A kultúrkáder
Reaktivált veterán áll a baloldali kultúrpolitika élén. Pályafutása a későkádári technokráciától a balliberális kabineteken át a Soros-hálózatig ível.
Reaktivált veterán áll a baloldali kultúrpolitika élén. Pályafutása a későkádári technokráciától a balliberális kabineteken át a Soros-hálózatig ível.
Ha az ember végigtekint Kanadán és politikai vezetőin, valamint kulturális elitjének magatartásán, nehéz szabadulnia a következtetésről, hogy tragikusan utat vesztett társadalommal van dolga.
Az 1980-as évek végére a magyar gazdaság és pénzügy csődközeli helyzetbe jutott. A csődöt a szocialista tervutasításos irányítási módszer mellett több más okkal magyarázták, de csak ritkán esett szó a megyei párt-, tanácsi- és téesz-vezetők sorozatos bűncselekményeiről, melynek során népgazdaságilag is mérhető összegek tűntek el.
Miként nagy filozófusok is meghalnak olykor írott életmű nélkül, mégis tudjuk, hogy azok voltak, Bálint lelke se a megépült házaival lesz bekötve az élők kötelékébe.
Nem is olyan könnyű kiigazodni az ukrajnai válságot tápláló bonyolult és ellentmondásos erők szövevényében. Miközben a nyugati kormányok riasztó közlemények sorozatában figyelmeztetnek az állítólag küszöbön álló orosz invázióra, a kijevi kormány azon igyekszik, hogy hűtse a kedélyeket.
A sorozatgyilkos utasításra, illetve pénzért, esetleg puszta élvezetből oltja ki mások életét. A sorozatáruló nem öl meg, nem végez ki senkit, de üzembiztosan mindenkit elárul, aki az útjába kerül. Mindenkinek a hátába döfi a kést, ahogy Karácsony Gergely.
Amióta a két egykor egymással versengő, de egymást kölcsönösen kordában is tartó rendszer helyett az USA egyeduralkodói szerepbe került, módszerei és céljai egyre jobban hajaznak egykori ellenfelére, amit mi a „gonosz birodalmának” tartottunk és „a bátrak és a szabadok” Amerikája után vágyakoztunk.
A Cambridge-i Egyetem kutatói egy tanulmányukban arról számoltak be, hogy a világjárvány alatt „összeomlott” a populista pártok és politikusok támogatottsága. A pandémia alatt – olvasható a tanulmányban – az emberek világszerte úgy döntöttek, hogy a populisták helyett a szakemberekben és a technokratákban bíznak meg.
Lassan egy éve, hogy beiktatták hivatalába az Amerikai Egyesült Államok 46. elnökét, Joe Bident. Nyilvánvaló, hogy az elkövetkezendő napokban és hetekben számos cikk, elemzés és publikáció fog megjelenni az elnök egy évének az értékeléséről, így érdemes számot vetni az elnök elmúlt egy évének kommunikációjáról is.
Most, hogy maga Elon Musk is világgá tweetelte, már biztosan igaz: „a népesség rohamos csökkenése a legnagyobb veszedelem, mely civilizációnkat fenyegeti”. Amerikában 2020-ban 1,72-re esett a termékenységi arányszám. Ennyi gyermeket hoz élete során világra az átlagos amerikai nő. Ez minden idők legalacsonyabb adata, és persze messze elmarad a 2,1-től, amellyel a társadalom újratermelné önmagát.
Egy sor rosszindulatú ember azzal az állítással borzolja a kedélyeket, hogy a miniszterelnöknek nem áll szándékában elfogadni a most tavasszal esedékes választások eredményét, és a szavazást elcsalják.
1997-ben, amikor az első Harry Potter-kötet megjelent, a transzlobbi elméletei semmiféle befolyással nem voltak a társadalomra. Nem telt bele sok idő, és ez a fajta felfogás, amely korábban a tudatlanság jelének számított volna, megnyerte magának a társadalmi elit jelentős részének támogatását, és meghódította a kulturális elitet.
A hatalom berkeiben egy év elteltével is arra használják az ostromot, hogy a rettegés kultúráját építsék. Újabb példa ez arra, hogy mértéktelenül felnagyítanak egy fenyegetést, és ezzel bizonytalanságot keltenek a közvéleményben.
A feldühített virginiai szülők lázadása jó eséllyel pályázhat a 2021-es év legjelentősebb eseményének címére.
Oligarchák, az új média, Soros-fiókák és egy változást akaró nép: ezek voltak Volodimir Zelenszkij sikerreceptjének összetevői. De fogyasztható-e a végeredmény?