A transzneműség ideológiájának útja a kulturális hegemóniáig
A transzneműség a szó szoros értelmében korunk egyik legtekintélyesebb ideológiájává vált, habár nem tekinti magát annak.
A transzneműség a szó szoros értelmében korunk egyik legtekintélyesebb ideológiájává vált, habár nem tekinti magát annak.
Az európai demokratáknak kötelessége, hogy hangosan tiltakozzanak, ha a demokrácia veszélybe kerül Európában, illetve az Európai Unióban.
Az 1918–19-es spanyolnátha-járvány minden eddigi pandémiát túlszárnyalt a betegség súlyosságát, a megbetegedettek és az áldozatok számát illetően egyaránt.
Ha azt akarjuk, hogy virágzó demokrácia legyen Európában, vissza kell nyesni az Unió hatásköreit.
„A család a fenntarthatóság záloga” címmel rendezték meg a IV. Budapesti Demográfiai Csúcsot 2021 szeptember 23-24.-én. A kétnapos konferencián 18 országból hetven előadó szólalt fel.
Kanadának máris sikerült!
A globális gondolattalanság törvényszerűen vezetett zombi-reneszánszhoz és élőhalott ideológiákhoz.
A jelek szerint a brit Munkáspártot foglyul ejtette a transzneműség ideológiája. Keir Starmer, a párt vezére ugyanis szemrebbenés nélkül elvetette a tudománynak azt a mindmáig vitathatatlan álláspontját, hogy a férfiak és a nők között biológiai különbség áll fenn.
Valaki mondhatná, hogy a két világesemény, ami itt Budapesten meg a Hungexpon is zajlott, tűz és víz. A liberális újságoknak az írásait előre vizionálom, hogy a szentség helye volt, most pedig itt vannak a vadászok, akik egyébként is gyilkolják az állatokat. De nem így van.
Valahányszor Magyarországot támadás éri az uniós és nemzetközi politikában, nem kell messzire mennünk, hogy megtaláljuk Soros György hálózatának keze nyomát. A közelmúltból egy kifejezetten látványos példát is találhatunk, mégpedig az úgynevezett Sargentini-jelentést.
A világról és önmagáról szóló történettel idehaza jó ideje csak a jobboldal rendelkezik.
Különös korszak a mienk. Napjainkban az emberek két csoportra oszthatók: alkotókra és rombolókra.
Akár a mentegetőző gyermek, aki azzal védekezik, hogy „nem tudta”, a nyugati kormányok is arra panaszkodnak, hogy „váratlanul érte őket” a villámgyors és szinte Afganisztán egészére kiterjedő tálib hatalomátvétel.
Európa jövője a múltjában van.