Puskás Ferenc – labdarúgó-legenda, az első totális futballjátékos, az Aranycsapat csapatkapitánya, a Real Madrid sztárja, többszörös ballábas gólkirály, a mágikus 10-es mez birtokosa, a modern labdajáték úttörője és a legismertebb magyar.
Trianon nemzeti tragédiát jelent, egy olyan, egy évszázada befagyott konfliktust, amelynek mi vesztesei vagyunk, de a szomszédaink sem nyertesei.
Orbán Viktor immár évtizedes sportpolitikájával egy olyan sztorit akar elmondani, egy olyan történettel akarja felülírni a Magyarországról szóló ellenséges, rossz hírünket terjesztő rágalmakat, ami szerint a magyarok tehetségesek, sikerorientáltak, éleseszűek, rátermettek, a jég hátán is megélnek, ha kell, és ez magyarázza azt, hogy a világ egyik legsikeresebb sportnemzete vagyunk.
A közép-európai rendszerváltoztatások után általánosan elvárttá és elfogadottá vált a nyugati országok másolása, miközben a példakövető országok észre sem vették, hogy egy modern kori gyarmatosítás áldozataivá válnak.
Az elmúlt néhány év során az erőszak új filozófiája jelent meg, amely igyekszik a közélet normális velejárójának elfogadtatni az erőszakot. Az amerikai médiavilágban korántsem számít kivételnek az olyan szerkesztőség, amely szégyenkezés nélkül mentegeti a rendbontást és a fosztogatást azon az alapon, hogy az erőszak mindig is az amerikai életforma szerves vonása volt.
A bennmaradáspárti elit örömmel szemléli a lélekvesztőkön Angliába tartó migránsokat, mert nem tiszteli Nagy-Britannia határait.
Amit Magyar Bálint papírra vet, az merő gyűlölet, érdektelen okoskodás, egy volt vezető politikushoz méltatlan amatőrizmus, valamint a politikai kontextus ismeretének teljes hiánya.
A nyugati világ jelentős részét elárasztó kulturális konfliktusok azzal fenyegetnek, hogy leválasztják ezeket a társadalmakat a múltjukról. Az identitásról, a faji, a nemi kérdésekről és a családi életről zajló viták egymást erősítik, össze is fonódnak, s egyesített energiájuk egyetlen közös célpontra, a nyugati társadalmak múltjára irányul.
Elég komoly nyelvi zavar alakult ki a liberalizmust illetően. Mindenki mást hív, illetve tart liberalizmusnak. Kicsit bonyolódik a helyzet, ha bevonjuk a vizsgálatba a politikai propaganda világát is.
A rendszerváltoztatás utáni két évtized legfontosabb tanulsága, hogy akkor lehet valóban hatékony államot építeni, ha azt a sajátos nemzeti karakter mentén tesszük.
Hosszú ideje a magukat progresszívnek nevező erők szabják meg, hogy mi az, ami elfogadható és mi az, ami nem.
Erre a hitelre Magyarországnak nem lenne szüksége, de a déli tagállamok iránti szolidaritásból és az EU működőképességének megőrzése érdekében "egyszeri, a rendkívüli helyzet által kikényszerített kivételes eszközként" hajlandó hozzájárulni.
Amióta 2010 májusában Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke lett, a francia média papjai, tudósítói és kommentátorai egyre intenzívebben köszörülik rajta a nyelvüket. A Libération-tól a Le Figaró-ig, a Le Monde-tól a Les Echos-ig valóságos fújoló kórus veti rá magát a magyar kormányfőre, s hány a szemére minden elképzelhető vétket.
Új napra ébredtünk — és ez a nap olyan kihívásokat hozott, amelyeket talán sokan megjósoltak, de sohasem hittük, hogy bekövetkezhetnek. Ezen kihívásokra adott válaszunk fogja meghatározni, hogy kik is vagyunk valójában. Összefogásért kiált most a művész itt a nyugati világban.
Az elmúlt tíz évben Magyarországnak bőven kijutott a negatív, nemzetközi sajtótudósításokból és kommentárokból. Megdöbbentő és egyenesen szokatlan, hogy a tízmilliós közép-európai országunk ilyen mértékű nemzetközi figyelmet vonz. A nehezen kivívott demokratikus szabadságjogainkat annyiszor nyilvánították már halottnak, hogy már megszámolni sem tudom.