Látószög blog

Schmidt Mária blogja
Tovább a tartalomhoz Ugrás a lábléchez

Blog bejegyzések listája

  • A végtelen foglyai

    Amint a szovjet csapatok átlépték a magyar határt, hozzákezdtek a találomra összeszedett munkaképes civilek elhurcolásához, hogy háborús jóvátételként rabszolgamunkát végeztessenek velük a Szovjetunió területén. Nem kímélték a nőket sem: elszakították őket a családjuktól, hogy aztán idegen földön, embertelen körülmények között építtessék velük a kommunizmust. Többszázezer magyar veszett oda, de sokan voltak olyanok is, akik megmenekültek a haláltól. A poklot megjárt asszonyokról Kormos Valéria írt könyvet.

  • Sortűz Miskolcon

    1956. október 22-én a miskolci Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem hallgatói vitaestet tartottak, amin összeállították a diákság tizenegy pontos követelését. A miskolci egyetemisták tizenegy pontja lényegében megegyezett a Budapesti Műszaki Egyetemen elfogadottakkal, létrejöttének körülményei között azonban lényeges különbség volt: Miskolcon a helyi pártvezetők jelenlétében, azok tiltakozása ellenére a diákok ragaszkodtak követeléseik teljességéhez.

  • Isten áldja 1956 hőseit!

    Schmidt Mária további cikkei történész
    „Szabadság nem virul /a holtnak véréből” – figyelmeztet nemzeti Himnuszunk, Babits szavaival a „szabadság himnusza” arra, hogy a szabadság nem magától értetődik és nem is volt mindig részünk benne. Nem öröklődik és nem elég egyszer kivívni. A szabadságért mindig, újra és újra meg kell harcolni. Minden generációnak a maga helyén. A maga idejében, a maga eszközeivel. Ahogy szüleink és nagyszüleink generációja is megharcolt érte 1956 őszén. Ahogy a mi generációnk tette negyedszázaddal ezelőtt, amikor véget vetett a kommunista diktatúrának és a szovjet megszállásnak.

  • A Szabadság Háza

    Schmidt Mária további cikkei történész
    Október 22-én nyílik Békéssámsonban a Szabadság Háza, amely az 1950-es évek első felének legjelentősebb hazai antikommunista ellenálló szervezetének állít emléket.

  • Digitalizált erőszak

    Pelle János további cikkei PhD, egyetemi oktató
    Az antik görög mitológia szörnyetegei az árulkodó nevű gorgók. Ők azok, akikre „iszonyatos ránézni”, mégis vonzzák az emberek tekintetét. Az egyiküket, Medúzát, Perszeusz győzte le: számos képen és szobron örökítették meg a hőst, kezében a rémséges lény fejével. Digitalizált világunkat, ahol százmilliók ülnek egész nap a számítógép előtt, vitathatatlanul uralják a gorgók, nem túlzás azt állítani, hogy meghatározó szerepük van a politikában is. Szolgái az operatőrök, illetve a média azon munkatársai, akik közszemlére teszik az erőszak iszonyatos képeit.

  • Az utolsó hadifogoly

    Szabó Ákos további cikkei történész
    1944 őszére egyértelművé vált, hogy Európa keleti felén a Vörös Hadsereg az úr. A szovjet csapatok kárpát-medencei harcairól és az azt követő kegyetlenkedésekről, erőszakról nagyszüleink sokat tudtak mesélni. Számos család legendáriumába került be sötét fejezetként a részeg hordák randalírozása, a tömeges nemi erőszak, a zabrált étel, az ellopott bútor, leszedett falióra a mindennapok részévé vált.

  • „Példaként szeretnénk bemutatni a magyarok kommunizmus elleni küzdelmét”

    Tabi Norbert további cikkei történész
    Ludwik Klimkowski a Terror Háza Múzeumban vehette át jelképesen a támogatást, amivel a magyar kormány a kommunizmus áldozatainak szentelt kanadai emlékmű megépítését kívánja segíteni. A lengyel születésű Klimkowskival, a Tribute to Liberty alapítvány elnökével a tervezett emlékműről, illetve Kanada és Magyarország közös múltjáról beszélgettünk.

  • Azok a boldog szép napok, ég veled!

    A Terror Háza Múzeumban nyáron új időszaki kiállítást nyitottunk. Az Először szabadon című tárlat a rendszerváltoztatás eufórikus időszakát, az 1990-es első szabad parlamenti választások reményteljes hónapjait mutatja be. Szerettük volna átélhetővé tenné a diktatúra végnapjainak különleges hangulatát, a magyar demokráciába, a szabadságába vetett hit diadalát. Ezt a felszabadító életérzést a legerőteljesebben a zene képes visszaadni.

  • A legdrágább

    Legutóbb egy nanáj mesét idéztünk fel az 1953-ban, a Generalisszimus halálának évében kiadott Szovjet népmesék Leninről és Sztálinról című kötetből. Mai mesénk a kötet tanúsága szerint a téli háború óta a Szovjetunióhoz tartozó Karéliából való. Az Onyega-parti kolhozparasztok annak járnak utána: mi a legdrágább ezen a világon?

  • Barátok a bajban

    Szabó Ákos további cikkei történész
    Lengyelország kettős megszállása után menekültek tízezrei érkeztek az első bécsi döntés következményeként újra létező közös határon keresztül hazánk területére. A hitleri Németország és a Szovjetunió ördögi kézfogásának hatására lengyel családok szakadtak ketté, polgárok tízezrei kerültek Szibériába, vagy német börtönökbe.

  • Nemzetközi állatfarm

    Megadja Gábor további cikkei eszmetörténész
    Eleni Kounalakis írt egy kis dolgozatot a xenofób Magyarországról és annak xenofób miniszterelnökéről. Ez a cikk elképesztő gondolattalanságról árulkodik, de tudjuk be ezt annak, hogy kormányzati bürokratákat a gondolattalanság veszélye kiemelten fenyegeti. Tekintsük ezt egy közepesen gyenge évfolyamdolgozatnak.

  • A Görög Kommunista Párt rendhagyó története

    Pelle János további cikkei PhD, egyetemi oktató
    Az előrehozott, idén már második, sorsdöntőnek nevezhető görögországi választásokon a Görög Kommunista Párt a győzelemre esélyes Sziriza ellenfeleként indul. A kommunista párt nem vett részt az Alexisz Cipriasz vezette baloldali koalícióban, és nem fog össze a belőle kivált, és az EU gazdasági „diktátumát” elutasító radikálisokkal sem.

  • Európa behódol?

    Pelle János további cikkei PhD, egyetemi oktató
    Schmidt Mária terjedelmes vitacikkét egy 14. századi arab történésztől vett idézettel indítja, írása pedig alapvetően „kultúrpesszimista” hangvételű. Summázata: „egy örök békére lefegyverzett, gyenge, passzív Európa áll szemben mozgó és növekvő belső és külső kihívásokkal.” A gyenge és dekadens kontinenst kárhoztató érvei közül többet is olvashatunk Oswald Spengler vagy Ortega y Gasset munkáiban, akik a két világháború között úgy vélték – és nem is alaptalanul – hogy a fogyasztás és a tömegkultúra ingoványába süllyedt, végletesen megosztott európai „tömegdemokráciák” nem lesznek képesek ellenállni a barbarizmus erőinek.