Látószög blog

Schmidt Mária blogja
Tovább a tartalomhoz Ugrás a lábléchez

Blog bejegyzések listája

  • Tolkien háborúja

    Ha A Gyűrűk Urát valamely háborús konfliktussal egy lapon említik, a többség általában a második világháborúra gondol. A regényben szereplő harcot jó és gonosz között sokan annak ellenére értelmezik a náci Németország elleni küzdelemként, hogy annak írója többször is kijelentette, felesleges a párhuzam keresése. Annál több első világháborús vonatkozást találhat benne az olvasó, ráadásul Tolkien világát egy nemrég nyílt kiállítás is megidézi.

  • A szovjet börtöntetoválások titkos jelentései

    Egy kép többet mond ezer szónál, és ez vonatkozik a tetoválásokra is. Régen úgy tartották, varázserejük van vagy megóvják viselőjét a bajtól. Sokszor hovatartozást, hitet, elért eredményeket is kifejeztek. A kommunista Szovjetunió börtönlakóinak tetoválásai is titkos jelentéssel bírtak.

  • Hogyan került Gagarin a karácsonyfára?

    Nagy Péter európai utazásait követően honosíttatta meg a karácsonyfaállítás hagyományát hazájában. A szokást végül az első világháborúban betiltotta az ortodox egyház, mondván az a német ellenségtől ered. A faállítást a rákövetkező évek kommunista vallásellenes kampányai sem tudták eltörölni, a harmincas évek közepétől ismét engedélyezték azt a gyerekekre hivatkozva. Karácsonyfa helyett azonban újévi fát állítottak, a díszítések pedig a szovjet szimbolikát hangsúlyozták.

  • Igazságot akartunk, és jogállamot kaptunk

    Több mint egy évtizeddel ezelőtt találkoztam először Karol Sauerland nevével. Akkor jelent meg ugyanis könyve a Harminc ezüst, besúgások és árulások. Ez a téma akkoriban és azóta is a rendszerváltoztatás utáni közbeszéd egyik neuralgikus, máig megoldatlan kérdéskörét veszi górcső alá. Sauerland ugyanis lengyel. Tapasztalatai, reflexiói nagyon is hasonlóak ahhoz, amiken mi is keresztülmentünk, amik minket is formáltak. Válaszokra várnak ők is, mi is. Közös múltunk olyan közös tapasztalatokkal vértezett fel bennünket, amelyek markánsan megkülönböztetnek minket Európának attól a felétől, amelyet a szerencse megkímélt a szovjet megszállás és a vele együtt járó kommunista diktatúra tapasztalataitól.
  • Álmodj, királylány

    Jóízűen kacarásztam nemrég azon, hogy sokan fölháborodtak a miniszterelnök legutóbbi „összeesküvés-elméletén”. A fölháborodók többsége balliberális, akik persze tagadják, hogy balliberálisok lennének. Csak a véletlen műve, hogy úgy beszélnek, mint a balliberálisok, balliberális ügyeket védenek, balliberális retorikát használnak. Isten útjai kifürkészhetetlenek. Az összeesküvés-elmélet vádja arra vonatkozott, hogy Orbán „politikailag konstruált világtársadalomról” és hasonlókról beszélt, mondván, a nemzetállamok felszámolásában érdekelt európai utópisták – értelmiségiek és politikusok egyaránt – ilyesmiket forgatnak fejükben.
  • Alternatívák

    2015. november 13-a, a Párizsban elkövetett véres terrorcselekmények óta Európa jó néhány felelős tényezője háborúra utaló szóhasználatot alkalmaz. A Francia Köztársaság elnöke országa elleni háborúról beszél; szerinte Franciaország hadiállapotban áll. A korántsem republikánus, hanem teokratikus Vatikán vezetője – egyben a katolikus világegyház feje, a pápa – egyenesen a harmadik világháború kifejezést használja, használta. A magyar miniszterelnök azt mondja: Európa támadás alatt áll, s számítani kell az ellenség diverzánsainak beszivárgására is. A militáris retorika – ha egyeseknek túlzottnak tűnik is – nem véletlen: Európának szembe kell néznie azzal, hogy kisebb-nagyobb, de már megszokott feszültségekkel teli biztonságérzete felborulhat, felborult; életkereteinek stabilitása veszélybe kerülhet, került.
  • Beszéd Kéthly Anna szobrának avatásán

    Kéthly Anna lelkében magyar, eszméiben szocialista, értékeiben demokrata – azaz magyar szociáldemokrata volt. E három tulajdonsága nélkül nem érthetjük meg a XX. századi politikus tragikus életútját, mely ugyanakkor sajnálatosan tipikus is volt.
  • A stúdióból az arénába

    Bal- és jobboldal régóta nem ért szót egymással, vitáik érvek ütköztetése helyett gyakran az egymás mellett való elbeszéléssel, nem ritkán személyeskedéssel telnek el. A kibékíthetetlenséget mára mindkét oldal adottságként kezeli. De vajon magától értetődő mindez? Honnan az ellenségeskedés? Robert Gordon és Morgan Neville dokumentumfilmje néhány fontos tanulsággal biztosan szolgál, az amerikai politikát figyelemmel kísérőknek pedig egyenesen kötelező darab.

  • Hogyan repült két hatalmas sas az evenkekhez

    Szomorúan, kétségbeesetten tengette napjait a tajgán a kizsákmányolt evenk nép – egészen addig, míg két sas érkezett hozzájuk, hogy megszabadítsa őket elnyomóiktól. Mese a Szovjet népmesék Leninről és Sztálinról című, 1953-ban megjelent kötetből.

  • Új életet kezdő népek

    A 2015-ben kezdődött migráns-, illetve menekültinvázió sajátossága annak „kikényszerített” jellege. A „harmadik világ” vándorai felismerték: az Európai Unió, illetve tagállamai nem használnak fegyvert ellenük, nem lőnek civilekre. Miközben a polgárháború mocsarába süllyedt iszlám országokban, Szíriában, Líbiában vagy Jemenben az egymással háborúzó fegyveres csoportok számára a legkisebb gondot nem okoz, hogy nőket vagy gyermekeket mészároljanak (sőt, az Iszlám Állam még hivalkodik is kegyetlenkedéseivel), addig az EU katonái, illetve rendőrei megbénulnak, ha erőszakosan kell fellépni. Nincs abban semmi meglepő, hogy az erőszak tombolásától megedzett menekülők, illetve migránsok a szó szoros értelmében benyomultak az EU területére, mely bénultan tűrte, hogy átgázoljanak a határain.
  • Könnyedén azonosították a CIA ügynökeit

    Az amerikai központi hírszerzés fejesei évtizedekig hittek abban, hogy külföldi ügynökeik a CIA-ba beépített szovjet kémek miatt buktak le. A valódi ok egy új könyv szerint sokkal prózaibb lehetett: a hivatalok hanyagsága és nemtörődömsége tette lehetetlenné saját hírszerzőik munkáját.

  • Megtorlások – 1956

    1956. november 4-étől a szovjet páncélosok néhány nap alatt legázolták a nyugati segítségben reménytelenül bízó magyar felkelők forradalmát. A Moszkvából hazatérő Kádár János miniszterelnök tudta mi a feladata, a Párt és a szovjet elvtársak elvárása: kíméletlenül megbosszulni a „testvéri Szovjetunión” esett sérelmeket, demonstrálni a proletárhatalom erejét és elrettenteni a felkelőket.