlságosan fehér futball
-
Magyarország, az EU rossz nebulója
Magyarország félelmet kelt Brüsszelben, mert nem hajlandó fejet hajtani a birodalmi technokrácia előtt. A szociológus szerző a Spiked brit internetes magazin oldalán június 29-én megjelent írását közöljük magyar fordításban. -
A kulturális pesszimizmus száz éve A Nyugat alkonyának centenáriumán
Oswald Spengler műve, A Nyugat alkonya (Der Untergang des Abendlandes) száz évvel ezelőtt, 1918 nyarán jelent meg és azonnal irodalmi szenzáció lett. Az egész Európát elárasztó kiábrándultság hangja volt, ezenkívül azt a mélységes meggyőződést jelenítette meg, hogy az Európát éltető több száz éves eszmények nem vészelhetik át sértetlenül az első világháborút. Ma, a könyv megjelenésének századik évfordulóján fontos megjegyeznünk, hogy minden változás dacára, amely a világban 1918 és 2018 között végbement, az erőteljes kulturális pesszimizmus, amelynek Spengler adott hangot, ott kísért a nyugati társadalmakban. -
Az én ötvenhatom
Kilenc éves voltam, amikor 1956 októberében kitörtek a harcok Budapesten. Annak idején a magam naiv módján meg voltam győződve róla, hogy a világon nincs még egy olyan nagy jelentőségű esemény, mint a magyarok felkelése a Rákosi-rendszer és szovjet gazdái ellen. Tévedtem, de annyi biztos, hogy a magyarországi történések fontos szerepet játszottak a sztálinizmus bomlásában.