Ha A Gyűrűk Urát valamely háborús konfliktussal egy lapon említik, a többség általában a második világháborúra gondol. A regényben szereplő harcot jó és gonosz között sokan annak ellenére értelmezik a náci Németország elleni küzdelemként, hogy annak írója többször is kijelentette, felesleges a párhuzam keresése. Annál több első világháborús vonatkozást találhat benne az olvasó, ráadásul Tolkien világát egy nemrég nyílt kiállítás is megidézi.
Az első világháborúban japán fogságba esett német hadifoglyok Beethoven Örömódájával köszöntötték az új évet. A hagyomány azóta is fennmaradt, sőt az ezredfordulóval egyre népszerűbb lett a szigetországban.
Egy kép többet mond ezer szónál, és ez vonatkozik a tetoválásokra is. Régen úgy tartották, varázserejük van vagy megóvják viselőjét a bajtól. Sokszor hovatartozást, hitet, elért eredményeket is kifejeztek. A kommunista Szovjetunió börtönlakóinak tetoválásai is titkos jelentéssel bírtak.
Nagy Péter európai utazásait követően honosíttatta meg a karácsonyfaállítás hagyományát hazájában. A szokást végül az első világháborúban betiltotta az ortodox egyház, mondván az a német ellenségtől ered. A faállítást a rákövetkező évek kommunista vallásellenes kampányai sem tudták eltörölni, a harmincas évek közepétől ismét engedélyezték azt a gyerekekre hivatkozva. Karácsonyfa helyett azonban újévi fát állítottak, a díszítések pedig a szovjet szimbolikát hangsúlyozták.
Bal- és jobboldal régóta nem ért szót egymással, vitáik érvek ütköztetése helyett gyakran az egymás mellett való elbeszéléssel, nem ritkán személyeskedéssel telnek el. A kibékíthetetlenséget mára mindkét oldal adottságként kezeli. De vajon magától értetődő mindez? Honnan az ellenségeskedés? Robert Gordon és Morgan Neville dokumentumfilmje néhány fontos tanulsággal biztosan szolgál, az amerikai politikát figyelemmel kísérőknek pedig egyenesen kötelező darab.
Szomorúan, kétségbeesetten tengette napjait a tajgán a kizsákmányolt evenk nép – egészen addig, míg két sas érkezett hozzájuk, hogy megszabadítsa őket elnyomóiktól. Mese a Szovjet népmesék Leninről és Sztálinról című, 1953-ban megjelent kötetből.
Az amerikai központi hírszerzés fejesei évtizedekig hittek abban, hogy külföldi ügynökeik a CIA-ba beépített szovjet kémek miatt buktak le. A valódi ok egy új könyv szerint sokkal prózaibb lehetett: a hivatalok hanyagsága és nemtörődömsége tette lehetetlenné saját hírszerzőik munkáját.
1956. november 4-étől a szovjet páncélosok néhány nap alatt legázolták a nyugati segítségben reménytelenül bízó magyar felkelők forradalmát. A Moszkvából hazatérő Kádár János miniszterelnök tudta mi a feladata, a Párt és a szovjet elvtársak elvárása: kíméletlenül megbosszulni a „testvéri Szovjetunión” esett sérelmeket, demonstrálni a proletárhatalom erejét és elrettenteni a felkelőket.