Szerző írásai
-
Ki van biztonságban, ha már Isaac Newton is célpont?
-
Hogyan gondolkodjunk?
Ha egyszer a Forbes amerikai gazdasági magazin kommentátorától azt olvassuk, hogy a mindenütt rasszizmust sejtő, azaz woke kapitalizmus használ a profitrátának, akkor nem sok kétségünk maradhat afelől, hogy a kapitalizmus alapos fazonátigazításon esett át.
-
Kultúrharc a gyerekszobában
A Scrabble sem akar hitványabb lenni a Mr. Potato Headnél és a Barbie-nál.
-
Miért nem egy szó csupán a szabadság a sok közül?
Ebben a könyvben a múlt igazságtalanságaival szembeni haragot tárgyismeret és okos érvelés árnyalja. Schmidt Mária mindenesetre derűlátó. Szenvedélyesen áll ki Magyarországért, de egyúttal elkötelezett európai is, és hisz benne, hogy a nyugati civilizáció örökségének kulturális erőforrásai új tartalmat tudnak adni annak, hogy mi értendő jó életen a 21. században. Gondolatébresztő, hogy milyen erősen hisz ezekben az értékekben, s hogy milyen ékesszólóan képviseli őket.
-
Nem minden terrorizmus, ami nem tetszik
A terrorizmus nem játék. Aki mindenfajta erőszakot terrorizmusnak nevez, tréfát űz belőle.
-
A függőségfüggésről
Vajon mihez kezdjünk azzal a nemrégiben közzétett kutatási jelentéssel, amely riadtan hozza tudomásunkra, hogy a diákok negyven százaléka telefonfüggő?
-
Már a komolyzene is faji kérdés
Manapság előbb-utóbb minden faji kérdéssé fog válni, úgyhogy csak idő kérdése volt, hogy mikor kerül a klasszikus zene is a fehérek kulturális bűnei ellen vívott keresztes háború célkeresztjébe.
-
A Nagy Testvér Washingtonban
Először nem akartam hinni a szememnek. A New York Times kommentátora a Biden-kormányzat „számos szakértőjének” azt az indítványát, hogy nevezzenek ki „valóságfelelőst” és egész csapatot rendeljenek hozzá. A valóságfelelősre pedig a jelek szerint azért van szükség, hogy ellensúlyozni lehessen az elkeseredett konzervatív ügynökök dezinformációs kampányát.
-
Hitler feltámasztása
Hogy mennyire kimerülőben van a politikai fősodor, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy képviselőik minduntalan Adolf Hitlerre, a nácikra, a holokausztra és a fasizmus veszélyeire hivatkoznak. A mai politikai kommentárokat olvasva az ember egykönnyen arra a következtetésre juthat, hogy a weimari köztársaság végnapjait éljük.
-
Amikor a pedagógus nem tudja, mit is képvisel
Akármilyen szomorú is, miután Franciaországban az ősszel egy iszlamista terrorista meggyilkolta Samuel Paty gimnáziumi tanárt, sok pedagógus elhatározta, hogy kerüli az olyan témákat, amelyeket a muszlim tanulók sértőnek találhatnának.
-
Netán istenek lennének?
Az internetes óriáscégek hatalmasat léptek előre azon az úton, amely oda vezet, hogy teljes mértékben tőlük függjön, mi jelenthető ki az interneten és mi nem.
-
Az (át)nevelés győzelme az oktatás felett
2020-ban ezt is megértük. A kultúrharc woke (éber) bajnokai a gyermekintézményekre is kiterjesztették hadjáratukat. A gyerekeket szerte az angol-amerikai világban arra okítják, hogy a fehér privilégium a mindennapi élet kétségbevonhatatlan része.
-
A jogállamiság, mint fegyver
Az Európai Unió sajnálatos módon egyfajta legalista ideológiát tett magáévá, amely kikezdi a politika és az igazságszolgáltatás megkülönböztetését. Fegyverként használja a jogállamiságot annak érdekében, hogy tagállamait olyan erkölcsi értékek átvételére kényszerítse, amelyek idegenek a kultúrájuktól.
-
Magyarország és Lengyelország igaza
Nincs abban semmi transzgyűlölet, hogy Magyarország és Lengyelország szerint az emberi nem férfiakból és nőkből áll, sem abban, hogy védelmezik a maguk konzervatív életmódját. Mégis szembekerülnek az Európai Unió tervezett LMBTIQ-szabályzatával.
-
George Clooney és a kulturális imperializmus
Hollywood kultúrharcosai egyre gyakrabban tűnnek fel a modern ideológiai háború frontvonalában. Nagy erőkkel voltak jelen legutóbb az amerikai elnökválasztás küzdelmeiben és újabban a szavak szintjén biztosítják támogatásukról a Black Lives Matter-t (BLM) vagy éppen azért kampányolnak, hogy Greta Thunberget világi szentté lehessen avatni.